Imitatio Christi II./4. ~ "when they saw the sun rising they raised"

 4. 

A szív tisztasága és egyszerűsége 

Jár a vándor, súlyos a 

földi út - messzi,

Lég, föld, tűz, víz, őt tiszta 

szívűvé edzi.

Száz vésszel szemben hogyha 

lelke bizton áll,

jó cselekvés és szándék:

Simplicitas debet esse in intentione, puritas in affectione.

Földről szárnyalón 

az égbe száll; lelkének 

így szent és tiszta

 szárnya nő : tisztaság és 

egyszerűség titkára ő.

Duabus alis homo sublevatur a terrenis, scilicet simplicitate et puritate.

I. 

Két szárny emeli az embert a föld fölé: a meg nem osztott egyszerűség és a tisztaság. Az egyszerűségnek a szándékot, a tisztaságnak a cselekvést kell jellemeznie. Az egyszerűség Istenre irányít, a tisztaság birtokba veszi őt és örömét leli benne. 

Minden földi bajt, szívünk 

győz le majd. Tiszta 

szív előtt megnyílik az 

ég is, pokol is.

Cor purum penetrat cælum, et infernum.

Ki-ki milyen úgy ítél 

mint belül maga. 

Ki mennyben él..., az felett 

pokolnak nincs hatalma.

A földön minden öröm, 

szépség és fény a 

tisztaszívű emberé.

Qualis unusquisque est intus, taliter iudicat exterius. Si est gaudium in mundo, hoc utique possidet cordis puri homo.

Már lángol a nap - 

az éj messze tünt: A nap 

elűzi földről a bűnt!

( "when they saw the sun rising they raised" )

II. 

Semmi jótett nem lesz haladásod gátja, ha bensődben szabad vagy minden rendezetlen érzéstől. Ha semmi másra nem törekszel, csak Isten tetszésére és felebarátod javára, belső szabadságnak örvendezhetsz. Ha helyén volna a szíved, akkor számodra minden teremtmény az isteni élet tükre és a szent tanítás könyve volna. Nincs olyan kicsiny és semmit érő teremtmény, amely Isten jóságát ne tükrözné. Ha szívedben jó és tiszta volnál, mindent akadály nélkül látnál és helyesen fölfognál. A tiszta szív előtt megnyílik az ég is, a pokol is. Ki-ki úgy ítéli meg a kívüle valót, amilyen belül ő maga. Ha van öröm a földön, az a tisztaszívű emberé. S ha valahol van kátyú, zaklattatás, azt legjobban a rossz lelkiismeretű ember ismeri. Amint a tűzbe rakott vas megtisztul a rozsdától, és egészen ragyogóra izzik, úgy az ember is, ha szíve mélyéből Istenhez tér, leveti restségét, és új emberré változik. Mihelyt az ember buzgósága meghűlik, mindjárt megriad a legkisebb tehertől is, és keresi a külső vigasztalást. De ha mindenben erőt vesz önmagán, és férfias elszántsággal Isten útjára tér, akkor kevésbe veszi, ami azelőtt nehezére esett. 

 

Cap. 4. 

De pura mente et simplici intentione.

 

1. 

Duabus alis homo sublevatur a terrenis, scilicet simplicitate et puritate. Simplicitas debet esse in intentione, puritas in affectione. Simplicitas intendit deum, puritas apprehendit et gustat.

Nulla actio te impediet, si liber intus ab omni inordinato affectu fueris. Si nihil aliud quam Dei beneplacitum, et proximi utilitatem intendis et quæris, interna libertate frueris. Si rectum cor tuum esset, tunc omnis creatura speculum vitæ, et liber sanctæ doctrinæ esset. Non est creatura tam parva et vilis quæ bonitatem Dei non repræsentet.

2. 

Si tu esses intus bonus, et purus, tunc omnia sine impedimento, et caperes bene. Cor purum penetrat cælum, et infernum. Qualis unusquisque est intus, taliter iudicat exterius. Si est gaudium in mundo, hoc utique possidet cordis puri homo. Et si est alicubi tribulatio et angustia, hoc melius novit mala conscientia. Sicut ferrum missum in ignem amittit rubiginem et totum candens efficitur, sic homo ad Deum integre se convertens, a torpore exuitur, et in novum hominem transmutatur.

3. 

Quando homo incipit tepescere, tunc parvum metuit laborem, et externam accipit consolationem. Sed quando perfecte incipit se vincere, et viriliter in via Dei ambulare, tunc minus ea reputat, quæ sibi prius gravia esse sentiebat.

 

CHAPTER IV

Of a pure mind and simple intention

 

1. 

By two wings is man lifted above earthly things, even by simplicity and purity. Simplicity ought to be in the intention, purity in the affection. Simplicity reacheth towards God, purity apprehendeth Him and tasteth Him. No good action will be distasteful to thee if thou be free within from inordinate affection. If thou reachest after and seekest, nothing but the will of God and the benefit of thy neighbour, thou wilt entirely enjoy inward liberty. If thine heart were right, then should every creature be a mirror of life and a book of holy doctrine. There is no creature so small and vile but that it showeth us the goodness of God.

 

2. 

If thou wert good and pure within, then wouldst thou look upon all things without hurt and understand them aright. A pure heart seeth the very depths of heaven and hell. Such as each one is inwardly, so judgeth he outwardly. If there is any joy in the world surely the man of pure heart possesseth it, and if there is anywhere tribulation and anguish, the evil conscience knoweth it best. As iron cast into the fire loseth rust and is made altogether glowing, so the man who turneth himself altogether unto God is freed from slothfulness and changed into a new man.

 

3. 

When a man beginneth to grow lukewarm, then he feareth a little labour, and willingly accepteth outward consolation; but when he beginneth perfectly to conquer himself and to walk manfully in the way of God, then he counteth as nothing those things which aforetime seemed to be so grievous unto him.

"when they saw the sun rising they raised"