Imitatio Christi III./6. ~ Fili, non es adhuc fortis et prudens amator. Quare, Domine? / "distinctio spirituum"

 6. 

Az igaz szeretet próbája 

 

Hazug áruló vagy! - erre

felmentés nincsen 

annak ki üdvösségtől 

húzódozik, mért 

- kifogást könnyű találni - 

kell annak isten?

Fortis amator stat in tentationibus, nec callidis credit persuasionibus inimici. Sicut in prosperis ei placeo, ita nec in adversis displiceo.

- a lány várhat..., 

szerelmedet hagynád az utcasarkon - állni?

 

Nem ajándékra figyel 

ki párt keres és 

tényleg akar találni:

csak a szerelmére.

Nobilis amator non quiescit in dono, sed in me super omne donum.

 Légy elszánt sőt eltökélt - 

Istennel sem lesz könnyebb

 az élet. 

Csak nehezíted dolgom. 

Távozz el tőlem 

hitető, szétdobáló 

lélek..., 

Dicito illi: Vade, immunde spiritus, erubesce miser; vade immundus es tu, qui talia infers auribus meis. Discede a me, seductor pessime; non habebis in me partem ullam, sed Jesus mecum erit, tanquam bellator fortis, et tu stabilis confusus. Malo mori, et omnem pœnam subire, quam tibi consentire. Tace, et obmutesce; non audiam te amplius, licet mihi plures moliaris molestias. Dominus illuminatio mea, et salus mea: quem timebo?

jó vitéz

viaskodjál bátran

Certa tanquam miles bonus; et si interdum ex fragilitate corruis, resume vires fortiores prioribus, confidens de ampliori gratia mea, et multum præcave a vana complacentia et superbia.

- Én 

ennél többet megérek. 

...távozzatok tőlem ti 

idegenből szakadt 

fantáziaképek. 

Non ergo te conturbent alienæ phantasiæ de quacumque materia ingestæ.

"Élete a háborúban fáradságos, a békében ragyogó. Nemes ajándék a koszorú annak, aki helyesen fáradozva szépen élt, valamint az, hogy a király barátjának nevezi, mellette áll, jobbját nyújtja, (...)" 

( Nagy Szent Vazul, Aszketikus vázlat, A kappadókiai atyák, 209 )

 

I. 

Fiam, nem vagy még erős és okos szerelmes. Miért, Uram? Mert csekély ellenkezés miatt is fölhagysz vállalkozásaiddal, és igen mohón keresed a vigasztalást. Az erős szerelmes kitart a kísértések között, nem hisz az ellenség hitegető szavának. Amint a jóban tetszésére vagyok, a zaklattatás idején se vonja meg tőlem tetszését. Az okos szerető nem kedvesének ajándékára figyel, hanem az ajándékozó szerelmére. Inkább a kedvet nézi, nem az értéket, és minden adománynál többre tartja kedvesét. A nemeslelkű szerelmes nem az ajándékban nyugszik meg, hanem énbennem, minden ajándék fölött. Nem veszett el minden, ha egyszer-másszor rólam vagy szentjeimről nem úgy gondolkodol, ahogyan szeretnél. Az a jó és édes indulat, amely némelykor elfog, a benned működő kegyelem következménye, és a mennyei haza előíze. Erre nem szabad nagyon számítanod, mert jön és elmúlik. De ha küzdesz lelkednek föl-föllázadó rossz indulatai ellen, ha megveted a sátán sugallatát, az az erénynek nagy bizonyságtétele és igen érdemes cselekedet. Meg ne háborítsanak hát idegenből szakadt fantáziaképek, bármiről valók is. Légy erős eltökélt jó szándékodban és Istenre irányuló igyekezetedben. Nem csalatás az, hogy néha hirtelen elragadtatol, majd aztán szíved megszokott botladozásához visszatérsz. Mert hisz ezeket inkább akaratod ellenére tűröd, mint keresed, s amíg tetszésed nem találod bennük, amíg ellenük állsz, érdemedre vannak inkább, nem romlásodra. Tudnod kell, hogy az ősi ellenség mindenáron próbál gáncsot vetni jóra irányuló kívánságaid elé, s azon van, hogy minden istenes gyakorlattól elvegye a kedved, a szentek tiszteletétől, az én szenvedésem elmélkedő fontolgatásától, bűneid hasznos megbánásától, és a jóban való előrehaladásnak erős igyekezetétől. Sok rossz gondolatot sugall, hogy ellenszenvet és undort keltsen benned, és elvonjon az imádkozástól meg a szent olvasmányoktól. Kedve ellen van az alázatos gyónás, ha tehetné, rávenne arra, hogy ne áldozzál. Ne higgy neki és ne törődj vele, ha gyakran kivetné is rád álnok tőrét. Ha gonosz és tisztátalan gondolataid támadnak, tudd, hogy tőle valók. Mondd neki: Távozz, tisztátalan lélek, pirulj, szégyen vallott, igen ocsmány vagy te, hogy ilyenekkel töltöd be fülemet. Takarodj tőlem, gonosz hitető, nincs bennem semmi részed, hanem Jézus velem lesz, mint erős bajnok, és te megszégyenülsz. Inkább meg akarok halni és minden kínokat szenvedni, mint hogy neked engedjek. Hallgass, némulj el, nem hallgatok rád tovább, ha még több zavaró gondolattal ostromolsz is. Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől félnék? Ha táborok állnak ellenem, akkor sem ijed meg a szívem. Az Úr az én segítőm és megváltóm. 

II. 

Viaskodjál mint jó vitéz, és ha néha gyarlóságod miatt elbotlasz, gyűjts nagyobb erőt az előbbinél, bizakodván kegyelmem nagyobb bőségében, az önelégültségtől s a kevélységtől pedig nagyon óvakodjál. Amiatt sokan megcsalódnak, és néha majdnem gyógyíthatatlan vakságra jutnak. Intsen vigyázatra és folytonos alázatosságra ezeknek a gőgösöknek s magukban oktalanul bizakodóknak romlása.

 

Cap. 6. 

De probatione veri amatoris.

1. 

Fili, non es adhuc fortis et prudens amator. Quare, Domine? Quia modicam propter contrarietatem deficis, accipis et nimis avide consolationem quæris. Fortis amator stat in tentationibus, nec callidis credit persuasionibus inimici. Sicut in prosperis ei placeo, ita nec in adversis displiceo.

2. 

Prudens amator non tam donum amantis, quam dantis considerat amorem. Affectum potius attendit, quam censum, et infra dilectum omnia data ponit. Nobilis amator non quiescit in dono, sed in me super omne donum. Non ideo perditum totum, si quandoque minus bene de me, vel de sanctis meis sentis, quam velles. Affectus ille bonus et dulcis, quem interdum percipis, effectus gratiæ præsentis est, et quidam prægustus patriæ cælestis, super quo non nimium innitendum est, quia vadit et venit.

3. 

Certare autem adversus incidentes malos motus animi, suggestionemque spernere diaboli, insigne est virtutis et magni meriti. Non ergo te conturbent alienæ phantasiæ de quacumque materia ingestæ. Forte serva propositum, et intentionem rectam ad Deum. Non est illusio, quod aliquando in excessum subito raperis et statim ad ineptias solitas cordis reverteris. Illas enim magis invite pateris quam agis, et quamdiu displicent, et reniteris, meritum est et non perditio.

4. 

Scito, quod antiquus hostis omnino nititur impedire desiderium tuum in bono, et ab omni devoto exercitio evacuare, a Sanctorum cultu, a pia passionis meæ memoria, a peccatorum utili recordatione, a proprii cordis custodia, et a firmo proposito proficiendi in virtute. Multas malas cogitationes ingerit, ut tædium tibi faciat et horrorem, et ab oratione revocet et sacra lectione. Displicet sibi humilis confessio et, si posset, a sacra communione cessare faceret. Nec credas ei neque cures illum, licet tibi sæpius deceptionis tenderit laqueos. Sibi imputa, cum mala ingerit et immunda. Dicito illi: Vade, immunde spiritus, erubesce miser; vade immundus es tu, qui talia infers auribus meis. Discede a me, seductor pessime; non habebis in me partem ullam, sed Jesus mecum erit, tanquam bellator fortis, et tu stabilis confusus. Malo mori, et omnem pœnam subire, quam tibi consentire. Tace, et obmutesce; non audiam te amplius, licet mihi plures moliaris molestias. Dominus illuminatio mea, et salus mea: quem timebo? Si consistant adversum me castra, non timebit cor meum. Dominus adjutor meus et redemptor meus.

