III.
Vulnerasti cor meum!
De be kellett látnom nem
érdemeimért
birtokolhatnám az Ő
legnagyobb kincsét:
csak ha megadja: Hozzá
imádkoztam - egészen
szívem mélyéből szólt a
lelkemnek hangja.
γνοὺς δὲ ὅτι οὐκ ἄ ως ἔσοµαι ἐγκρατής, ἐὰν µὴ ὁ θεὸς δῷ — καὶ τοῦτο δ’ ἦν φρονήσεως τὸ εἰδέναι τίνος ἡ χάρις —, ἐνέτυχον τῷ κυρίῳ καὶ ἐδεήθην αὐτοῦ καὶ εἶπον ἐξ ὅ ης τῆς καρδίας µου
Vulnerasti cor meum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése