Imitatio Christi III./3.2 ~ Oratio ad imporandum devotionis gratiam. / Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo.

 Imádság az áhítatosság kegyelméért:

 

III. 

Uram, Istenem, te vagy minden javam. Én meg ki vagyok, hogy meg merlek szólítani? Legszegényebb szolgád, megvetett féreg vagyok én, sokkal szegényebb, megvetésre méltóbb, mint tudom, s ki merem mondani. Mégis fontold meg, Uram, hogy semmi vagyok, semmim sincs, semmit sem érek. Egyedül te vagy a jó, igaz és szent, a mindenható, mindent te adsz, mindent te töltesz be, s csak a bűnöst hagyod üresen. Emlékezzél irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel, hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál. Hogy tudjam magamat elviselni ebben a nyomorúságos életben, ha meg nem erősítesz irgalmaddal és kegyelmeddel? Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne nyújtsd tovább megpróbáltatásom idejét, ne vond meg tőlem vigasztalásod, hogy olyanná ne legyen előtted a lelkem, mint az aszu föld. Uram, taníts meg arra, hogy akaratodat cselekedjem, taníts meg arra, hogy illendőn és alázatosan járjak-keljek előtted, mert te vagy az én bölcsességem, te valóságosan ismersz engem, ismertél, mielőtt a világ világ lett, s mielőtt én a világra születtem. 

Oratio ad imporandum devotionis gratiam.

5. 

Domine Deus meus, tu es omnia bona mea. Et quis ego sum, ut audeam ad te loqui? Ego sum pauperrimus servulus tuus, et abjectus vermiculus tuus, multo pauperior et contemptibilior, quam scio et dicere audeo. Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. Tu solus bonus justus et sanctus; tu omnia potes, omnia præstas, omnia imples, solum peccatorem inanem relinquens. Reminiscere miserationum tuarum, Domine, et imple gratia tua cor ceum, qui non vis vacua esse opera tua.

6. 

Quomodo possum me tolerare in hac misera vita, nisi me confortaveris misericordia tua et gratia tua. Noli avertere faciem tuam a me, noli visitationem tuam prolongare, noli consolationem tuam prolongare, noli consolationem tuam abstrahere, ne fiat anima mea sicut terra sine aqua tibi. Doce me, Domine, facere voluntatem tuam. Doce me coram te digne et humiliter conversari, quia sapientia mea tu es, qui in veritate me cognoscis, et cognovisti antequam fieret mundus, et antequam natus essem in mundo.

 

A PRAYER FOR THE SPIRIT OF DEVOTION

6. 

O Lord my God, Thou art all my good, and who am I that I should dare to speak unto Thee? I am the very poorest of Thy servants, an abject worm, much poorer and more despicable than I know or dare to say. Nevertheless remember, O Lord, that I am nothing, I have nothing, and can do nothing. Thou only art good, just and holy; Thou canst do all things, art over all things, fillest all things, leaving empty only the sinner. Call to mind Thy tender mercies, and fill my heart with Thy grace, Thou who wilt not that Thy work should return to Thee void.

7. 

How can I bear this miserable life unless Thy mercy and grace strengthen me? Turn not away Thy face from me, delay not Thy visitation. Withdraw not Thou Thy comfort from me, lest my soul “gasp after thee as a thirsty land.” Lord, teach me to do Thy will, teach me to walk humbly and uprightly before Thee, for Thou art my wisdom, who knowest me in truth, and knewest me before the world was made and before I was born into the world.

 

Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo.