"Amikor kitartóan dicsérte a magasabb világosságot, rápillantott minden..."
"Ezután az történt, hogy felszálltam a tizenharmadik eon függönyeihez.
Amikor elértem a fátylaikat, maguktól félrehúzódtak és megnyíltak előttem.
Bementem a tizenharmadik eonba és ott találtam PISTIS SOPHIÁT a tizenharmadik eon alatt teljesen egyedül. És azok közül senki sem volt vele.
Ott ült és gyászos hangulatban szomorkodott, hogy nem vették fel a tizenharmadik eonba, az ő magasabb helyére.
Nagyon búsult a kínok miatt is, amelyeket Authádésztól, az egyik háromszor-hatalmastól szenvedett el.
Amikor annak kiterjedéséről beszélek veletek, akkor elmondom majd annak a Rejtélyét, hogy ez hogyan történt PISTIS SOPHIÁVAL.
Úgy volt, hogy amikor PISTIS SOPHIA meglátott rendkívül ragyogó, mérhetetlen fényességemben, nagy izgalom fogta el.
Ruhám világosságára pillantva meglátta rajta a neve Rejtélyét és ennek a Rejtélynek egész fényességét. Mert ő azelőtt a magasság területén volt, a tizenharmadik eonban.
De a magasabb világosságot dicsérte, amelyet meglátott a fény-kincs fátylán.
Amikor kitartóan dicsérte a magasabb világosságot, rápillantott minden archon a két nagy Háromszor-hatalmasnál, és az ő [PISTIS SOPHIA] Láthatatlana, aki a párja, valamint a többi láthatatlan kisugárzás [emanáció].
Mert PISTIS SOPHIA és pár-társa, meg a többi 22 kisugárzás együtt az a 24 kisugárzás, amelyeket a nagy, láthatatlan Ősatya és a két Háromszor-hatalmas sugárzott ki önmagából." ( Pistis Sophia, 29. fejezet )
"Ott ült és gyászos hangulatban szomorkodott, hogy nem vették fel a tizenharmadik eonba, az ő magasabb helyére." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése