2.
Az alázatos igénytelenség
Tiszta lelkiismeret
süt ki szemedből
legyen a védelmeződ:
nincs szégyenlened
Habeas conscientiam bonam, et Deus bene te defensabit.
hallgass és tűrj - szólj, ha kell.
- szeret majd s vígasztal.
Quando pro defectibus suis se humiliat, tunc faciliter alios placat, et leviter satisfacit sibi irascentibus.
I.
Ne sokat latolgasd, ki van veled, ki ellened; azon légy, azzal törődj, hogy Isten veled legyen mindenben, amit teszel. Legyen tiszta a lelkiismereted, akkor Isten lesz erős védelmeződ. Márpedig akit Isten segíteni akar, annak nem árthat senki gonoszsága. Ha tudsz hallgatni és tűrni: minden bizonnyal meglátod Isten segítségét. Ő tudja idejét és módját annak, hogy szabadulást szerezzen neked: így hát egészen őrá kell bíznod magad. Istené a segítség, ő szabadít meg minden gyalázattól. Sokszor megkívánja alázatosságban való gyarapodásunk, hogy hibáinkat mások megtudják s miattuk megrójanak. Ha hibáinkért megalázkodunk, könnyen engesztelődésre indítunk másokat, és a ránk neheztelőknek kicsiny fáradsággal elégtételt szerzünk.
II.
Az alázatos embert Isten védelmezi és megszabadítja: az alázatost szereti és vigasztalja. Az alázatos emberhez lehajol, az alázatost kegyelmével halmozza el, és a megvettetés után megdicsőíti. Az alázatos előtt fölfedi titkait: gyöngéd hatalommal magához hívja, vonja őt. Az alázatos ember a megvettetésben is békét talál, mert Istenre épít és nem a világ ítéletére. Ne hidd, hogy valamire is vitted, ha magad mindenkinél kisebbnek nem gondolod.
Cap. 2.
De submissione, Prælati regimine.
1.
Non magni pendas qui pro te vel contra te fit, sed hoc age, et cura, ut Deus tecum sit in omni re quam facis. Habeas conscientiam bonam, et Deus bene te defensabit. Quem enim adjuvare voluerit, nullius perversitas nocere poterit. Si tu sci tacere et pati, videbis proculdubio auxilium Domini. Ipse novit tempus, et modum liberandi te, et idea debes te illi resignare. Dei est adjuvare, et ab omni confusione liberare. sæpe valde prodest ad majorem humilitatem conservandam, quod defectus nostros alii sciunt, et redarguunt.
2.
Quando pro defectibus suis se humiliat, tunc faciliter alios placat, et leviter satisfacit sibi irascentibus. Humilem Deus protegit, et liberat. Humilem diligit, et consolatur. Humili homini se inclinat. Humili largitur gratiam plenam et magnam. Et post suam depressionem levat ad gloriam. Humili sua secreta revelat, et ad se dulciter trahit, et invitat. Humilis accepta contumelia et confusione satis bene est in pace, quia stat in Deo, et non in mundo. Non reputes te aliquid profecisse, nisi omnibus te inferiorem esse sentias.
CHAPTER II
Of lowly submission
1.
Make no great account who is for thee or against thee, but mind only the present duty and take care that God be with thee in whatsoever thou doest. Have a good conscience and God will defend thee, for he whom God will help no man’s perverseness shall be able to hurt. If thou knowest how to hold thy peace and to suffer, without doubt thou shalt see the help of the Lord. He knoweth the time and the way to deliver thee, therefore must thou resign thyself to Him. To God it belongeth to help and to deliver from all confusion. Oftentimes it is very profitable for keeping us in greater humility, that others know and rebuke our faults.
2.
When a man humbleth himself for his defects, he then easily pacifieth others and quickly satisfieth those that are angered against him. God protecteth and delivereth the humble man, He loveth and comforteth the humble man, to the humble man He inclineth Himself, on the humble He bestoweth great grace, and when he is cast down He raiseth him to glory: to the humble He revealeth His secrets, and sweetly draweth and inviteth him to Himself. The humble man having received reproach, is yet in sufficient peace, because he resteth on God and not on the world. Reckon not thyself to have profited in anywise unless thou feel thyself to be inferior to all.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése