Imitatio Christi II./8. ~ Magister adet et vocat te.

 8. 

Jézus bizalmas barátsága 

Kövesd a csillagodat 

visszatekintve 

hallod a szimfóniát 

látod a puzzle

-adta 

képet

daimón 

ősénre 

az végtelenre 

mutat

szellem fogja a kezed, 

Itt a mester hív 

téged!

Magister adet et vocat te.

és irányítja 

ösvényeden a lábad.

Magna ars est scire conversari cum Jesu, et scire Jesum tenere, magna prudentia. Esto humilis et pacificus, et erit tecum Jesus. Sis devotus et quietus, et permanebit tecum Jesus.

Jézus marad ha 

te vele, ne légy Márta

Úgy mint egykoron 

Mária - kutat

- tiszta 

szívvel fordulj 

felé.

: a 

jobbat! 

Esto purus, et liber intus, sine alicujus creaturæ implicamento. Oportet te esse nudum, et purum cor ad Jesum gerere, si vis vacare, et videre, quam suavis est Dominus.

I.-a) 

Amikor Jézus velünk van, minden jól megy, és semmi sem látszik nehéznek. Amikor pedig Jézus nincs velünk, minden nagyon nehéz. Mikor Jézus elnémul bennünk, semmit sem ér a külső vigasztalás. Ha pedig Jézus csak egy szót is szól, nagy vigasztalást szerez. Ugye Mária Magdolna mindjárt fölserkent arról a helyről, ahol sírt, amikor Márta megszólította: Itt van a mester és hív téged. Boldog az az óra, amelyben Jézus a könnyek közül a lélek örömére hív. Milyen sivár és kemény az ember Jézus nélkül. Milyen oktalan és hiábavaló, ha valamit kívánsz Jézuson kívül! Nagyobb veszteség az, mint ha az egész világot elvesztenéd. Mit adhat neked a világ Jézus nélkül? Jézus nélkül lennünk sanyarú pokol, Jézussal lennünk édes paradicsom. Ha veled lesz Jézus, semmiféle ellenség nem lehet ártalmadra. Aki Jézust megleli, drága kincset talált, megtalálta a legeslegfőbb jót. Aki pedig Jézust elveszti, nagyon sokat veszít, többet, mint az egész világ. Koldusnál koldusabb, aki Jézus nélkül él: s az a leggazdagabb, aki jóban van Jézussal. 

I.-b) 

Nagy művészet érteni ahhoz, hogy Jézussal elbeszélgessünk, nagy okosság tudni, hogyan tarthatjuk magunknál Jézust. Légy alázatos és békesség-kedvelő; akkor veled lesz Jézus. Légy befelé élő, nyugodalmas ember, akkor nálad marad Jézus. Egy-kettőre megfutamítod Jézust, és kegyelmét is elveszíted, ha az odakint valókhoz húzol. Ha pedig őt megfutamítottad, elveszítetted, kihez futsz majd akkor, hol keresel barátot? Barát nélkül nem lehetsz érdemes ember, s ha Jézus nem lesz mindenkinél kedvesebb barátod, nagyon szomorú és elhagyatott leszel. Fonákul jársz tehát el, ha valaki másban bízol vagy örvendezel. Inkább azt kell választanunk, hogy az egész világ forduljon ellenünk, mint hogy Jézust megsértsük. Így hát mind között, aki kedves neked, Jézus legyen a legkedvesebb. 

II. 

Mindenkit Jézusért szeress, Jézust pedig önmagáért. Egyedül Jézus az, akit különös szeretettel kell szeretnünk, őt minden barátunknál jobbnak, hívebbnek ismerjük. Őérte, őbenne mind barátaid, mind ellenségeid legyenek kedvesek neked. Imádkozz értük mindnyájukért, hogy őt megismerjék és szeressék. Sose kívánd, hogy külön figyelemmel dicsérjenek vagy szeressenek, mert ez egyedül Istent illeti, akihez nincs hasonló. Ne óhajtsd senkinek szívét lefoglalni, téged se foglaljon le másnak szerelme, hanem Jézus legyen benned és minden jóakaratú emberben. Szíved legyen tiszta és szabad, semmi teremtmény ne hálózza be. Mindent le kell vetned, és tiszta szívvel kell Istenhez fordulnod, hogy megnyílhass és láthasd, mily édes az Úr. Bizony el nem jutsz idáig, csak ha kegyelme eléd jő és vonzani kezd, hogy miután egészen kiüresedtél és fölszabadultál, egyedül te magad egyedül ővele egyesülhess. Mert mikor Isten kegyelme bennünk működik, akkor mindenre van erőnk. Amikor pedig elhagy, szegények és gyámoltalanok vagyunk, csak ostor alá valók. De ilyenkor sem kell magunkat elhagynunk, kétségbeesnünk, hanem inkább háborgás nélkül Isten akaratára kell hagyatkoznunk, s mindent, ami nyakunkba szakad, Jézus Krisztus dicsőségére eltűrnünk, mert télre nyár következik, az éjszakára nappal virrad, vihar után fölragyog a nap. 

Cap. 8. 

De familiari amicitia Jesu.

1. Quando Jesus adest, totum bonum est, nec quicquam difficile videtur. Quando vero Jesus non adest, totum durum est. Si autuem Jesus unum verbum loquitur tantum, magna consolatio sentitur. Nonne ne Maria Magdalena statim surreit de loco, in quo flevit, quando Martha illi dixit, Magister adet et vocat te? Felix hora quando Jesus vocat te de lacrymis ad gaudium spiritus. Quam aridus et durus es sine Jesu. Quam insipiens et vanus, si cupis aliquid extra Jesum. Nonne hoc est majus damnum, quam si totum perderes mundum?

2. Quid habet mundus conferre sine Jesu? Esse sine Jesu est gravis infernus, et esse cum Jesu dulcis paradisus. Si fuerit tecum Jesus, invenit thesaurum bonus, immo bonum super omne bonum. Et qui perdidit Jesum, perdidit nimis multum et plus quam totum mundum. Pauperrimus est qui vivit sine Jesu, ditissimus est qui bene est cum Jesu.

3. Magna ars est scire conversari cum Jesu, et scire Jesum tenere, magna prudentia. Esto humilis et pacificus, et erit tecum Jesus. Sis devotus et quietus, et permanebit tecum Jesus. Potes cito fugare Jesum, et gratiam ejus perdere, si volueris ad exteriora declinare. Et si illum effugaveris et perdideris, ad quem tunc fugies, et quem tunc quæres amicum? Sine amico non potes diu vivere. Et si Jesus non fuerit tibi præ omnibus amicus, eris nimis tristis, et desolatus. Fatue igitur agis, si in aliquo altero confidis et lætaris. Eligendum est magis habere totum mundum contrarium, quam Jesum offensum. Ex omnibus ergo charis sit Jesus dilectus specialis.

4. Diligantur homines propter Jesum, Jesus autem propter se ipsum. Solus Jesus Christus singulariter est amandus, qui bonus solus et fidelis invenitur præ omnibus amicis. Propter ipsum et in ipso tam amici quam inimici tibi sint chari et pro omnibus his exorandus est, ut omnes ipsum cognoscant et diligant. Nunquam cupias singulariter laudari et amari, quia hoc solius Dei est, qui similem sibi non habet. Nec velis quod aliquis in corde tuo tecum occupetur, neque tu cum alicujus occuperis amore. Sed sit Jesus in te, et in omni bono homine.

5. Esto purus, et liber intus, sine alicujus creaturæ implicamento. Oportet te esse nudum, et purum cor ad Jesum gerere, si vis vacare, et videre, quam suavis est Dominus. Et revera ad hoc non pervenies, nisi gratia ejus fueris præventus, et introtractus, ut omnibus evacuatis et licentiatis, solus cum Deo uniaris. Quando enim gratia Dei venit ad hominem, tunc potens sit ad omnia. Et quando recedit, tunc pauper et infirmus erit, et quasi tantum ad flagella relictus. In his non debes dejici, nec desperare, sed ad voluntatem Dei æquanimiter stare, et cuncta supervenientia tibi ad laudem Jesu Christi perpeti. Quia post hiemem sequitur aestas, post nectem redit dies, et post tempestatem serenitas magna.

CHAPTER VIII

Of the intimate love of Jesus

1. When Jesus is present all is well and nothing seemeth hard, but when Jesus is not present everything is hard. When Jesus speaketh not within, our comfort is nothing worth, but if Jesus speaketh but a single word great is the comfort we experience. Did not Mary Magdalene rise up quickly from the place where she wept when Martha said to her, The Master is come and calleth for thee?(1) Happy hour when Jesus calleth thee from tears to the joy of the spirit! How dry and hard art thou without Jesus! How senseless and vain if thou desirest aught beyond Jesus! Is not this greater loss than if thou shouldst lose the whole world?

2. What can the world profit thee without Jesus? To be without Jesus is the nethermost hell, and to be with Jesus is sweet paradise. If Jesus were with thee no enemy could hurt thee. He who findeth Jesus findeth a good treasure, yea, good above all good; and he who loseth Jesus loseth exceeding much, yea, more than the whole world. Most poor is he who liveth without Jesus, and most rich is he who is much with Jesus.

3. It is great skill to know how to live with Jesus, and to know how to hold Jesus is great wisdom. Be thou humble and peaceable and Jesus shall be with thee. Be godly and quiet, and Jesus will remain with thee. Thou canst quickly drive away Jesus and lose His favour if thou wilt turn away to the outer things. And if thou hast put Him to flight and lost Him, to whom wilt thou flee, and whom then wilt thou seek for a friend? Without a friend thou canst not live long, and if Jesus be not thy friend above all thou shalt be very sad and desolate. Madly therefore doest thou if thou trusteth or findest joy in any other. It is preferable to have the whole world against thee, than Jesus offended with thee. Therefore of all that are dear to thee, let Jesus be specially loved.

4. Let all be loved for Jesus’ sake, but Jesus for His own. Jesus Christ alone is to be specially loved, for He alone is found good and faithful above all friends. For His sake and in Him let both enemies and friends be dear to thee, and pray for them all that they may all know and love Him. Never desire to be specially praised or loved, because this belongeth to God alone, who hath none like unto Himself. Nor wish thou that any one set his heart on thee, nor do thou give thyself up to the love of any, but let Jesus be in thee and in every good man.

5. Be pure and free within thyself, and be not entangled by any created thing. Thou oughtest to bring a bare and clean heart to God, if thou desirest to be ready to see how gracious the Lord is. And in truth, unless thou be prevented and drawn on by His grace, thou wilt not attain to this, that having cast out and dismissed all else, thou alone art united to God. For when the grace of God cometh to a man, then he becometh able to do all things, and when it departeth then he will be poor and weak and given up unto troubles. In these thou art not to be cast down nor to despair, but to rest with calm mind on the will of God, and to bear all things which come upon thee unto the praise of Jesus Christ; for after winter cometh summer, after night returneth day, after the tempest a great calm.

(1) John xi. 28.

...et cuncta supervenientia tibi ad laudem Jesu Christi perpeti.