Imitatio Christi III./2. ~ Loquere Domine!

 2. 

Szavak zengése nélkül beszél bennünk az igazság 

 

 Szólj! - hallja a te szolgád, 

Loquere quia audit servus tuus. 

Az igazság és 

igazságosság beszél..., 

hadd legyen ismét 

kisebb igazságom a 

könyörületemnél. 

 

Barátságosság:

 így jó 

szolga - megértő 

és türelmes - 

míg 

lehet: értelmes

Da mihi intellectum.

mert bírók és hóhérok 

vagyunk..., adj majd 

belátó szívet.

Tu solus potes me perfecte imbuere.

 

A 'só nyoma' leszünk e 

világban - mutasd 

meg hiányodat,

Szólj hozzánk - meghalljuk, 

betölthessük azt.

add szemed: megláthassunk 

és meg ne láthassunk 

Téged.

Loquere nobis tu, et audiemus; non loquatur Dominus nobis, ne forte moriamur.

 

"Et ait ecce ego quia vocasti me intellexit igitur Heli quia Dominus vocaret puerum et ait ad Samuhel vade et dormi et si deinceps vocaverit te dices loquere Domine quia audit servus tuus abiit ergo Samuhel et dormivit in loco suo et venit Dominus et stetit et vocavit sicut vocaverat secundo Samuhel Samuhel et ait Samuhel loquere quia audit servus tuus."

Loquere igitur, Domine, quia audit servus tuus: verba enim vitæ æternæ habes. Loquere mihi ad qualemcumque animæ meæ consolationem, et ad totius vitæ meæ emendationem, tibi autem ad gloriam et perpetuum honorem.

 

 

 

I. 

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Szolgád vagyok én, tégy értelmessé, hogy eligazodjam tanúságaidon. Hajtsd szívemet azokhoz a szavakhoz, amelyek a te szádból valók, ékesszólásod borítson el, akár a harmat. Izrael fiai hajdan mondták Mózesnek: Te szólj hozzánk, és meghallgatunk, ne beszéljen hozzánk az Úr, hogy meg ne haljunk. Nem így, Uram, nem így könyörgök, inkább úgy kérlellek alázatosan és nagy kívánsággal, mint Sámuel próféta: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. 

II. 

Ne szóljon hozzám Mózes vagy egy a próféták közül, hanem inkább te szólj, Uram, Isten, próféták sugalmazója, és megvilágosítója, hiszen te egymagad, őnélkülük is tökéletesen kiművelhetsz engem, ők pedig – nélküled – semmi hasznomra nem lehetnek. Szavakat hangoztathatnak, de lelket nem adnak. Lehet, hogy szépen beszélnek, de ha te hallgatsz, szívemet föl nem gyújtják. Betűket adnak tovább, s azok jelentését te nyitod meg. Titkokat közölnek, de azok pecsétjét te töröd le, hogy meg is értsük őket. Parancsokat hirdetnek, de teljesítésükre te segítesz. Utat mutatnak, de a járáshoz te adsz erőt. Ők csak kívül munkálkodnak, de te a szívek tanítója és megvilágosítója vagy. Ők kívülről öntöznek, termékenységet te adsz. Ők szóval kiáltanak, a meghallásra értelmet tőled kapunk. Ne Mózes szóljon hát hozzám, hanem te, Uram, Istenem, örök igazság: hogy meg ne haljak és gyümölcstelen ne maradjak, ha csak kívül intenek, de belül nem gyújtanak föl, ne legyen ítéletemre a meghallott, de tettekre nem váltott ige, amelyet megismertem, de meg nem szerettem, hittem, de szívembe nem írtam. Szólj hát, Uram, mert hallja a te szolgád, hiszen örök életet adó igéid vannak. Szólj hozzám, hogy csak egy szikrányit is megvigasztald lelkemet, hogy egész életemet helyre igazítsd, magamnak pedig dicséretet, becsületet, romolhatatlan tisztességet szerezz. 

