ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,22-23 ~ A bölcsesség nem irigység: egység ( σοφία / φθόνῳ ) I.

6,22-23 

Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot. Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez. 

 A bölcsességtől ami

a legtávolabb 

esik: az Irigységnek 

neveztetik.

Akkor keletkezik ha 

van 

kéznek és lábnak 

lehetősége 

(Láb vidul a kéz 

hibájának S a kéz 

a láb botlásának)

hasonlítani magát

így egymással.

τί δέ ἐστιν σοφία καὶ πῶς ἐγένετο, ἀπα ελῶ καὶ οὐκ ἀποκρύψω ὑµῖν µυστήρια, ἀ ὰ ἀπ’ ἀρχῆς γενέσεως ἐξιχνιάσω καὶ θήσω εἰς τὸ ἐµφανὲς τὴν γνῶσιν αὐτῆς καὶ οὐ µὴ παροδεύσω τὴν ἀλήθειαν. οὔτε µὴν φθόνῳ τετηκότι συνοδεύσω, ὅτι οὗτος οὐ κοινωνήσει σοφίᾳ. 

 

Quid est autem sapientia et quemadmodum facta sit, referam et non abscondam a vobis sacramenta Dei, sed ab initio nativitatis investigabo et ponam in lucem scientiam illius et non praeteribo veritatem. Neque cum invidia tabescente iter habebo, quoniam ista non erit particeps sapientiae.

 

οὔτε µὴν φθόνῳ τετηκότι συνοδεύσω, ὅτι οὗτος οὐ κοινωνήσει σοφίᾳ.