"Megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést."
"Midőn pedig a tanítványok együtt ültek az Olajfák-hegyén, ezt mondták nagy örömmel és lelkesedve egymásnak:
- Áldottak vagyunk mi az emberek között a földön, mivel a Megváltó megjelentette ezt nekünk, s megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést.
Így beszélgettek, mialatt Jézus távolabb ült tőlük.
A hold tizenötödik napján, Tübi hónapban történt, telihold napján, amikor a nap a pályájára indult, hogy mögüle egy hatalmas világosságerő jött elő, nagyon világos ragyogással, mérhetetlen fényességgel. Mert a Világosságok Világosságából jött elő, és az utolsó Rejtélyből származott, amelyik a huszonnegyedik belülről kifelé számítva azon Rejtélyek közül, amelyek az Első Rejtély második terének rendjeiben vannak.
És ez a világosságerő lejött Jézusra, és teljesen beborította őt, mialatt ő a tanítványaitól távolabb ült; nagyon ragyogott a mérhetetlen világosságban, mely őrajta volt.
A tanítványok pedig nem látták Jézust az óriási fény miatt, amelyben volt; ez a fény elvakította őket.
Csak világosságot láttak, melyből sok fénysugár áradt. A fénysugarak pedig nem voltak egyformák, hanem különböző fajtájúak és tulajdonságúak alulról felfelé, egyik sugár csodásabb mint a másik... hatalmas, mérhetetlen fényességben. A fény a földtől az égig ért.
Midőn pedig a tanítványok meglátták ezt a világosságot, nagy félelem fogta el őket és izgatottak lettek." ( Pistis Sophia, 2. fejezet )
.jpeg) |
| "Megkaptuk a bőséget [plerómát] és az egész teljesülést." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése