4.
Isten előtt őszintének és alázatosnak kell lennünk
'Keskeny' út - hogyan:
Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper.
- kígyó, kő / hal és kenyér -
Qui ambulat coram me in veritate, tutabitur ab incursibus vanis et veritas liberabit eum a seductoribus et detractionibus iniquorum. Si veritas te liberaverit, vere liber eris et non curabis de vanis hominum verbis.
éppen olyan - mint:
Ego te docebo, ait Veritas, quæ recta sunt et placita coram me.
egy kinyújtott tenyér.
"Olvassuk Kübler-Ross könyvében, - Nem az infúzió és nyugtatók ellen beszélek, vidéki orvos koromból tudom, hogy ezek elkerülhetetlenek. De azt is jól tudom, hogy a türelem, egy jól ismert, kedves kéz és a megszokott ízek többet érnek, mint száz üveg intravénásan beadott gyógyszer."
( Ruszthy Éva, Élet a halál előtt )
"Te úgy adj (...), hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb."
( Mt 6,3 )
"Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, mikor adakoznod kellene."
( Sir 4,31 )
I.
Fiam, járj-kelj igazságban előttem, és mindig őszinte szívvel keress engem. Aki előttem igazságban jár-kél, védelmet talál a gonosz támadásaitól, az igazság megszabadítja őt a kísértőktől, a bűnösök rágalmazó szavától. Ha az igazság szabaddá tesz, valóban szabad leszel, nem fogsz törődni az emberek üres szavával, beszédével. Uram, valóban úgy van, ahogyan mondod, úgy történjék velem. Tanítson engem a te igazságod, őrizzen, védjen üdvösséges végemig. Szabadítson meg minden gonosz indulattól és rendetlen szeretettől, akkor majd veled járokkelek szívemnek nagy szabadságában.
II.
Én megtanítalak téged arra, mondja az Igazság, hogy mi helyes, és mi kedves előttem. Bűneidet nagy bánattal és szomorúsággal vedd fontolóra, jó tetteid miatt pedig soha se hidd valami nagynak magad. Bizonyára bűnös vagy, sok szenvedélyre hajlandó, azokba belebonyolódott. Magadtól mindig a semmibe buknál, könnyen elesel, könnyen legyőzetel, könnyen megzavarodol, könnyen elromlasz. Semmid sincs, amivel dicsekedhetnél, de sokminden van benned, ami miatt a hitványak közé sorakozhatsz, mert még sokkal gyarlóbb vagy, mintsem magad gondolod. Semmit se higgy tehát nagynak mindabból, amit cselekszel. Semmi sem nagy, értékes, csodálatos, semmi sem méltó az elismerésre, semmi sem magasztos, nem igazán dicsérni vagy megkívánni való, csak, ami örök. Teljék tetszésed mindenek fölött az örök Igazságban, ne legyen tetszésedre soha a te alantas semmiséged. Semmitől se félj úgy, semmit se gyalázz és kerülj annyira, mint vétkeidet és bűneidet, ezeket jobban kell utálnod, mint bármi anyagi kárt. Némelyek nem járnak őszintén előttem, hanem valamiféle kíváncsiságtól és önhittségtől vezetve be akarnak hatolni titkaimba, és Isten mélységét-magasságát kutatják, közben elhanyagolván önmagukat és saját üdvösségüket. Ezek gyakran nagy kísértések közé sodródnak, bűnökbe esnek, mert gőgjük és kíváncsiságuk miatt szembefordulok velük. Félj Isten ítéletétől, rettegj a Mindenható haragjától. Ne vitasd a Fölséges műveit, hanem a saját bűneidet vizsgálgasd, hogy mekkorát vétettél, s mennyi jót elmulasztottál. Némelyek áhítatukat csak könyvekhez kapcsolják, mások képekhez, ismét mások külső jelekhez és cselekményekhez. Némelyek ajkukon hordoznak engem, de szívükben kevés van belőlem. De vannak olyanok is, akik megvilágosult értelemmel, megtisztult érzésvilággal mindig az örökkévalókra áhítoznak, földi dolgokról nehezükre esik beszélgetni, a természet parancsolta elvégeznivalókat bánkódva teszik, ezek megérzik, mit szól nekik az igazság lelke, mert az tanítja őket arra, hogy a földieket lenézzék, a világot semmibe vegyék, és éjjel-nappal a mennybe kívánkozzanak.
Cap. 4.
Quod in humilitate et veritate coram Deo est conversandum.
1.
Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper. Qui ambulat coram me in veritate, tutabitur ab incursibus vanis et veritas liberabit eum a seductoribus et detractionibus iniquorum. Si veritas te liberaverit, vere liber eris et non curabis de vanis hominum verbis. Domine verum est ut dicis, ita quæso mecum fiat. Veritas tua ipsa me doceat, ipsa me custodiat, et usque ad salutarem finem me conservet; ipsa me liberet ab omni affectione mala et inordinata at ambulabo tecum in magna cordis libertate.
2.
Ego te docebo, ait Veritas, quæ recta sunt et placita coram me. Cogita peccata tua cum displicentia magna et memorare, et nuquam reputes te aliquid esse propter opera bona. Revera peccator es, et multis passionibus obnoxius, et implicatus. Ex te semper ad nihil tendis, cito laberis, cito turbaris, cito dissolveris. Non habes quidquam, unde possis gloriari. Sed multa habes unde te debes vilificare, quia multo infirmior es quam vales comprehendere.
3.
Nihil ergo tibi magnum videatur ex omnibus, quæ agis. Nihil grande, nihil prætiosum et admirabile, nil reputatione appareat dignum, nil altum, nil vere laudabile, et desiderabile, nisi quod æternum. Placeat tibi super omnia æterna veritas, displiceat tibi super omnia vilitas maxima tua. Nil sic temeas et fugias, sicut vitia, et peccata tua, quæ magis displicere debent, quam quælibet rerum damna. Quidam non sincere coram me ambulant, sed quadam curiositte et arrogania ducti volunt secreta mea scire, et alta Dei intelligere, se et suam salutem negligentes. Hi sæpe in magnas tentationes, et peccata, propter suam jactantiam, superbiam et curiositatem, labuntur me eis adversante. Time judicia Dei, expavesce iram Omnipotentis.
4.
Noli autem discutere opera Altissimi, sed tuas iniquitates perscrutare, in quantis dereliquisti, et quam multa bona neglexisti. Quidam portant solum suam devotionem in libris, quidam in imaginibus; quidam autem in signis exterioribus et figuris. Quidam habent me in ore, sed modicum in corde. Sunt alii qui intellectu illuminati et affectu purgati ad æterna sempe anhelant, de terrenis graviter audiunt, necessitatibus naturæ dolenter inserviunt, et hi sentiunt, quid veritatis spiritus loquitur in eis. Quia docet eos terrena despicere, et amare cælestia, mundum negligere, et cælum tota die et nocte desiderare.
CHAPTER IV
How we must walk in truth and humility before God
1.
“My Son! walk before Me in truth, and in the simplicity of thy heart seek Me continually. He who walketh before Me in the truth shall be safe from evil assaults, and the truth shall deliver him from the wiles and slanders of the wicked. If the truth shall make thee free, thou shalt be free indeed, and shalt not care for the vain words of men.”
2.
Lord, it is true as Thou sayest; let it, I pray Thee, be so with me; let Thy truth teach me, let it keep me and preserve me safe unto the end. Let it free me from all evil and inordinate affection, and I will walk before Thee in great freedom of heart.
3.
“I will teach thee,” saith the Truth, “the things which are right and pleasing before Me. Think upon thy sins with great displeasure and sorrow, and never think thyself anything because of thy good works. Verily thou art a sinner, liable to many passions, yea, tied and bound with them. Of thyself thou always tendest unto nothing, thou wilt quickly fall, quickly be conquered, quickly disturbed, quickly undone. Thou hast nought whereof to glory, but many reasons why thou shouldest reckon thyself vile, for thou art far weaker than thou art able to comprehend.
4.
“Let, therefore, nothing which thou doest seem to thee great; let nothing be grand, nothing of value or beauty, nothing worthy of honour, nothing lofty, nothing praiseworthy or desirable, save what is eternal. Let the eternal truth please thee above all things, let thine own great vileness displease thee continually. Fear, denounce, flee nothing so much as thine own faults and sins, which ought to be more displeasing to thee than any loss whatsoever of goods. There are some who walk not sincerely before me, but being led by curiosity and pride, they desire to know my secret things and to understand the deep things of God, whilst they neglect themselves and their salvation. These often fall into great temptations and sins because of their pride and curiosity, for I am against them.
5.
“Fear thou the judgments of God, fear greatly the wrath of the Almighty. Shrink from debating upon the works of the Most High, but search narrowly thine own iniquities into what great sins thou hast fallen, and how many good things thou hast neglected. There are some who carry their devotion only in books, some in pictures, some in outward signs and figures; some have Me in their mouths, but little in their hearts. Others there are who, being enlightened in their understanding and purged in their affections, continually long after eternal things, hear of earthly things with unwillingness, obey the necessities of nature with sorrow. And these understand what the Spirit of truth speaketh in them; for He teacheth them to despise earthly things and to love heavenly; to neglect the world and to desire heaven all the day and night.”
 |
| Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése