5 ~ "Van rend, azaz halhatatlanság. Hogy órarendszerünket személyes szándék húzta föl." ~ "... a Teremtő trónusához száguldhat a tekintet."

  5 "Tíz mondatban az olvasó elé helyezzük azt a legalább tízezer bölcseleti műből fölterebélyesedett elméletet, a mind a...

2024/02/23

"Átjárja őt a fény." XII. ~ "Megtisztítottam szívemnek tükrét." / "Mindenki új teremtmény." ( καινὴ κτίσις ). II. / "This is the way of light."

  "This is the way of light."

 

 

 "Ó, hol van ő, ki időt s birtokot
úgy eldobott, hogy szegényen s kevélyen,
a meztelenség szent szegény-mezében
túlragyogta a püspöki bibort.
A rajongásnak volt ő telt edénye,
ki mint egy friss év, frissen élve telt;
a fülemülék szerzetes fivére,
ki csodálkozni, gyönyörködni és e
gyönyörü földön ujjongani mert.

Mert ő sosem volt fáradtlelkü, únott,
kinek a szíve csömörrel telik,
kicsi virágok, réti kicsi húgok
beszéltek hozzá s ő felelt nekik.
S beszélt arról, hogy úgy él, hogy örömmé
váljék a mások számára s vidám
szive nappá lett, sugaras özönné
s a porszem is felfénylett sugarán.

Fényből szállt egyre mélyebb fényü fénybe
s a zárkáján a derü úgy zenélt
hogy mosoly lett a homloka fehére
s kizsendült benne gyermekkora mélye
és mint a lányság, úgy bimbóba ért.

S ha dala zengett, még a lezuhant múlt
is felszárnyalt a feledés egén;
és elszakadt a búgó vadgalambhúr
s csak a nővérek ájult szíve jajdult,
mint kit megérint édes vőlegény.

S a levegőben hangja lágyan ömlött
piros szájáról halk virágporul,
s édes sodorban szállt az epedőkhöz
s a nyílt pártákra lassan leesőzött
s a virágtölcsér fenekére hullt.

S ők megfogantak tőle, aki lélek
volt, ölükben, folt nélkül, testtelen.
S csukott szemhéjuk selymes rózsahéj lett
s hajuk erdeje csupa szerelem.

És övé lett a világ mindenestül.
Sok állatnak megsúgta sok kerub,
hogy párja méhe titkosan kizsendült -
s gyönyörü szárnyu pillangó izent így:
mert ő ezer mindenben egy szív
volt s a termő nedv tőle hullt.

S hogy meghalt, mint ki név nélkül elolvad,
már szét is oszlott; magja mindenütt
ott zengett, hol fa nyúlt, vizek zuhogtak,
s a virágoknak tőle nyilt szemük.
Zengett a holt. S a nővérek zokogtak,
mert meghalt férjük, kedves mindenük."
( Rainer Maria Rilke, Ó, hol van ő, ki időt s birtokot úgy eldobott, fordította: Lukács László )

 

"O wo ist der, der aus Besitz und Zeit
zu seiner grolen Armut so crstarkte,
daß er die Kleider abtat auf dem Markte
und bar einberging vor des Bischofs Kleid. 

Der Innigste und Liebendste von allen,
der kam und lebte wie ein junges Jahr;
der braune Bruder deiner Nachtigallen,
in dem ein Wundern und ein Wohlgefallen
und ein Entzücken an der Erde war.

Denn er war keiner von den immer Müdern,
die freudeloser werden nach und nach,
mit kleinen Blumen wie mit kleinen Brüdern
ging er den Wiesenrand entlang und sprach.
Und sprach von sich und wie er sich verwende
so daß es allem eine Freude sei;
und seines hellen Herzens war kein Ende,
und kein Geringes ging daran vorbei. 

Er kam aus Licht zu immer tieferm Lichte,
und seine Zelle stand in Heiterkeit.
Das Lächeln wuchs auf seinem Angesichte
und hatte seine Kindheit und Geschichte
und wurde reif wie eine Mädchenzeit.

Und wenn er sang, so kehrte selbst das Gestern
und das Vergessene zurück und kam;
und eine Stille wurde in den Nestern,
und nur die Herzen schrieen in den Schwestern,
die er berührte wie ein Bräutigam.

Dann aber lösten seines Liedes Pollen
sich leise los aus seinem roten Mund
und trieben träumend zu den Liebevollen
und fielen in die offenen Corollen
und sanken langsam auf den Blütengrund.

Und síe empfingen ihn, den Makellosen
in ihrem Leib, der ihre Seele war.
Und ihre Augen schlossen sich wie Rosen.
und voller Licbesnächte war ihr Haar.

Und ihn empfing das Große und Geringe.
Zu viclen Tieren kamen Cherubim
Zu sagen, daß ihr Weibchen Früchte bringe, -
und waren wunderschöne Schmetterlinge:
denn ihn erkannten alle Dinge
und haten Fruchtbarkeit aus ihm.

Und als er starb, so leicht wic ohne Namen,
da war er ausgeteilt: sein Samen rann
in Bächen, in den Baumen sang sein Samen
und sah ihn ruhig aus den Blumen an.
Er lag und sang. Und als die Schwesten kamen,
da weinten sic um ihren heben Mann."

---

"O wo ist er, der Klare, hingeklungen?
Was fühlen shn, den Jubeinden und Jungen,
die Armen, welche harren, nicht von fern?
Was steigt er nicht n ihre Dämmerungen
der Armut grofler Abendsten."

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mindenki-uj-teremtmeny.html

 

"S gyönyörü szárnyu pillangó izent így:" „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény ( καινὴ κτίσις ). A régi megszűnt, valami új valósult meg.” ( 2Kor 5,17)


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése