Πίστις Σοφία 12. ~ Πλήρωμα / "A mennyek kapujához értem..." II.

"A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ." ( Jn1,10 ) II.
Ἐν τῷ κόσμῳ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ κόσμος αὐτὸν οὐκ ἔγνω.
 

 

"Én pedig magam mögött hagytam ezt a helyet, és felmentem az első szférához; rendkívül erősen világítottam, negyvenkilencszer fényesebben, mint a firmamentumban.  Amikor az első szféra kapujához értem, megmozdultak a kapuk, s magától kinyílt mindegyik egyszerre.  Beléptem a szféra házaiba, mérhetetlenül fényesen világítva, és a szféra archonjai és lakói mind zavarba jöttek. Látták a nagy fényességet, mely körülvett engem, megpillantották fényruhámat, és látták rajta az ő nevük Rejtélyét. így még jobban zavarba estek, féltek és így kiáltottak:  

„Hogyan mehetett át közöttünk a mindenség Ura a mi tudtunk nélkül?"

És feloldódtak az ő kötelékeik, körzeteik és rendjeik. És mindegyik elhagyta az ő rendjét. Egyszerre leborultak előttem, imádták a fényruhámat, és nagy félelemmel, rettegéssel és nagy izgalommal dicsérték a legbelsőbb legbelsőbbjét." ( Pistis Sophia, 12. fejezet )

 

„Hogyan mehetett át közöttünk a mindenség Ura a mi tudtunk nélkül?"