Imitatio Christi II./3. ~ Sed sunt qui se ipsos in pace tenent, et cum aliis etiam pacem habent. Et sunt qui nec pacem habent, nec alios in pace dimittunt.

 3. 

A jó és békességszerző ember 

 

"Mindig rossznak lát a rossz

s jónak a jó.

Csúfnak a rút, s szépnek 

a szép. Most előbb

Homo passionatus etiam bonus in malum trahit, et faciliter malum credit. Bonus homo pacificus omnia ad bonum convertit. Qui bene in pace est, de nullo suspicatur.

..csend, béke legyen benned, 

így menj emberek közé.

Sed sunt qui se ipsos in pace tenent, et cum aliis etiam pacem habent. Et sunt qui nec pacem habent, nec alios in pace dimittunt.

 

I. 

Előbb legyen meg benned a béke, akkor mások között is békességet szerezhetsz. A békességszerző ember nagyobb áldás, mint a nagy tudományú. A szenvedélyektől vezetett ember a jót is rosszra fordítja, és könnyen elhiszi másról a rosszat. A jó és békességes ember mindent jóra irányít. Akinek a békesség az otthona, az senkire sem gyanakszik. Aki viszont elégedetlen és felháborodott, azt mindig valami gyanú nyugtalanítja. Maga sem nyughatik, mást sem hagy nyugton. Gyakran mond olyasmit, amit nem kellene mondania, s elmulasztja, amit jó lett volna megtennie. Azt figyeli, mi kötelessége volna másnak, s a maga dolgát elhanyagolja. Először magadra fordítsd buzgóságodat, aztán majd joggal buzgólkodhatsz felebarátod körül. Te értesz ahhoz, hogy saját tetteidet mentegesd, szépítgesd, de mások mentségét hallatlanra veszed. Méltóbb volna, hogy magadat vádold és testvéredet mentegesd. Ha azt akarod, hogy mások elfogadjanak, fogadd el te is a többieket. 

II. 

Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól: amely senki másra nem néz haraggal, méltatlankodással, csak önmagára. Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek eszejárása más, mint a miénk. 

III. 

Vannak, akik magukat békességbe foglalják, és másokkal is békességben élnek. És vannak olyanok is, akik magukban sem teremtenek békét, másokat sem hagynak békében. Másoknak is terhére vannak, de leginkább önmaguknak. Vannak végül olyanok, akik a békességben otthonra találtak, és azon vannak, hogy másokat is megbékítsenek. Igaz: ebben a nyomorúságos életben inkább abban lehet békességünk, hogy alázatosan elviseljük ami kedvünk ellen van, nem abban, hogy egészen elkerül bennünket a bosszúság. Aki jobban megtanul tűrni, nagyobb békéje lesz. Az ilyen ember meggyőzi önmagát, a világnak ura, Krisztus barátja és a mennyország örököse. 

Cap. 3. 

De bono pacifico homine.

 

1. 

Pone te primus in pace, et tunc alios poteris pacificare. Homo pacificus plus prodest, quam bene doctus. Homo passionatus etiam bonus in malum trahit, et faciliter malum credit. Bonus homo pacificus omnia ad bonum convertit. Qui bene in pace est, de nullo suspicatur. Qui autem male contentus est, et commotus, variis suspicionibus agitatur, nec ipse quiescit, nec alios quiescere permittit. Dicit sæpe quod sibi magis facere expediret, et negligit, quod ipse facere tenetur. Habe ergo primum zelum super te ipsum, tunc zelare poteris etiam juste proximum tuum.

2. 

Tu bene facta scis excusare, et tolerare, et aliorum non vis accipere excusationes. Justus esses, si te accusares, et fratrem tuum excusares. Si portari vis, porta alium. Vide quam longe es adhuc a vera charitate, et humilitate, quæ nuli novit indignarei vel irasci, nisi tantum sibi ipsi. Non est magnum cum bonis, et mansuetis conversari. Hoc enim omnibus naturaliter placet, et unusquisque libenter pacem habet, et secum sentientes magis diligit. Sed cum duris, et perversis aut indisciplinatis aut nobis contrariantibus pacifice posse vivere, magna gratia est, et laudabile nimis virileque factum.

3. 

Sed sunt qui se ipsos in pace tenent, et cum aliis etiam pacem habent. Et sunt qui nec pacem habent, nec alios in pace dimittunt. Aliis sunt graves, sed sibi sunt semper graviores. Et sunt qui se ipsos in pace retinent, et ad pacem alios reducere student. Et tamen tota pax nostra in hac misera vita potius in humili sufferentia ponenda est, quam in non sentiendo contraria? Qui melius scit pati, pacem tenebit maiorem. Iste est victor fui, et dominus mundi, amicus Christi, et hæres cæli.

CHAPTER III

Of the good, peaceable man

1.

First keep thyself in peace, and then shalt thou be able to be a peacemaker towards others. A peaceable man doth more good than a well-learned. A passionate man turneth even good into evil and easily believeth evil; a good, peaceable man converteth all things into good. He who dwelleth in peace is suspicious of none, but he who is discontented and restless is tossed with many suspicions, and is neither quiet himself nor suffereth others to be quiet. He often saith what he ought not to say, and omitteth what it were more expedient for him to do. He considereth to what duties others are bound, and neglecteth those to which he is bound himself. Therefore be zealous first over thyself, and then mayest thou righteously be zealous concerning thy neighbour.

2. 

Thou knowest well how to excuse and to colour thine own deeds, but thou wilt not accept the excuses of others. It would be more just to accuse thyself and excuse thy brother. If thou wilt that others bear with thee, bear thou with others. Behold how far thou art as yet from the true charity and humility which knows not how to be angry or indignant against any save self alone. It is no great thing to mingle with the good and the meek, for this is naturally pleasing to all, and every one of us willingly enjoyeth peace and liketh best those who think with us: but to be able to live peaceably with the hard and perverse, or with the disorderly, or those who oppose us, this is a great grace and a thing much to be commended and most worthy of a man.

3. 

There are who keep themselves in peace and keep peace also with others, and there are who neither have peace nor suffer others to have peace; they are troublesome to others, but always more troublesome to themselves. And there are who hold themselves in peace, and study to bring others unto peace; nevertheless, all our peace in this sad life lieth in humble suffering rather than in not feeling adversities. He who best knoweth how to suffer shall possess the most peace; that man is conqueror of himself and lord of the world, the friend of Christ, and the inheritor of heaven.

Homo passionatus etiam bonus in malum trahit, et faciliter malum credit. Bonus homo pacificus omnia ad bonum convertit. Qui bene in pace est, de nullo suspicatur.