Requiem III. ~ egyre többen hiányzanak a kertből.

 "Ó, egy régi, fiatal kert
Képét kéne festenem..." ( Tóth Árpád, "Köszönöm" )

 

"... széparány
valóban sohse múltak el,
csak mi változtunk, nem a Kert.

A Szépség, Szerelem s a Kéj
nem hal, nem változik, csak él,
távol érzékünktől, amely
sötét s a fényt nem bírja el." ( Shelley, Az érzékeny plánta, Befejezés )

 

"Megépitjük kőházainkat, de egyre többen hiányzanak a kertből."

 

 

 

"Megépitjük kőházainkat,

de egyre többen hiányzanak a kertből.

Az öregúr, kinek cseresnyefáit

dézsmáltam engedélye nélkül,

kinek bozótos terraszairól

tilalmakat fürkésztem éjjelente,

már nem szólhatna rám.

Elmúlt az apró öregasszony,

kinek örökkön kutató szemében

leselkedett húsz nemzedék

mindentudó kiváncsisága.

S a mindig éber házigazda,

kinek az emeletről orvul

beleköptek a tejfölébe,

megcsipte orrát alattomosan

a házmesterné darazsa,

már sohasem vívhatja vissza

megcsúfolt igazát.

Mi meg csak élünk idefönn

a felhőszoptató hegyek közt.

Csillagok forgó porába takarva

utazunk sejtelmetlenül.

Őrizzük romló emlékeinket

iróniánk és könnyeink savával.

Hisz végre is csak arra kell a gyász, hogy

fájdalmainktól el tudjunk szakadni,

hogy hátul összekulcsolt kézzel

járjunk a kertben föl-le, föl-le,

hogy váltott lépteink malomlapátja

hajtsa tovább a megakadt időt,

mig tán a búcsuzások szakadatlan

kényszere egyszer megtanítja

a bennünk föl nem fogható,

a másokon próbált hiányt:

jövendőnk elmulását." ( Fodor András, Gyász )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2024/01/koszonom-o-egy-regi-fiatal-kert-kepet.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/erzekeny-planta-kert-i-szeparany.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/orok-modell-i.html

 

"Ó, egy régi, fiatal kert
Képét kéne festenem..."