Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! V.

 

V.

Surge, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim iems transiit, imber abiit et recessit.

Kelj föl, kedvesem, gyere 

szépségem! Indulj 

hozzám - érezd meg beteg 

vagyok. Nézd, a tél 

elmúlt, elállt az eső, 

elvonult. Sár s hideg 

sem akadályoz 

téged...

Surge, amica mea,columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim hiems transiit,imber abiit et recessit.

Elvonult a vihar. Én majd 

meleg és tiszta 

szobával várlak, finom 

vacsorával: az 

ágyat is ölelősre 

vetettem 

néked.

Kémlelőn számtalanszor

lesem: mutasd meg 

arcod, hadd halljam a hangot,

szép csengő hangod,

és lássam bájos arcod. 

Te kellesz 

nékem.

 

Ostende mihi faciem tuam,

sonet vox tua in auribus meis;

vox enim tua dulcis, et facies tua decora

Oly szörnyű ez: tágra nyílt

szemekkel vártunk..., 

s várok hiába - már

 kezünk ölünkbe 

ejtjük, haragunk és az

kétségbeesésünk az

öklünkbe zárt.

- s reményünk - szerelem 

szép álmát is most 

elengedjük mint lelkünk: 

a fehér madárt.

Surge, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim iems transiit, imber abiit et recessit.