5.
Az istenszeretet csodálatos hatása
Ubi caritas et amor
'nyitott tenyér'
Ubi caritas et amor, Deus ibi est.
Congregavit nos in unum Christi amor.
Exsultemus, et in ipso jucundemur.
Timeamus, et amemus Deum vivum.
Et ex corde diligamus nos sincero.
Ubi caritas et amor, Deus ibi est.
Amen.
Where charity and love are, God is there.
Love of Christ has gathered us into one.
Let us rejoice in Him and be glad.
Let us fear, and let us love the living God.
And from a sincere heart let us love one.
Where charity and love are, God is there.
Amen.
Qui non est paratus omnia pati, et ad voluntatem stare dilecti, non est dignus amator appellari. Oportet amantem omnia dura et amara propter dilectum libenter amplecti, nec ob contraria accidentia ab eo deflecti.
Szeretet gyors velox - erős virilis és
türelmes longanimis - omnia suffert - omnia sustinet ; szelíd pius
- de mivel szemben, - kihez
körültekintő prudens
és hűséges patiens
Est amor velox, sincerus, pius, prudens, longanimis, virilis, et seipsum nunquam quærens.
- Hegemon
az igazság congaudet autem veritati / συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ : Ő, s neked
fáj a fejed.
Magna res est amor, magnum omnino bonum quod solum leve facit esse onerosum, et fert æqualiter omne inæquale: nam onus sine onere portat, et omne amarum dulce ac sapidum efficit.
Dilectio mindig 'con"
Nil dulcius est amore, nil fortius, nil altius, nil latius, nil jucundius, nil plenius, nil melius in cælo et in terra, quia amor a Deo natus est, nec potest nisi in Deo super omnia creata quiescere.
tenyércsattanás
egy tenyérben - enélkül
nincsen: csak másik
nyitott kézben ad hangot.
Amor Jesu nobilis ad magna operanda impellit, et desideranda semper perfectiora excitat.
Isten így - csakis így - hagyta jóvá
e világot.
Propterea visita me sæpius, et instrue disciplinis tuis. Libera me a passionibus pravis et malis, et sana cor meum ab omnibus affectionibus inordinatis, ut intus sanatus et bene purgatus aptus efficiar ad amandum, fortis ad patiendum, stabilis ad perseverandum.
"Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.
(...)
Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel."
( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )
"A vallási élmény az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála."
( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )
"A keresztény hit azt tanítja, hogy Isten alapvetőleg jóváhagyta a világot. ( "Látta, hogy jó..." ) Jézus Krisztusban elválaszthatatlanul, de összekeverhetetlenül egyesült Isten az emberrel és a világgal. ( Dz. 148 ). (...) Jézus Krisztus megtestesülésének horizontjából értelmezzük a világot és világi feladatainkat."
( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 210 )
I.
Áldalak téged, mennyei Atya, Uram Jézus Krisztusnak Atyja, hogy méltóztattál megemlékezni rólam, szegény nyomorultról. Ó, irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, hála néked, hogy engem, bár minden vigasztalásra méltatlan vagyok, újra meg újra vigasztalásaidban részesítesz. Áldalak téged mindig és dicsőítelek egyszülött Fiaddal és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt, hej, Uram Istenem, szent Szerelmesem, ha te szívembe költözöl, minden vigadozik bennem. Te vagy az én dicsőségem, szívemnek ujjongása. Te vagy reményem, menedékem zaklattatásom napján. De mivel még gyönge vagyok a szeretetben és tökéletlen az erényben, szükségem van arra, hogy megerősíts és megvigasztalj. Látogass hát meg gyakrabban engem, oktass szent tanításaiddal, szabadíts meg ösztönösségemtől, és gyógyítsd meg szívemet minden rendetlen vonzalomtól, hogy bensőmben meggyógyulva és alaposan megtisztulva alkalmas legyek a szeretetre, erős a tűrésre, állhatatos a mindvégig való megmaradásra.
II.
Nagy dolog a szeretet, minden jónál nagyobb, egymaga könnyűvé tesz minden terhet, méltósággal visel minden méltatlanságot. Mert a terhet nem érzi tehernek, minden keserűt édessé, jóízűvé tesz. Jézus nagylelkű szeretete nagy vállalkozások véghezvitelére sarkall, arra biztat, hogy mindig tökéletesebbre vágyakozzunk. A szeretet fölfelé igyekszik, nem akar semmi alantasba bonyolódni. A szeretet szabad akar lenni, el akar szakadni minden világias vonzalomtól, hogy belső látását semmi se homályosítsa, hogy valami evilági érdek be ne hálózza, baj le ne sújtsa. Semmi sem édesebb a szeretetnél, semmi sem erősebb, semmi sem magasabb, tágasabb, semmi sem kedvesebb, tökéletesebb és jobb az égen és a földön. Mert a szeretet Istentől született, és csak Istenben nyughatik meg túl minden teremtményen. Aki szeret, röpül, fut, örvend, szabad és semmi sem ejti rabul. Mindent odaad, hogy mindent megnyerjen, és mindene megvan mindenben, mert mindenek fölött az egy legfölségesebben talál megnyugvást akiből minden jó ered és kiárad. Nem az ajándékot nézi, hanem minden jón túl ahhoz fordul, aki ajándékokkal halmozza el. A szeretet gyakran nem ismer mértéket, hanem mértéktelenül tékozolja önmagát. A szeretet nem érez terhet, nem veszi számba a munkát, többre igyekszik, mint amire az ereje futja, lehetetlent nem ismer, mert azt hiszi, mindenre képes, és minden szabad neki. Mindenre jó tehát, és sokat véghez visz, valóra vált, ott is, ahol kidőlne s elterülne az, akiben szeretet nem volna. A szeretet virraszt és ébren alszik, ha elfáradt, sem hagyja el magát, szorongattatván meg nem szorul, ha ijesztik, meg nem rémül, hanem akár az eleven láng és a lobogó fáklya, fölcsap, és bátran keresztül hatol mindenen. Aki szeret, az tudja, mit kiált ez a szó. Mert nagy kiáltás Isten fülében a lélek buzgó szeretete, mely így szól: „Én Istenem, én szerelmem, te egészen az enyém vagy, én meg egészen a tiéd vagyok.” Tégy tágasabbá engem a szeretetben, hogy szívem megkóstolja, mily gyönyörűséges szeretni, s szeretetben olvadozni s úszni. Tartson fogságában a szeretet, ha a nagy fölgerjedésben, ámulatban magam fölé emelkedem. Hadd énekeljem a szeretet énekét, kövesselek téged, kedvesemet a magasságba, lankadjon el a te dicséretedben az én szeretettől ujjongó lelkem. Szeresselek téged, jobban, mint önmagamat, magamat is csak érted, s benned mindazokat, akik igazán szeretnek téged, ahogy kívánja a szeretetnek belőled kiragyogó törvénye. A szeretet gyors, őszinte, figyelmes, víg és kedves, erős, türelmes, hűséges, okos, kitartó, bátor, sosem keresi önmagát. Mert amint valaki önmagát keresi, a szeretetből kihullik. Körültekintő a szeretet, alázatos és törvénytudó, nem puha, nem könnyelmű, nem hiábavalóságokra törekvő, józan, tiszta, állhatatos, nyugodt és minden érzékre vigyázó. A szeretet kész a meghajlásra, engedelmes az elöljáróknak, magát hitványnak és semmitérőnek hiszi, Istenhez fordul nagy figyelemmel, hálával, mindig benne bízik és remél, még akkor is, amikor élményszerűen nem ragadja meg Isten közelségét, hiszen fájdalom nélkül nincs élő szeretet. Aki nem kész arra, hogy mindent elviseljen, és azt tegye, amit kedvese akar, nem méltó arra, hogy szerelmesnek nevezzék. Az igaz szerelmesnek kedveséért minden kemény és keserves megpróbáltatást örömest kell vállalnia, és semmi ellene ható erő miatt sem szabad eltántorodnia tőle.
Cap. 5. De mirabili affectu divini amoris.
1.
