"De ezeken a véges reményeken felül él az emberben egy alapvető remény: reménykedés az élet értelmében; reménykedés abban, hogy a jóság és a szépség a létnek alaptörvénye; reménykedés abban, hogy életünk, szenvedéseink, szeretetünk nem hiábavaló; reménykedés abban, hogy a kölcsönös szeretet köteléke örökké tart, hogy az, akit szívből szeretünk, ha meghal is, élni fog; reménykedés abban, hogy az egész világ nem sötétségből sötétségbe, hanem fényből fénybe vándorol, hogy az élet nemcsak egy véletlenül megjelent habfodor az atomok és molekulák formátlan tengerén, hanem egy örök Élőből származó és őhozzá visszatérő örök érvényű valóság; reménykedés abban, hogy van megbocsátás és megbékélés, hogy van Valaki, aki ismer, szeret, hív, haza vár. Az emberiség történelmében kezdettől fogva mind a mai napig virágzó valamennyi vallás ennek a reménynek a tanújele és hirdetője." ( Nemeshegyi Péter: Jó az Isten, Élményvilágunkban felcsillanó jelek, A remény hajnalcsillaga )
"És engem akkor oly érzés fogott el...
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!" ( Arany János, Bolond Istók )
"Az Isten gazdálkodásához ugyancsak négy elem szükséges - a hit, a remény, a szeretet és a tudás. A hit a föld, melyben a gyökeret növesztünk. A remény a víz, mely segítségével kivirágzunk. A szeretet a szél mely által növekszünk. A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket." ( Fülöp evangéliuma, Nag Hammadi, 170 )
"A kapunk fölé ez van írva: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Gondold csak el, menni terhet vesz le ez a vállunkról! Mert mi a remény? Az erkölcsi felelősség egyik formája. Nálunk itt nincs remény, s ennélfogva nincs kötelesség, nincs munka, (...) Más szóval a pokol az a hely, ahol nincs egyéb tennivalód, mint mulatni, szórakozni." ( G. B. Shaw, Ember és felsőbbrendű ember, 397 )
"Én pedig abban reménykedem, helytartó, hogy majd istenfélő gondolatok töltenek el, és lelki szemeid megvilágosodnak védőbeszédem során; azaz hogy szíved termékennyé válik, (...)" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )
"Robbantsd föl a reményt, az igért menedéket, ha már megóvni nem lehet tovább."
a második haláltól,
és így szabadulhattok meg a láncoktól
amelyekből minden életre való remény eltűnt." ( Kephalaia, Mani: Gyöngy-énekek )
együtt nyüzsgünk, s úgy hullunk holtan el,
halk jajjal, mert számunkra nincs remény sem...
Habok vagyunk: s ki nyög, ki énekel..." ( Giovanni Pascoli, Hajótörött )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése