Πίστις Σοφία 33. / Corpus Hermeticum 1. ~ "a Verem fiai." / "Az Abisszusz mély sarába estem be, hol meg nem állhatok." ( ἐνεπάγην εἰς ἰλὺν βυθοῦ, καὶ οὐκ ἔστιν ὑπόστασις· )

"Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon fölöttem!"

 
 

"Ezek után azt mondta Jézus a tanítványainak: 

- Ezt a magasztalást mondta PISTIS SOPHIA  első esdeklése alkalmából, amikor bűnét megbánta, és mindent megmondott, ami történt vele. Nos, akinek van füle, az hallja. 

Mária lépett elő újra, és így szólt: 

- Uram, az én világosságban-lakómnak vannak fülei, és hallok az én  világosságerőmmel. A te szellemed, mely velem van, felébresztett engem. Engedj felszólalni PISTIS SOPHIA bűne megbánásával kapcsolatban. A te  világosságerőd erről prófétált egykor Dávid által a 69. zsoltárban: 

1. Szabadíts meg engemet, ó Isten, mert a vizek a lelkemig hatottak! 

2. Az Abisszusz mély sarába estem be, hol meg nem állhatok ( ἐνεπάγην εἰς ἰλὺν βυθοῦ, καὶ οὐκ ἔστιν ὑπόστασις· ); feneketlen tengerbe jutottam, és az áradat elborít engem. 

3. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom. Szemeim elbágyadtak,  várván Istenemet. 

4. Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem, hatalmasak a vesztemre törők, akik ellenségeim alaptalanul. Amit nem ragadtam el, azt követelik tőlem. 

5. Ó, Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván  vannak előtted. 

6. Ne szégyenüljenek meg miattam, akik tebenned remélnek, Uram, erőknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, ó Uram, Izraelnek Istene, erők Istene! 

7. Mert teéretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orcámat. 

8. Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé.  

9. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 

10. Böjtöléssel gyötörtem a lelkemet, s az is gyalázatomra vált. 

11. Gyászruhát öltöttem, és kigúnyoltak engem. 

12. A kapuban ülők rólam fecsegnek, és a borozók rólam énekelnek. 

13. Lelkemmel pedig hozzád imádkozom, ó, Uram; jókedvednek idején a te kegyelmednek sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel! 

14. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből! 

15. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a  veremnek szája be ne záruljon fölöttem! 

16. Hallgass meg engem, Uram, mert balzsam a te kegyelmességed!  A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints reám! 

17. És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól, mert szorong az én lelkem! 

18. Siess, hallgass meg engem, őrizd meg az én lelkemet, és váltsd meg azt! 

19. Az én ellenségeimért szabadíts meg engem; te tudod, az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat. Jól ismered minden szorongatómat. 

20. A gyalázat megtörte a szívemet. Vártam a részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találtam. 

21. Sőt ételemben mérget adtak nekem, és szomjúságomban ecettel itattak.

22. Legyen az ő asztaluk előttük csapdájuk, megtorlás és bosszúságuk. 

23. Tedd az ő derekukat mindenkorra roskataggá! 

24. Ontsd ki a te haragodat reájuk, és a te haragodnak búsulása érje utol őket.  

25. Legyen az ő palotájuk puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakó! 

26. Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát szólják meg. 

27. Álnokságra álnokságot halmoznak; szedd össze bűneiket, és a te igazságodra ne jussanak el! 

28. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne írassanak! 

29. Én pedig nyomorult és szenvedő vagyok. A te üdvösséged, ó, Isten, óvjon meg engem! 

30. Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 

31. És ez kedvesebb lesz az Úr előtt a vidáman ugráló fiatal bikánál. 

32. Látják ezt majd a nyomorúságban lévők és örülnek. Keressétek Istent, hogy a ti lelketek megelevenedjék! 

33. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és a foglyokat nem  veti meg. 

34. Dicsérjék őt az egek és a föld, a tengerek és ami csak mozog azokban! 

35. Mert megmenti Isten a Siont, és megépíti Júdának városait, hogy ott lakozzanak és örököljék! 

36. És az ő szolgáinak ivadékai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét." ( Pistis Sophia, 33. fejezet )

 

A "verem fiai":

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xxiii-nag-hammadi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxiv-xxi-16.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/10/hogy-feltarjuk-egymas-elott-szivunk.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/logos-megvalosulasa-szuz-lelekben-xiii.html

"Szökellő árnyak":

https://boatswain69.blogspot.com/2023/10/ilyen-hianyos-muveltsegunk-ii-javasolt.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/10/hogy-feltarjuk-egymas-elott-szivunk.html 

"- Akkor miért nem részesített Isten mindenkit az értelemben, atyám?
- Azt akarta, gyermekem, hogy versenydíj legyen a lelkek számára. 

(...) 

"Akik pedig elvétették az üzenetet, azok az ész emberei, mert nem részesültek az értelem ajándékában; nem tudják, hogy mire és kiktől születtek. Az ilyen emberek érzékelése hasonló az oktalan állatokéhoz, az indulat és harag keverékét hordozzák, nem csodálkoznak rá azokra a dolgokra, amelyeket látni érdemes; testük örömei és vágyai felé fordulnak, és azt hiszik, hogy ezekért született az ember." ( Hermész Triszmegisztosz, Corpus Hermeticum IV, 62-63 )

 
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/istent-nem-latta-soha-senki.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-zavar-legyen-s-zavarosban-mi-jol.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-li-viii-xxvi-ebed.html

 

"Az Abisszusz mély sarába estem be, hol meg nem állhatok ( ἐνεπάγην εἰς ἰλὺν βυθοῦ, καὶ οὐκ ἔστιν ὑπόστασις· );..."