"Szemembe néz, bólint a bíró: – Minden vádat megértett. Hordozza hát el mindhalálig. Elég lesz büntetésnek."

 "Ellenséged az életedért viaskodik. Te pediglen kézzel-lábbal tiltakozol ellene. Ő megnyerne az életnek, hogy szabadulhasson kellemetlen kérdéseidtől, te pedig kiürítvén a méregpoharat, a kérdések özönét zúdítod szerencsétlen fejére. E halál, öreg barátom, minden eddigi cselekedetedet lefőzi bölcsesség dolgában... Zeuszra mondom, nem tudom, kettőnk közül ki megy rosszabb sors elé? Mert vajon hogyan felelsz majd az athénieknek, Anütosz, mikor megkérdezik tőletek: - Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?" ( Tabák András, Kakast Aszklépiosznak, 134-136 )

"Pierre Maurice mester befejezte az irat felolvasását, leteszi az asztalra a tekercset, megtörli homlokát. A többiek közelebb lépnek. A kis szűk szobában ott van a Thérouanne-i és a Noyon-i püspök, Jean de Châtillon, Jean Beaupère, Nicolas Midi, Guilaume Erart, André Marguerie, Nicolas de Venderès mesterek, akik mind a Rouen-i székesegyház főesperesei vagy kanonokai. Johanna most vált velük, – bíráival talán elsőízben egy tehetetlen, kétségbeesett szempillantást, egy búcsúpillantást. Ők már nem is tartoznak a világhoz, eltávolodnak tőle, szörnyű gyorsasággal eltűnnek. „Ne hagyj bennünket magunkra, Johanna! - üvöltik a megrettent öregemberek - ne szakadį el tőlünk! Vallj be mindent! Vallj be mindent! Igazolj minket! Ne vidd magaddal üvösségünket!" Kitárják előtte karjukat, könyörögnek hozzá, szeliden lelkére hivatkoznak... És öt évszázad távolából mi hirtelen halljuk ezt a különös, ünnepélyes, erős és szelíd mormogást, mely hol megárad, hol leapad, könyörgés vagy fenyegetés, ezt a hallatlan szomorú, emberfeletti jellegű titokzatos énekfélét, ezt a haláléneket:(...)" ( George Bernanos, Johanna a visszaeső eretnek és szent )

"Nem, dehogy szánja bűneit az ember, sőt a tiszta lelkiismeret, mint a kristálytiszta tengerszem, úgy ragyog a tekintetéből." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 636 )

 

 

 "Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?"

 

 

"Ha pedig ez a sokmilliónyi tehetetlen, szánalmas lény mégsem végzett magával, az azt jelenti, hogy élt bennük valami legyőzhetetlen érzés. Valami erős gondolat. Ez pedig igazságunk általános érzete."  ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 639 )

 

"Ujból a vádak, a vádak…

Ülök a vallatószéken.

– Ártatlanságod árulás,

fegyelmed biztonsága szégyen. 

 

Nem tudtál térdrebukni

üvöltve és zokogva.

Tekinteted tüskéiben

akárha jég ragyogna. 

 

Hívőnek áltatod magad,

fejed is félretartod,

az ágak nyíló bimbaira nézel,

mikor a fejsze csattog. 

 

Kapaszkodtál karoddal

mindig valaki másba, –

Hogy is tudnád milyen a lét

sívó farkasmagánya? 

 

Mit botladoz megmért szavad

lángforgató viharba,

ha torkod nem a szenvedély

légszomja tépi, marja?

 

Hogy mersz az igazak közt

beszélni, pártot állni,

ha homlokod malmában nem forognak

a kín és bűn kaszái?! – 

 

Szemembe néz, bólint a bíró:

– Minden vádat megértett.

Hordozza hát el mindhalálig.

Elég lesz büntetésnek." ( Fodor András, Ítélet )

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/mig-egre-irjak-fonn-fenyes-kezek-ki.html

https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/boldog-vagyok-mert-lemondtam_19.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/magikus-imadsag-vi-nemelyek-kozuluk.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/megfekezheto-e-spiralrugo.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/kotelessegtan-i-lehete-az-hogy-valaki.html

 

 

"Némelyek közülük előrehaladásukért felvétetnek az angyalok rendjébe, ők azok, akik "Istenfiaivá" vagy a "feltámadás fiaivá" lettek ( Róm 8,14; Lk 20,36 ), azok akik elhagyván a sötétséget a fény gyermekei lettek."( Origenész )