"Átjárja őt a fény." II. ~ "Az atya vagyok. Ám a fiú több... - A visszatérés ő és a jövő."

  "Átjárja őt a fény." II.

 

 

"MEGMUTATKOZTÁL nékem, te örök.
Én úgy szeretlek, mint kedves fiút.
Ki egykor elhagyott még gyermekül,
mert sorsa által trónra hívatott,
mely előtt roppant völgy-ország terül.
Én elmaradtam tőle, mint az agg,
ki nagy fiának nem gyámola már,
s aligha érthet már új dolgokat,
melyek felé magjának vágya száll.
Néha aggódva nézem sorsodat,
mely annyi idegen hajón lebeg,
s visszavágylak magamba néhanap,
e sötétbe, mely naggyá nőttetett.
Olykor szorongok — nem vagy már te, nem —
ha nagyon az időbe révedek.
S akkor, evangélistám, kérdezem:
s ő Örökkévalóként emleget.

Az atya vagyok. Ám a fiú több:
minden, ami az atya vala, sőt,
az is, ami nem lett, naggyá benne ér.
A visszatérés ő és a jövő,
az öl ő és a tenger ő…" ( Rainer Maria Rilke, Megmutatkoztál nékem, te Örök..., fordította Jékely Zoltán ) 

 

"Du Ewiger, du hast dich mir geze
Ich liebe dich wie einen lieben Sohn,
der mich einmal verlassen hat als Kind,
weil ihn das Schicksal rief auf einen Thron,
vor dem die Länder all Täler sind
Ich bin zurückgeblieben wie ein Greis,
der seinen großen Sohn nichtmehr versteht
und wenig von den neln Dingen weiß,
zu welchen seines Samens Wille geht.
Ich bebe manchmal für dein tiefes Glück,
das auf so vielen fremden Schiffen fährt,
ich wünsche manchmal dich in mich zurück,
in dieses Dunkel, das dich großgenährt.
Ich bange manchmal, ass du nichtmehr bist,
wenn ich mich sehr veliere an die Zeit.
Dann les ich von dir: der Euangelist
schreibt überall von diner Ewigkeit.

Ich bin der Vater; doch der Sohn ist mehr,
ist alles, was der Vater war, und der,
der er nicht wurde, wird in jenem groß;
er ist die Zukunft und die Wiederkehr,
er ist der Schoß, er ist das Meer ..."

 

 

Blessing - Blake