Πίστις Σοφία 14. ~ Πλήρωμα / "A mennyek kapujához értem..." IV.

"A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ." ( Jn1,10 ) IV.
Ἐν τῷ κόσμῳ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ κόσμος αὐτὸν οὐκ ἔγνω.

 

 

"Ezt a helyet is magam mögött hagytam, és felemelkedtem az archonok nagy eonjaihoz.

 Mérhetetlenül fényesen világítva értem az ő fátylaik és kapuik elé.  

Amikor elértem a tizenkét eont, fátylaik és kapuik összevesztek. A fátylak maguktól félrehúzódtak, és a kapuk egymásra nyíltak. Beléptem az eonok közé mérhetetlen ragyogással, mely még 49-szer fényesebb volt, mint a sorserők házaiban.  

Az eonok minden angyala, arkangyala, archonja és istene és ura és hatalma és kényura - az ő erőik, fényszikráik és csillagaik, a páratlanjaik és láthatatlanjaik és ősatyáik és háromszor-hatalmasaik - megláttak engem mérhetetlen csillogásommal. 

Egymásra támadtak, és nagy félelem fogta el őket, amikor meglátták nagy fényességemet. 

Nagy zavaruk és félelmük elérte a nagy, láthatatlan Ősatya és a Három Háromszor-hatalmas területét is. 

A nagy félelem és zavar miatt a nagy Ősatya ide-oda futkosott az ő területén, éppígy a Három Háromszor-hatalmas is. 

Nagy félelmük miatt nem tudták lezárni a területeiket. És egyszerre mozgatták minden eonjukat, szférájukat és rendjüket, zavarukban rettegvén nagy fényességem miatt, mely most más volt, mint az a fényruha, amely az emberiség földjén jött rám. Mert a világ nem tudta volna a világosság igazi bőségét lebírni, mert ez a világot és lakóit azonnal megsemmisítette volna. A rajtam lévő világosság a tizenkét eon közepette még 8700 miriádszor erősebb volt, mint nálatok a földön." ( Pistis Sophia, 14. fejezet )

 

"Mérhetetlenül fényesen világítva értem az ő fátylaik és kapuik elé."