Benedico te, Pater cælestis, Pater Domini mei Jesu Christi, qui mei pauperis dignatus es recordari. O, Pater misericordiarum, et Deus totius consolationis, gratias tibi ago, qui me indignum omni consolatione quandoque tua recreas consolatione. Benedico te semper et glorifico cum unigenito Filio tuo, et Spiritu Sancto paracleto in sæcula sæculorum, amen. Eia, Domine Deus, meus amator sancte, cum tu veneris in cor meum, exultabunt omnia interiora mea. Tu es gloria mea et exultatio cordis mei, tu spes mea et refugium in die tribulationis meæ.
2.
Sed quia adhuc debilis sum in amore et impefectus in virtute, ideo necesse habeo confortari et consolari. Propterea visita me sæpius, et instrue disciplinis tuis. Libera me a passionibus pravis et malis, et sana cor meum ab omnibus affectionibus inordinatis, ut intus sanatus et bene purgatus aptus efficiar ad amandum, fortis ad patiendum, stabilis ad perseverandum.
3.
Magna res est amor, magnum omnino bonum quod solum leve facit esse onerosum, et fert æqualiter omne inæquale: nam onus sine onere portat, et omne amarum dulce ac sapidum efficit. Amor Jesu nobilis ad magna operanda impellit, et desideranda semper perfectiora excitat. Amor vult esse sursum, nec ullis infimis rebus retineri. Amor vult esse liber, et ab omni mundana affectione alienus, ne internus ejus impediatur aspectus; ne per aliquod commodum temporale implicationes sustineat, aut per incommodum succumbat. Nil dulcius est amore, nil fortius, nil altius, nil latius, nil jucundius, nil plenius, nil melius in cælo et in terra, quia amor a Deo natus est, nec potest nisi in Deo super omnia creata quiescere.
4.
Amans volat, currit, lætatur, liber est, et non tenetur. Dat omnia pro omnibus, et habet omnia in omnibus, quia in uno summo super omnia quiescit, ex quo omne bonum fluit et procedit. Non respicit ad dona, sed ad donantem se convertit super omnia bona. Amor sæpe modum nescit, sed super omne bonum fervescit. Amor onus non sentit, labores non reputat, plus affectat, quam valet, de impossibilitate non causatur, quia cuncta sibi licere posse arbitratur. Valet igitur ad omnia, et multa implet, et effectui mancipat. Ubi vero amans deficit et jacet, amor vigilat, et dormiens dormitat, fatigatus non laxatur, arctatus non arctatur, territus non conturbatur, sed, sicut vivax flamma et ardens favilla, sursum erumpit secureque pertransit.
5.
Si quis amat, novit quid hæc vox clamat. Magnus clamor in auribus Dei est ardens affectus animæ, quæ dicit. Deus, Deus meus, amor meus, tu totus meus, et ego tuus.
6.
Dilata me in amore, ut discam interiori cordis ore degustare, quam suave sit amare et in amore liquefieri et natare. Tenear amore vadens supra me præ nimio fervore et stupore. Cantem amoris canticum; sequar te dilectum meum in altum. Deficit in laude tua anima mea, jubilans ex amore. Amem te plus quam me, nec me nisi propter te, et omnes in te, qui vere amant te, sicut jubet lex amoris, lucens ex te.
7.
Est amor velox, sincerus, pius, prudens, longanimis, virilis, et seipsum nunquam quærens. Ubi enim seipsum aliquis quærit, ibi ab amore cadit. Est amor circumspectus, humilis et rectus, non mollis, non levis nec vanis intendens rebus, sobrius, stabilis, castus, quietus, et in cunctis sensibus custoditus. Est amor subjectus et obediens Prælatis, sibi vilis et despectus, Deo devotus et gratificus fidens, et semper sperans in eo, etiam cum sibi non sapit Deus, quia sine dolore non vivitur in amore.
8.
Qui non est paratus omnia pati, et ad voluntatem stare dilecti, non est dignus amator appellari. Oportet amantem omnia dura et amara propter dilectum libenter amplecti, nec ob contraria accidentia ab eo deflecti.
CHAPTER V
Of the wonderful power of the Divine Love
1.
I bless Thee, O Heavenly Father, Father of my Lord Jesus Christ, for that Thou hast vouchsafed to think of me, poor that I am. O, Father of Mercies and God of all comfort,(1) I give thanks unto Thee, who refreshest me sometimes with thine own comfort, when I am unworthy of any comfort. I bless and glorify Thee continually, with thine only begotten Son and the Holy Ghost, the Paraclete, for ever and ever. O Lord God, Holy lover of my soul, when Thou shalt come into my heart, all my inward parts shall rejoice. Thou art my glory and the joy of my heart. Thou art my hope and my refuge in the day of my trouble.
2.
But because I am still weak in love and imperfect in virtue, I need to be strengthened and comforted by Thee; therefore visit Thou me often and instruct me with Thy holy ways of discipline. Deliver me from evil passions, and cleanse my heart from all inordinate affections, that, being healed and altogether cleansed within, I may be made ready to love, strong to suffer, steadfast to endure.
3.
Love is a great thing, a good above all others, which alone maketh every heavy burden light, and equaliseth every inequality. For it beareth the burden and maketh it no burden, it maketh every bitter thing to be sweet and of good taste. The surpassing love of Jesus impelleth to great works, and exciteth to the continual desiring of greater perfection. Love willeth to be raised up, and not to be held down by any mean thing. Love willeth to be free and aloof from all worldly affection, lest its inward power of vision be hindered, lest it be entangled by any worldly prosperity or overcome by adversity. Nothing is sweeter than love, nothing stronger, nothing loftier, nothing broader, nothing pleasanter, nothing fuller or better in heaven nor on earth, for love was born of God and cannot rest save in God above all created things.
4.
He who loveth flyeth, runneth, and is glad; he is free and not hindered. He giveth all things for all things, and hath all things in all things, because he resteth in One who is high above all, from whom every good floweth and proceedeth. He looketh not for gifts, but turneth himself to the Giver above all good things. Love oftentimes knoweth no measure, but breaketh out above all measure; love feeleth no burden, reckoneth not labours, striveth after more than it is able to do, pleadeth not impossibility, because it judgeth all things which are lawful for it to be possible. It is strong therefore for all things, and it fulfilleth many things, and is successful where he who loveth not faileth and lieth down.
5.
Love is watchful, and whilst sleeping still keepeth watch; though fatigued it is not weary, though pressed it is not forced, though alarmed it is not terrified, but like the living flame and the burning torch, it breaketh forth on high and securely triumpheth. If a man loveth, he knoweth what this voice crieth. For the ardent affection of the soul is a great clamour in the ears of God, and it saith: My God, my Beloved! Thou art all mine, and I am all Thine.
6.
Enlarge Thou me in love, that I may learn to taste with the innermost mouth of my heart how sweet it is to love, to be dissolved, and to swim in love. Let me be holden by love, mounting above myself through exceeding fervour and admiration. Let me sing the song of love, let me follow Thee my Beloved on high, let my soul exhaust itself in Thy praise, exulting with love. Let me love Thee more than myself, not loving myself except for Thy sake, and all men in Thee who truly love Thee, as the law of love commandeth which shineth forth from Thee.
7.
Love is swift, sincere, pious, pleasant, gentle, strong, patient, faithful, prudent, long-suffering, manly, and never seeking her own; for wheresoever a man seeketh his own, there he falleth from love. Love is circumspect, humble, and upright; not weak, not fickle, nor intent on vain things; sober, chaste, steadfast, quiet, and guarded in all the senses. Love is subject and obedient to all that are in authority, vile and lowly in its own sight, devout and grateful towards God, faithful and always trusting in Him even when God hideth His face, for without sorrow we cannot live in love.
8.
He who is not ready to suffer all things, and to conform to the will of the Beloved, is not worthy to be called a lover of God. It behoveth him who loveth to embrace willingly all hard and bitter things for the Beloved’s sake, and not to be drawn away from Him because of any contrary accidents.
(1) 2 Corinthians i. 3.
 |
| Qui non est paratus omnia pati, et ad voluntatem stare dilecti, non est dignus amator appellari. Oportet amantem omnia dura et amara propter dilectum libenter amplecti, nec ob contraria accidentia ab eo deflecti. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése