Πίστις Σοφία 32. ~ "Így hát, ó, Világosság, aki benned és velem van, dicsőítem a te nevedet, ó, Világosság, a dicsőségben." / " Mert Isten megmenti a lelkeket minden anyagokból. És egy város készül a világosságban, és minden megmentett lélek ott fog lakni és azt örökli."

"Én azonban pillantásomat hozzád emeltem a magasságba, ó,  Világosság, és hittem benned."

 

 

PISTIS SOPHIA hangosan kiáltott a világosságok világosságához, amelyet kezdetben látott, s amelyben hitt. És töredelmességének a következő sza vakkal adott kifejezést:

 
1. Ó, Világosságok Világossága, akiben kezdettől fogva hittem, hallgasd meg most, ó Világosság, a vezeklésemet! Ments meg, ó Világosság; mert gonosz gondolatok folytak belém! 

2. Lenéztem az alsó területekre, láttam ott egy világosságot, és azt gondoltam: lemegyek arra a helyre, s magamhoz veszem azt a világosságot. És mentem. De a sötétségbe kerültem a káoszban lent, és nem tudtam elmenekülni és visszatérni az én területemre; mert Authádész minden teremténye szorult helyzetbe hozott engem, és az oroszlánfejű erő elrabolta a bennem lévő világosságomat. 

3. És segítségért kiáltottam, hangom azonban nem hatolt ki a sötétségből, és a magasba néztem fel, hogy a fény, amiben hittem, segítségemre siessen.  

4. És a magasba pillantottam, láttam az eonok minden archonját lenézni rám és kinevetni engem, holott én velük semmi rosszat sem tettem. Alaptalanul gyűlöltek engem. Amikor pedig Authádész teremtményei látták az eonok archonjainak kárörömét, tudták, hogy azok nem  jönnek a segítségemre.  A teremtmények ekkor felbátorodtak és rám rohantak, és a világosságot, melyet én nem őtőlük vettem, elvették tőlem. 

5. Most pedig, ó, Igazság Világossága, tudod, hogy én ártatlanul cselekedtem, mert azt hittem, hogy az oroszlánfejű erő a tiéd. Elkövetett  bűnöm így nyilvánvaló neked. 

6. Ne hagyj a szükségben, ó, Uram, mert a te világosságodban kezdettől fogva hittem! Ó, Uram, erők világossága, ne hagyd nélkülöznöm az én világosságomat! 

7. Mert miattad, a te világosságod miatt kerültem e szorult helyzetbe, ahol a szégyen borít engem.  

8. A te világosságod utánzata miatt idegenedtem el testvéreimtől, a Láthatatlanoktól és Bárbelo nagy alkotásaitól. 

9. Ez történt velem, mert forrón vágyakozva a te lakhelyedet kerestem. Eljött rám Authádész haragja, aki nem teljesítette a parancsodat, hogy sugározza ki alkotása erejét. Haragszik rám, mert az ő eonjában voltam, és nem szolgáltam az ő Rejtélyét. 

10. És minden archon és eon gúnyolt engem. 

11. Én pedig ott voltam, siránkoztam és a világosságot kerestem, melyet a magasságban láttam. 

12. És az eonok kapuőrei kerestek engem, és akik a Rejtélyrendjeikben maradtak, kigúnyoltak engem. 

13. Én azonban pillantásomat hozzád emeltem a magasságba, ó,  Világosság, és hittem benned. Most viszont a káosz sötétségében vagyok leverten, ó, Világosságok Világossága. Ha lennél oly jó, és eljönnél most megmenteni engem, mert nagy a te irgalmad, akkor hallgass meg engem igazán és ments meg.  

14. Ments ki e sötétség anyagából, hogy el ne merítsenek benne teljesen, megváltassak Authádész teremtményeitől, amelvek gonoszságokkal szorongatnak engem!  

15. Ne hagyd, hogy ez a sötétség lehúzzon engem, s ne hagyd, hogy ez az oroszlánfejű erő elnyelje egész erőmet! Ne hagyd, hogy erőmet a káosz betemesse. 

16. Hallgass meg, ó, világosság, mert balzsam a te kegyelmed! Pillants le reám a te Világosságod nagy irgalmával!

17. Ne fordítsd el az orcádat tőlem, mert nagyon kínlódom! 

18. Hallgasd meg hamar az imádságomat, és mentsd meg az erőmet!  

19. Válts meg az archonok miatt is, akik gyűlölnek engem, mert ismered szorult helyzetemet és kínomat és erőm szükségét, melyet elvettek tőlem! Akik ezt tették velem, azok nyilvánvalók előtted. Járj el velük tetszésed szerint.  

20. Erőm kipillantott a káosz és sötétség közepéből. Vártam pártársamat, hogy eljön-e küzdeni értem; de nem jött. Vártam, hogy jön, és erőt ad nekem; de nem találtam őt.  

21. Amikor a világosságot kerestem, sötétséget adtak nekem. És amikor az erőmet kerestem, anyagot adtak nekem.  

22. Most pedig, ó Világosságok Világossága, a sötétség és az anyag, amit Authádész teremtményei hoztak rám, őket magukat buktassa el. Maguk gabalyodjanak bele. Bosszuld meg rajtuk, hagyd elbukni őket, hogy ne juthassanak vissza az ő Authádészük területére!  

23. Hadd maradjanak a sötétségben és ne lássák meg a világosságot! Tedd, hogy mindig a káoszt lássák és a mennyeket sohasem!  

24. A saját bosszújukat ereszd rájuk, s ítéleted ragadja meg őket!  

25. Zárd ki őket az ő istenük, Authádészük területéről, s a teremtményeit mostantól kezdve ne hagyd az ő helyeikre jutni, mert istentelen és arcátlan az ő istenük, aki azt hitte, hogy ezt a gonoszságot magától tette, nem tudván, hogy tehetetlen lenne velem szemben, ha nem a te parancsodra lennék megalázva!  

26. Mert amikor te a parancsolatoddal megaláztál, annál inkább üldöztek engem, s teremtményei a megaláztatásomat szenvedéssel toldották meg. 

27. Világosságerőt vettek el tőlem, és újra zaklattak, hogy minden bennem lévő fényemet elvegyék. Mivel ebbe a helyzetbe juttattak engem, ne hagyd őket feljutni a tizenharmadik eonhoz az igazságosság területére.  

28. És ne hagyd, hogy azokhoz számítsanak, akik megtisztítják magukat és a világosságukat. És ne hagyd azokhoz számítani őket, akik sietnek megbánni, úgy hogy a világosságban hamar Rejtélyeket kapjanak.

29. Mert elvették tőlem az én világosságomat. És eredeti erőm kezd kimerülni bennem, és hiányolom az én világosságomat. 

30. Így hát, ó, Világosság, aki benned és velem van, dicsőítem a te nevedet, ó, Világosság, a dicsőségben.  

31. Dicsérő himnuszom tetsszen meg neked, ó, Világosság, mint valami kitűnő Rejtély, mely bevezet a világosság kapuin, mihelyt azok mondják ki, akik töredelmesek, s akik ennek a világosságát megtisztítják.  

32. Örüljön minden anyag. Keressétek a világosságot, hogy bennetek lévő lelketek ereje éljen!  

33. Mert a világosság meghallgatta az anyagokat, és nem hagyja meg őket tisztátalanoknak.  

34. Dicsérjék hát minden anyagok lelkei, és minden, ami bennük van, minden eonok Urát.  

35. Mert Isten megmenti a lelkeket minden anyagokból. És egy város készül a világosságban, és minden megmentett lélek ott fog lakni és azt örökli.  

36. És azoknak a lelkei, akik a Rejtélyeket megkapják, és akik a Rejtélyeket az Ö nevében kapták, ott fognak időzni." ( Pistis Sophia, 32. fejezet ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-l-vi-xxiv-2.html

"Én azonban pillantásomat hozzád emeltem a magasságba, ó,  Világosság, és hittem benned."