5. 

Certa tanquam miles bonus; et si interdum ex fragilitate corruis, resume vires fortiores prioribus, confidens de ampliori gratia mea, et multum præcave a vana complacentia et superbia. Propter hoc multi in errorem ducuntur, et in cecitatem pæne incurabilem quandoque labuntur. Sit tibi in cautelam et perpetuam humilitatem ruina hæc superborum et de se stulte præsumentium.

CHAPTER VI

Of the proving of the true lover

1.

“My Son, thou art not yet strong and prudent in thy love.”

2. 

Wherefore, O my Lord?

3. 

“Because for a little opposition thou fallest away from thy undertakings, and too eagerly seekest after consolation. The strong lover standeth fast in temptations, and believeth not the evil persuasions of the enemy. As in prosperity I please him, so in adversity I do not displease.

4. 

“The prudent lover considereth not the gift of the lover so much as the love of the giver. He looketh for the affection more than the value, and setteth all gifts lower than the Beloved. The noble lover resteth not in the gift, but in Me above every gift.

5. 

“All is not lost, though thou sometimes think of Me or of My saints, less than thou shouldest desire. That good and sweet affection which thou sometimes perceivest is the effect of present grace and some foretaste of the heavenly country; but hereon thou must not too much depend, for it goeth and cometh. But to strive against the evil motions of the mind which come to us, and to resist the suggestions of the devil, is a token of virtue and great merit.

6. 

“Therefore let not strange fancies disturb thee, whencesoever they arise. Bravely observe thy purpose and thy upright intentions towards God. It is not an illusion when thou art sometimes suddenly carried away into rapture, and then suddenly art brought back to the wonted vanities of thy heart. For thou dost rather unwillingly undergo them than cause them; and so long as they displease thee and thou strivest against them, it is a merit and no loss.

7. 

“Know thou that thine old enemy altogether striveth to hinder thy pursuit after good, and to deter thee from every godly exercise, to wit, the contemplation of the Saints, the pious remembrance of My passion, the profitable recollection of sin, the keeping of thy own heart, and the steadfast purpose to grow in virtue. He suggesteth to thee many evil thoughts, that he may work in thee weariness and terror, and so draw thee away from prayer and holy reading. Humble confession displeaseth him, and if he were able he would make thee to cease from Communion. Believe him not, nor heed him, though many a time he hath laid for thee the snares of deceit. Account it to be from him, when he suggesteth evil and unclean thoughts. Say unto him, ‘Depart unclean spirit; put on shame, miserable one; horribly unclean art thou, who bringest such things to mine ears. Depart from me, detestable deceiver; thou shalt have no part in me; but Jesus shall be with me, as a strong warrior, and thou shalt stand confounded. Rather would I die and bear all suffering, than consent unto thee. Hold thy peace and be dumb; I will not hear thee more, though thou plottest more snares against me. The Lord is my light and my salvation: whom then shall I fear? Though a host of men should rise up against me, yet shall not my heart be afraid. The Lord is my strength and my Redeemer.’(1)

8. 

“Strive thou like a good soldier; and if sometimes thou fail through weakness, put on thy strength more bravely than before, trusting in My more abundant grace, and take thou much heed of vain confidence and pride. Because of it many are led into error, and sometimes fall into blindness well-nigh irremediable. Let this ruin of the proud, who foolishly lift themselves up, be to thee for a warning and a continual exhortation to humility.”

(1) Psalms xxvii. 1-3; xix. 14.

Certa tanquam miles bonus; et si interdum ex fragilitate corruis, resume vires fortiores prioribus, confidens de ampliori gratia mea, et multum præcave a vana complacentia et superbia.