"Átjárja őt a fény." III. ~ "Szeretetet adnék. Szeretetet..." / "Ich will dir Liebe geben. Die und die ..."

 "Átjárja őt a fény." III.

"Pontosabban, ez a képmás fog vezetni utadon. Hiszen ebben a látványban van valami sajátos. Megragadja azokat, akik meglátták, és felemeli őket, ahogyan azt mondják, hogy a mágnes magához vonzza a vasat." ( Hermész Triszmegisztosz, Corpus Hermeticum IV, 66 )

 

 

 "IMÁDSÁGOM nem káromlás neked:
mintegy öreg könyvekben kutatom,
mint vagy - ezeriziglen - rokonom.

Szeretetet adnék. Szeretetet...

Szeretjük hát atyánk? Nem hagyjuk ott,
akár te engem, elszántan-konok
arccal, üres, elfáradt kezeit?
Fonnyadt szavát lassanként nem avítt
s ritkán levett könyveknek adjuk át?
S mint vízválasztóról, nem folyunk-é le
szivéről örömökbe, szenvedésbe?
Atyánk nem az-e nékünk, aki volt:
csak mult évek, elidegenedett
gondolkodás, taglejtés, viselet,
elszáradt kéz és haj, mely kifakult?
S bár hőse volt is a maga korának,
ő a levél, mely ha növünk, leszárad.

A gondja ránk: lidércnyomás nekünk,
s hangja olyan nekünk, akár a kő -
mert szava csak félig ha érthető,
reá akárhogy is figyelmezünk.

Közte s köztünk a nagy dráma, ahoz,
hogy egymást tán megértsük, túl zajos.
Szájának formáját látjuk mi csak,
melyből szótagok hullnak s múlanak:

s messzebb vagyunk tőle, mint valaha,
habár szerelmünk még feléje von,
s ha e csillagon meg kell halnia,
látjuk csupán, hogy élt e csillagon.

Ez nékünk az Atya. És téged én
hogy hívjalak atyámnak?
Magam még jobban elszakítanám csak.

Fiam vagy. Szemeim majd rád-találnak,
mint felismer az ember egyszülött fiat,
még akkor is, ha közben férfi lett, vagy agg."( Rainer Maria Rilke, Imádságom nem káromlás neked, fordította Jékely Zoltán )

 

"Dir ist mein Beten keine Blasphemie:
als schlüge ich in alten Büchern nach,
dass ich dir sehr verwandt bin - tausendfach.

Ich will dir Liebe geben. Die und die ...

Liebt man denn einen Vater? Geht man nicht,
wie du von mir gingst, Härte im Gesicht,
von hülflos leeren Händen fort?
Legt man nicht leise sein verwelktes Wort
in alte Bücher, die man selten liest?
Fließt man nicht wie von einer Wasserscheide
von seinem Herzen ab zu Lust und Leide?
Ist uns der Vater denn nicht das, was war;
vergangne Jahre, welche fremd gedacht,
veraltete Gebärde, tote Tracht,
verblühte Hände und verblichnes Haar?
Und war er selbst für seine Zeit ein Held,
er ist das Blatt, das, wenn wir wachsen, fällt.

Und seine Sorgfalt ist uns wie ein Alb,
und seine Stimmne ist uns wie ein Stein..
wir möchten seiner Rede hörig sein,
aber wir hören seine Worte halb.
Das große Drama zwischen ihm und uns
lärmt viel zu laut, einander zu verstehn,
wir sehen nur die Formen seines Munds,
aus denen Silben fallen, die vergehn.
So sind wir noch viel ferner ihm als fern,
wenn auch die Liebe uns noch weit verwebt,
erst wenn er sterben muss auf diesem Stern,
sehn wir, dass er auf diesem Stern gelebt.

Das ist der Vater uns. Und ich - ich soll
dich Vater nennen?
Das hieße tausend Mal mich von dir trennen.
Du bist mein Sohn. Ich werde dich erkennen,
WIe man sein einzig liebes Kind erkennt, auch dann,
Wenn es ein Mann geworden ist, ein alter Mann." 

https://boatswain69.blogspot.com/2024/01/csillag.html

 

"Most, csillag, megszerettem, lásd, árva és sötét
Éltem."