3.
Isten igéjét alázattal kell hallgatni, de sokan nem becsülik meg eléggé
Nem holmi filozófus
vélekedés ez
itt ismételten, hanem
élet és lélek:
Meglátogatott Isten -
ki lélek ( pneuma és pszüché ) és élet ( zoé ).
Pascal mondta: - 'gyűlölöm
Cartesiust', az
emberi elme nem minden.
Erubesce ergo, serve piger et querulose, quod illi paratiores inveniuntur ad perditionem, quam te ad vitam; gaudent illi amplius ad vanitatem, quam tu ad veritatem.
Imádságnak sem
csúcsa a színelátás -
de a küldetés, dolgod
van itt "lenn":
( nincsen minden rendben - bár jóváhagyta Isten. )
- tanítasz gonosz napokban, hogy ne legyen vígasztalan a földön és egyesítsd Isten elválasztott gyermekeit,
Et dixi: Beatus quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum, ut mitiges ei a diebus malis et desoletur in terra.
"Ha ugyanis a keresztény tökéletesség mértéke a szeretet, akkor a tökéletesség csúcsa nem mérhető az imádság "csúcsával"."
( Farkasfalvy Dénes: A lelki élet teológiája, 98 )
I.
Hallgasd, fiam, igéimet, igen-igen kedves szavak ezek, különbek evilág minden filozófusának és tudósának bölcsességénél. Az én szavam lélek és élet, értékét nem lehet hétköznapi ésszel lemérni. Nem arra való, hogy üres gyönyörködést keress benne, csöndben kell hallgatni, és egész szívet betöltő alázattal, nagy kívánsággal befogadni. Én meg így szóltam: Boldog, akit te oktatsz, Uram, és törvényeidre tanítasz, hogy enyhülést nyújts neki a gonosz napokban, és ne legyen vigasztalan a földön.
Az égieknek előtt:
Isteni tanívány -
próféta vagy maga -
és
vértanú ha kell:
jó illatú áldozat -
Scribe verba mea in corde tuo, et pertracta diligenter: erunt enim in tempore tentationis valde necessaria.
Ő tanított és küldött,
Ő választott ki fogva
születésedtől
vagy Ő hogy Hirdesd itt:
Verba mea suavissima sunt, Philosophorum et Sapientum hujus mundi scientam excedentia.
eljön ítélni
népét - a gyermekeit:
'megnézem ki maradt még...
- hűséges hozzám - ki maradt meg nekem - a földön: ők laknak majd velem'.
Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit.
"Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.
(...)
Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel."
( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )
"A vallási élmény az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála."
( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )
Cognosces in die visitationis..., novissimo die.
II.
Én – mondja az Úr –, én tanítottam a prófétákat kezdettől fogva, és most is szólok mindenkihez, de sokan süketek és érzéketlenek a szavamra. A legtöbb ember szívesebben hallgat a világra, mint Istenre, hajlandóbb a test kívánságát, mint Isten tetszését követni. Evilág ideigtartó, apró-cseprő javakat ígér, mégis nagy serénységgel szolgálnak neki. Én a legnagyobb javakat ígérem: örök ajándékokat, s a halandók szíve restnek bizonyul. Ki szolgál, s ki fogad szót mindenben nekem olyan igyekezettel, amilyennel a világnak s a világ urainak szolgálnak? Pirulj, Szidon, mondja a tenger, s ha okát tudakolod, halld, miért. Csekély fizetségért hosszú utat megfutnak, az örök életért azonban sokan egyszer is alig emelintik lábukat a földről. A rossz kis hasznot szorgalmasan keresik, egy pénzdarabért néha rútul veszekszenek, hiábavalóságért, csekély haszonért nem restellnek éjt nappallá tenni, de – szégyen, gyalázat – a romolhatatlan jóért, a megbecsülhetetlen jutalomért, a legnagyobb tisztességért, a dicsőségért, jutalomért, amelynek nincs határa, egy kis fáradságot is sokallanak. Pirulj hát, rest és panaszkodó szolga, azok készségesebbek a pusztulásra, mint te az életre. Jobban kapnak haszontalanságokon, mint te az igazságon. Pedig ők sokszor csalódnak reményükben, az én ígéretem viszont senkit sem csal meg, senki bennem bízót nem bocsát el üres kézzel. Amit ígértem, megadom, amit mondtam, teljesítem, azzal, aki szeretetemben mindvégig hűséges marad. Én minden derék embert megjutalmazok, erős igazolója vagyok minden istenkeresőnek. Írd szívedbe minden szavamat, és fontolgassad gondosan, mert szükséged lesz rájuk a kísértés idején. Amit nem értesz, amikor olvasod, majd megérted a látogatás napján. Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottaimat: kísértéssel és vigasztalással. Minden nap két leckét tartok nekik: az egyikben korholom hibáikat, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra. Akinek keze ügyében vannak az én igéim, és hallatlanra veszi őket, lesz, aki megítéli azt az utolsó napon.
Cap. 3.
Quod verba Dei sunt audienda cum humilitate.
1.
Audi, fili mi, verba mea. Verba mea suavissima sunt, Philosophorum et Sapientum hujus mundi scientam excedentia. Verba mea spiritus et vita sunt, nec humano sunsu pensanda; non sunt ad vanam complacentiam trahenda, sed in silentio audienda, et cum omni humilitate, atque affectu magno suscipienda. Et dixi: Beatus quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum, ut mitiges ei a diebus malis et desoletur in terra.
2.
Ego, inquit Dominus, docui Prophetas ab initio, et usque nunc non cesso omnibus loqui. Sed multi ad vocem meam surdi sunt, et muti et duri. Plures mundum libentius audiunt quam Deum, facilius sequuntur carnis suæ appetitum, quam dei beneplacitum. Promittit temporalia, et parva mundus, et servitur ei aviditate magna. Ego promitto summa, et æterna, et torpescunt mortalium corda. Quis tanta cura in omnibus mihi servit et obedit, sicut mundo et dominis ejus servitur? Erubesce, Sidon, ait mare. Et si causam quæris audi, quare. Pro modica præbenda longa via curritur, pro vita æterna vix a multis pes a terra semel movetur et levatur. Vile prætium quæritur, pro uno numismate interdum turpiter litigatur, pro vana re et parva promissione die noctuque fatigari non timetur.
3.
Sed, proh dolor, pro bono incommutabili, pro prætio inæstimabili, pro summo honore et gloria interminabili vel ad modicum fatigari pigritatur. Erubesce ergo, serve piger et querulose, quod illi paratiores inveniuntur ad perditionem, quam te ad vitam; gaudent illi amplius ad vanitatem, quam tu ad veritatem. Equidem a spe sua nonnunquam frustrantur, sed promissio mea neminem fallit, nec confitentem mihi dimittit inanem. Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit. Ego remunerator sum omnium bonorum, et fortis probator omnium devotorum.
4.
Scribe verba mea in corde tuo, et pertracta diligenter: erunt enim in tempore tentationis valde necessaria. Quod non intelligis, cum legis, cognosces in die visitationis. Dupliciter soleo electos meos visitare, tentatione scilicet et consolatione: et duas lectiones eis quotidie lego, unam increpando eorum vittia, alteram exhortando ad virtutum incrementa. Qui habet verba mea et spernit ea, habet qui judicet eum in novissimo die.
CHAPTER III
How all the words of God are to be heard with humility, and how many consider them not
1.
“My Son, hear My words, for My words are most sweet, surpassing all the knowledge of the philosophers and wise men of this world. My words are spirit, and they are life,(1) and are not to be weighed by man’s understanding. They are not to be drawn forth for vain approbation, but to be heard in silence, and to be received with all humility and with deep love.”
2.
And I said, “Blessed is the man whom Thou teachest, O Lord, and instructest him in Thy law, that Thou mayest give him rest in time of adversity,(2) and that he be not desolate in the earth.”
3.
“I,” saith the Lord, “taught the prophets from the beginning, and even now cease I not to speak unto all; but many are deaf and hardened against My voice; many love to listen to the world rather than to God, they follow after the desires of the flesh more readily than after the good pleasure of God. The world promiseth things that are temporal and small, and it is served with great eagerness. I promise things that are great and eternal, and the hearts of mortals are slow to stir. Who serveth and obeyeth Me in all things, with such carefulness as he serveth the world and its rulers?
For a little reward men make a long journey; for eternal life many will scarce lift a foot once from the ground. Mean reward is sought after; for a single piece of money sometimes there is shameful striving; for a thing which is vain and for a trifling promise, men shrink not from toiling day and night.”
4.
“But, O shame! for an unchangeable good, for an inestimable reward, for the highest honour and for a glory that fadeth not away, it is irksome to them to toil even a little. Be thou ashamed therefore, slothful and discontented servant, for they are found readier unto perdition than thou unto life. They rejoice more heartily in vanity than thou in the truth. Sometimes, indeed, they are disappointed of their hope, but my promise faileth no man, nor sendeth away empty him who trusteth in Me. What I have promised I will give; what I have said I will fulfil; if only a man remain faithful in My love unto the end. Therefore am I the rewarder of all good men, and a strong approver of all who are godly.
5.
“Write My words in thy heart and consider them diligently, for they shall be very needful to thee in time of temptation. What thou understandest not when thou readest, thou shalt know in the time of thy visitation. I am wont to visit Mine elect in twofold manner, even by temptation and by comfort, and I teach them two lessons day by day, the one in chiding their faults, the other in exhorting them to grow in grace. He who hath My words and rejecteth them, hath one who shall judge him at the last day.”
(1) John vi. 63. (2) Psalm xciv. 13. (3) Isaiah xxiii. 4.
 |
| Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése