Imitatio Christi III./13. ~ Factus sum omnium humillimus. / Disce obtemperare.

 13. 

Az alárendelt embernek Krisztus példája szerint alázatos engedelmességben kell élnie 

 

 

 „Bűnös vagy te, Boróka... 

Megsértetted az 

Istent, a kárhozatot 

megérdemelted!"  

Exardesce contra te, nec patiaris tumorem in te vivere, sed ita subjectum et pulverem te exhibe, ut omnes super te ambulare possint, et sicut lutum platearum conculcare. Quid habes, homo inanis, conqueri? Quid, sordide peccator, potes contradicere exprobrantibus tibi, qui toties Deum offendisti et toties infernum meruisti? 

 "Sőt többet és - még és még... 

- ha nem tartana vissza -  

 szörnyűbbeket is cselekednék." 

Sed pepercit tibi oculus meus, quia prætiosa fuit anima tua in conspectu meo. 

 

 Ki az engedelmesség 

alól önmagát 

ki akarná vonni, 

Qui se subtrahere nititur ab obedientia, ipse se subtrahit a gratia et qui quærit habere privata, amittit communia. 

- az

 inkább tanuljon 

meg előbb szót fogadni,...

Disce obtemperare! 

 Bölcsesség ellensége -  

kegyelemből zárja ki 

magát. 

Qui se subtrahere nititur ab obedientia, ipse se subtrahit a gratia et qui quærit habere privata, amittit communia. 

 

Legszerényebb mind közül -  

az ellenséget 

könnyen legyőzheted, ha 

a belső embert 

nem pusztítod el benned. 

Citius namque exterior vincitur inimicus, si interior homo non fuerit devastatus.

Lelkednek a legnagyobb

 ellensége, te magad

leszel, ha azt egészen 

pártfogásodba nem veszed. 

Non est molestior et pejor animæ hostis, quam tu ipse tibi, non bene concordans spiritui. 

 

 

„… miért van, mondd Ferenc, hogy az egész világ csak teutánad szalad, és minden ember csak téged akar látni, hallani, és engedelmeskedni neked akar, ki nem vagy bölcs, se szép, se nemes?”

„Én jó Atyám! Kérve kérlek, segítsél, hogy juhocskáimmal új és alázatos népet formáljak! A mi Urunk nevében mindig alázatossággal és becsületben járjatok. Istenhez fohászkodjatok szívetekben, és ne cselekedjetek hiábavalóságot. Mert aki nem nyújt a földön támaszt felebarátjának, csekély reménye van, hogy egy napon Istentől elégtételt kapjon… Azt akarom, hogy az én testvéreim becsületes munkával munkálkodjanak. És egyikük se legyen mások terhére. Aki nem ismeri az evangéliumot, a ti példátokból tanulja!” 

„Az elöljáróm megtiltotta, hogy a csuhámat elajándékozzam. De ha te rólam lehúzod, nem állok ellent. És nem sükethez szóltam.”

„Nagyon, nagyon bűnös vagyok, még több és még nagyobb dolgokat cselekednék, ha Isten nem tartana vissza.”

„Hogyha ez itt Boróka, milyen lehet maga Ferenc? Lássad, mennyi igazság rejlik eme szavakban! Isten előtt mindig bűnösebbek vagyunk, mint amilyeneknek mások mondhatnak minket. Először mert képtelenek vagyunk az Istent megismerni, mert kevéssé, vagy alig szeretjük a mihozzánk hasonlókat. És még hitványabb bűnösök volnánk, ha az irgalmas Isten nem vezérelne minket.” 

„Szóródjatok szerte a nagyvilágban, és hirdessétek a békét!” 

 

I. 

Fiam, Aki magát az engedelmesség alól ki akarja vonni, a kegyelemből vonja ki magát. És aki saját tulajdon szerzésére törekszik, elveszti a közösben való részesedését. Ha valaki örömest és önként nem veti alá magát elöljárójának, ez annak a jele, hogy az ő ösztönös természete nem engedelmeskedik tökéletesen neki, hanem gyakran csökönyösködik és zúgolódik. Tanulj meg tehát elöljáródnak egy szóra engedelmeskedni, ha saját ösztönös természetedet igába óhajtod fogni. Mert a külső ellenséget hamarabb meggyőzheted, ha a belső ember nem pusztult el benned. Nincs a léleknek terhesebb és rosszabb ellensége, mint te magad lehetsz, ha egészen a lélek pártjára nem állsz. Kell, hogy egészen-igazán vállald önmagad megvetését, ha a testtel és vérrel szemben boldogulni akarsz. Azért vonakodol hát attól, hogy egészen mások akarata alá vesd magad, mert még mindig él benned a rendetlen önszeretet. 

II.

 De miért is volna nagy dolog az, ha te, aki por vagy és hamu, Istenért ember hatalma alá veted magad, mikor én, a mindenható és a legfölségesebb, aki mindent a semmiből teremtettem, érted alázatosan ember hatalma alá vetettem magamat, mindenkinél alávalóbb és kisebb lettem, hogy megalázkodásommal legyőzhesd kevélységedet. Tanulj szót fogadni, por, tanulj megalázkodni, por és szemét, szokd meg, hogy mindenek lába alá való vagy. Tanuld megtörni saját akaratodat és vállalni bármi alárendeltséget. Gerjedj föl önmagad ellen, ne tűrd, hogy gőg pöffeszkedjék benned, hanem mutatkozzál olyan alacsonynak és csekélynek, hogy mindenki rajtad járhasson, és megtiporhasson, mint az utca sarát. Mi panaszolni valód van, üreslelkű ember, ocsmány bűnös, te, mit hozhatsz föl védelmül, ha gyaláznak? Hiszen hányszor megsértetted Istent, és a kárhozatot is hányszorosan megérdemelted! De irgalmas szemmel pillantottam reád, mert drága volt lelked előttem, ismerd hát el szeretetemet, légy örökké hálás jótéteményeimért, hogy igaz engedelmességre és alázatosságra szert tehess, és türelemmel fogadd el azt is, ha megvetésben van részed. 

 

Cap. 13. 

De obedientia humili subditi, ad exemplum Jesu Christi.

1. 

Fili, qui se subtrahere nititur ab obedientia, ipse se subtrahit a gratia et qui quærit habere privata, amittit communia. Qui non libenter, et sponte suo superiori se subdit: signum est quod caro sua nondum perfecte sibi obedit, sed sæpe recalcitrat et murmurat. Disce ergo celeriter superiori tuo te submittere, si carnem propriam optas subjugare. Citius namque exterior vincitur inimicus, si interior homo non fuerit devastatus. Non est molestior et pejor animæ hostis, quam tu ipse tibi, non bene concordans spiritui. Oportet enim te verum assumere tui ipsius contemtum, si vis prævalere adversus carnem, et sanguinem, quia adhuc nimis inordinate te diligis: ideo plene te resignare aliorum voluntati trepidas.

2. 

Sed quid magnum tu, qui pulvis es, et nihil, si propter Deum te subdis homini, quando eo Omnipotens et Altissimus, qui cuncta creavi ex nihilo, me homini propter te subjeci humiliter. Factus sum omnium humillimus, et infimus, ut etiam superbiam mea humilitate vinceres. Disce obtemperare, pulvis, dice te humiliare, terra et limus, et sub omnium pedibus incurvare. Disce voluntates tuas frangere, et ad omnem subjectionem te dare.

3. 

Exardesce contra te, nec patiaris tumorem in te vivere, sed ita subjectum et pulverem te exhibe, ut omnes super te ambulare possint, et sicut lutum platearum conculcare. Quid habes, homo inanis, conqueri? Quid, sordide peccator, potes contradicere exprobrantibus tibi, qui toties Deum offendisti et toties infernum meruisti? Sed pepercit tibi oculus meus, quia prætiosa fuit anima tua in conspectu meo, ut cognosceres dilectionem meam, et gratus semper beneficiis meis existeres et ad veram subjectionem et humilitatem te jugiter dares, patienterque proprium contemtum ferres. 

CHAPTER XIII

Of the obedience of one in lowly subjection after the example of Jesus Christ

1. 

“My Son, he who striveth to withdraw himself from obedience, withdraweth himself also from grace, and he who seeketh private advantages, loseth those which are common unto all. If a man submit not freely and willingly to one set over him, it is a sign that his flesh is not yet perfectly subject to himself, but often resisteth and murmureth. Learn therefore quickly to submit thyself to him who is over thee, if thou seekest to bring thine own flesh into subjection. For the outward enemy is very quickly overcome if the inner man have not been laid low. There is no more grievous and deadly enemy to the soul than thou art to thyself, if thou art not led by the Spirit. Thou must not altogether conceive contempt for thyself, if thou wilt prevail against flesh and blood. Because as yet thou inordinately lovest thyself, therefore thou shrinkest from yielding thyself to the will of others.

2. 

“But what great thing is it that thou, who art dust and nothingness, yieldest thyself to man for God’s sake, when I, the Almighty and the Most High, who created all things out of nothing, subjected Myself to man for thy sake? I became the most humble and despised of men, that by My humility thou mightest overcome thy pride. Learn to obey, O dust! Learn to humble thyself, O earth and clay, and to bow thyself beneath the feet of all. Learn to crush thy passions, and to yield thyself in all subjection.

3. 

“Be zealous against thyself, nor suffer pride to live within thee, but so show thyself subject and of no reputation, that all may be able to walk over thee, and tread thee down as the clay in the streets. What hast thou, O foolish man, of which to complain? What, O vile sinner, canst thou answer those who speak against thee, seeing thou hast so often offended God, and many a time hast deserved hell? But Mine eye hath spared thee, because thy soul was precious in My sight; that thou mightest know My love, and mightest be thankful for My benefits; and that thou mightest give thyself altogether to true subjection and humility, and patiently bear the contempt which thou meritest.” 

Factus sum omnium humillimus.