Πίστις Σοφία 2. ~ "ezt mondták nagy örömmel és lelkesedve egymásnak" / Πλήρωμα

  "Megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést."

 

"Midőn pedig a tanítványok együtt ültek az Olajfák-hegyén, ezt mondták nagy örömmel és lelkesedve egymásnak: 

- Áldottak vagyunk mi az emberek között a földön, mivel a Megváltó megjelentette ezt nekünk, s megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést.

Így beszélgettek, mialatt Jézus távolabb ült tőlük.  

A hold tizenötödik napján, Tübi hónapban történt, telihold napján, amikor a nap a pályájára indult, hogy mögüle egy hatalmas világosságerő  jött elő, nagyon világos ragyogással, mérhetetlen fényességgel. Mert a  Világosságok Világosságából jött elő, és az utolsó Rejtélyből származott, amelyik a huszonnegyedik belülről kifelé számítva azon Rejtélyek közül, amelyek az Első Rejtély második terének rendjeiben vannak. 

És ez a  világosságerő lejött Jézusra, és teljesen beborította őt, mialatt ő a tanítványaitól távolabb ült; nagyon ragyogott a mérhetetlen világosságban, mely őrajta volt.  

A tanítványok pedig nem látták Jézust az óriási fény miatt, amelyben  volt; ez a fény elvakította őket. 

Csak világosságot láttak, melyből sok fénysugár áradt. A fénysugarak pedig nem voltak egyformák, hanem különböző fajtájúak és tulajdonságúak alulról felfelé, egyik sugár csodásabb mint a másik... hatalmas, mérhetetlen fényességben. A fény a földtől az égig ért. 

Midőn pedig a tanítványok meglátták ezt a világosságot, nagy félelem fogta el őket és izgatottak lettek." ( Pistis Sophia, 2. fejezet )

"Megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést."