Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! IV.

 IV.

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

 

Gyász keserűség omlik 

e földi sátorral 

a tünődő elmére.

φθαρτὸν γὰρ σῶµα βαρύνει ψυχήν, καὶ βρίθει τὸ γεῶδες σκῆνος νοῦν πολυφρόντιδα. 

 "Üdvözlegyetek, szomorú társak,
Szomorú társak, halvány ajkuak,
Bús bajtársak, horpadt szivüek,
Üdvözlegyetek, szótalanok..."

Így nézz fél-csukott 

szemeddel - Attila - az 

elfutó sötét vízre!

"Üljünk ki este a szürke víz mellé,
Nézzük este a hideg folyamot." 

Így úszik el az élet

mint a 'dinnyehéj'...

 Te, aki a kertben laksz, 

a barátaim

lesik szavaidat: most

 hallasd hangodat!

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Mutasd 

meg arcodat 

Ostende mihi faciem tuam

sok bogáncs 

köztliljom leszel

- rajt nincsen semmi folt:

Tota pulchra es, amica mea,

et macula non est in te.

hát 

győzedelmes a 

test fölött. azén mátkám

"one in themillion" 

a 

'lányok' között.

 

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.