Cap. 2. 

Quod veritas intus loquitur sine strepitu.

1. 

Loquere Domine, quia audit servus tuus. Servus tuus ego sum, da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua. Inclina cor meum in verba oris mei. Fluat ut ros eloquium tuum, dicebant olim filii Israel ad Moysen. Loquere nobis tu, et audiemus; non loquatur Dominus nobis, ne forte moriamur. Non sic, Domine, non sic oro, sed magis cum Samuele popheta humiliter ad disideranter obsecro. Loquere Domine, quia audit servus suus. Non loquatur Moyses mihi, aut aliquis ex Prophetis, sed otius tu loquere, Domine Deus, inspirator et illuminator omnium. Prophetarum, quia tu solus sine eis potes me perfecte imbuere, illi autem sine te nihil proficient.

2. 

Possunt quidem verba sonare, sed spiritum non conferunt. Pulcherrime dicunt, sed te tacente cor non accedunt. Litteras tradunt, sed tu sensum aperis. Mysteria referunt, sed tu referas intellectum signatorum. Mandata edunt, sed tu juvas ad perficiendum. Viam ostendunt, sed tu confortas ad ambulandum. Illi foris tantum agunt, sed tu corda instruis, et illuminas. Illi exterius rigant, sed tu fecunditatem donas. Illi clamant verbis, sed tu auditui intelligentiam tribuis.

3. 

Non ergo mihi loquatur Moyses, sed tu, Domine Deus meus, æterna veritas, ne forte moriar, et sine fructu efficiar, si fuero tantum foris admonitus, et intus non accensus, ne sit mihi ad judicium verbum auditum, et non factum cognitum nec amatum creditum, et non servatum. Loquere igitur, Domine, quia audit servus tuus: verba enim vitæ æternæ habes. Loquere mihi ad qualemcumque animæ meæ consolationem, et ad totius vitæ meæ emendationem, tibi autem ad gloriam et perpetuum honorem.

CHAPTER II

What the truth saith inwardly without noise of words

1.

Speak Lord, for thy servant heareth.(1) I am Thy servant; O give me understanding that I may know Thy testimonies. Incline my heart unto the words of Thy mouth.(2) Let thy speech distil as the dew. The children of Israel spake in old time to Moses, Speak thou unto us and we will hear, but let not the Lord speak unto us lest we die.(3) Not thus, O Lord, not thus do I pray, but rather with Samuel the prophet, I beseech Thee humbly and earnestly, Speak, Lord, for Thy servant heareth. Let not Moses speak to me, nor any prophet, but rather speak Thou, O Lord, who didst inspire and illuminate all the prophets; for Thou alone without them canst perfectly fill me with knowledge, whilst they without Thee shall profit nothing.

2. 

They can indeed utter words, but they give not the spirit. They speak with exceeding beauty, but when Thou art silent they kindle not the heart. They give us scriptures, but Thou makest known the sense thereof. They bring us mysteries, but Thou revealest the things which are signified. They utter commandments, but Thou helpest to the fulfilling of them. They show the way, but Thou givest strength for the journey. They act only outwardly, but Thou dost instruct and enlighten the heart. They water, but Thou givest the increase. They cry with words, but Thou givest understanding to the hearer.

3. 

Therefore let not Moses speak to me, but Thou, O Lord my God, Eternal Truth; lest I die and bring forth no fruit, being outwardly admonished, but not enkindled within; lest the word heard but not followed, known but not loved, believed but not obeyed, rise up against me in the judgment. Speak, Lord, for Thy servant heareth; Thou hast the words of eternal life.(4) Speak unto me for some consolation unto my soul, for the amendment of my whole life, and for the praise and glory and eternal honour of Thy Name.

(1) 1 Samuel iii. 9. (2) Psalm cxix. 125. (3) Exodus xx. 19. (4) John vi. 68.

Da mihi intellectum.