Πίστις Σοφία 13. ~ Πλήρωμα / "A mennyek kapujához értem..." III.

"A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ." ( Jn1,10 ) III.
Ἐν τῷ κόσμῳ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ κόσμος αὐτὸν οὐκ ἔγνω. 

 
 

"Én pedig magam mögött hagytam ezt a helyet, és felszálltam a második szféra, a sors-erők kapujához. Itt is megmozdultak a kapuk, és maguktól megnyíltak egyszerre. Beléptem a sorserők házaiba óriási fényességgel; mert ott az első szféránál még 49-szer fényesebben világítottam. Minden archon, és minden, ami a sorserők helyén van megzavarodott és egymásba botlott; mind rettegett, amikor meglátta nagy világosságomat. Megpillantották a fényruhámat, és látták benne a nevük Rejtélyét. Még  jobban izgultak és rettegve mondták:

 „Hogyan ment át a mindenség Ura közöttünk a mi tudtunk nélkül?" 

És széttöredeztek az ő helyeik, rendjeik és házaik minden kötelékei. Mind egyszerre jött leborulni, engem imádni, és megzavarodva és rettegve dicsérték a legbelsőbb legbelsőbbjét." ( Pistis Sophia, 13. fejezet )

 

„Hogyan ment át a mindenség Ura közöttünk a mi tudtunk nélkül?"