1.
Krisztus követése és minden hiábavaló evilági
igyekezetnek megvetése
A szemed és szived éhesek - lelked is de egész másra
Fogd a gyeplőjüket célba érhessen a harmadik vélük.
I.
Aki engem követ, nem jár sötétségben – mondja az Úr.
Krisztus szava ez; arra int, hogy az ő életét és erkölcsét kövessük, ha igazán akarunk
világosságban járni, és minden szívbeli vakságtól megszabadulni.
Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés.
Krisztus tanítása a szentek minden tanításánál különb; és akiben lélek lakik, elrejtett mannát
talál benne.
Mégis azt látjuk, hogy sokan – gyakran hallják bár az evangéliumot –, nemigen buzdulnak
fel, mert nincs bennük Krisztus lelke.
Márpedig annak, aki teljesen, ínyét csiklandón érteni akarja Krisztus szavát, annak azon kell
lennie, hogy egész élete folyását az övéhez igazítsa.
II.
Mi hasznod abból, hogy a Szentháromságról mélyreható vitákba bocsátkozol, ha nincs
benned alázatosság, s azért nem telik benned kedve a Szentháromságnak?
Bizony a mélyértelmű szavak nem tesznek szentté és igazzá: viszont az erényes élet kedvessé
tesz Isten előtt.
Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet, mint hogy tudjam annak meghatározását.
Ha betéve tudnád a Bibliát és minden bölcs jeles mondásait, Isten szeretete és kegyelme
nélkül mindez hasznodra volna?
Hívságok hívsága és minden hiábavalóság, csak egy ér valamit, hogy Istent szeressük s
egyedül neki szolgáljunk.
Ez a bölcsesség summája: evilágot megvetve minden igyekezetünket a mennyek országára
irányítani.
Hiábavaló dolog tehát veszendő gazdagságot keresni, és reményünket abba vetni.
Hasonlóképpen hiábavalóság mindenáron elismerést keresni, magas polcokra kívánkozni.
Hiábavaló dolog a test kívánságait követni, arra vágyakozni, amiért később keményen lakolni
kell.
Hiábavaló igyekezet hosszú életet óhajtani és az igaz életre kevés gondot viselni.
Hiábavalóság csak a földi élettel törődni s az eljövendőről előre nem gondoskodni.
Hiábavaló azt szeretni, ami egy-kettőre elmúlik, és oda nem igyekezni, ahol örökké való
öröm vár ránk.
Jusson eszedbe gyakran a közmondás: Nem elégszik meg a szem látással, a fül sem telik be
hallással.
Azon légy hát, hogy szívedet elvond a látható dolgok szeretetétől, és a nem-láthatókhoz
fordulj.
Mert akik érzéki természetük törvényét követik, beszennyezik lelkiismeretüket, és Isten
kegyelméből kiesnek."
"Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt."
Cap. I.
De imitatione Christi et contemptu mundi omniumque eius vanitatum.
1. Qui sequitur me non ambulat in tenebris dicit Dominus. Hæc sunt verba Christi, quibus admonemur quatenus vitam eius et mores imitemur, si volumus veraciter illuminari, et ab omni cæcitate cordis liberari. Summum igitur studium nostrum, sit in vita Jesu meditari.
2. Doctrina Ejus omnes doctrinas Sanctorum præcellit, et qui spiritum haberet absconditum ibi manna inveniret. Sed contingit quod multi ex frequenti auditu Evangelii parvum desiderium sentiunt, quia spiritum Chrisi non habent. Qui autem vult plene et sapide verba Christi intelligere, oportet ut totam vitam suam illi studeat conformare.
3. Quid prodest tibi alta de Trinitate disputare, si careas humilitate unde displiceas Trinitati? Vere alta verba non faciunt sanctum et justum, sed virtuosa vita efficit Deo carum. Opto magis sentire compunctionem quam scire definitionem. Si scires totam Bibliam, et omnium philosophorum dicta quid totum prodesset, sine charitate et gratia? Vanitas vanitatum et omnia vanitas præter amare Deum et illi soli fervire. Ista est summa sapientia per contemptum mundi tendere ad regna cælestia.
4. Vanitas igitur est divitias perituras quærere, et in illis sperare. Vanitas quoque est honores ambire, et in altum se extollere. Vanitas est carnis desideria sequi, et illud desiderare unde postmodum graviter oportet puniri. Vanitas est longam vitam optare, et de bona vita modicum curare. Vanitas est præsentem vitam solum attendere, et quæ futura sunt non prævidere. Vanitas est diligere quod cum omni celeritate transit, et illuc non festinare ubi sempiternum manet gaudium.
5. Stude ergo cor tuum ab amore visibilium abstrahere, et ad invisiblia te transferre. Nam sequentes suam sensualitatem maculant conscientiam, et perdunt Dei gratiam.
Törekedj tehát arra, hogy szívedet visszavond a látható dolgok szeretetétől, és áthelyezd magad a láthatatlan dolgokba. Azok ugyanis, akik saját érzékiségüket követik, beszennyezik a lelkiismeretüket és elvesztik Isten kegyelmét.
"Cunctae res difficiles; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur. Quid est quod fuit ipsum quod futurum est quid est quod factum est ipsum quod fiendum est."
CHAPTER I
Of the imitation of Christ, and of contempt of the world and all its vanities
He that followeth me shall not walk in darkness,(1) saith the Lord. These are the words of Christ; and they teach us how far we must imitate His life and character, if we seek true illumination, and deliverance from all blindness of heart. Let it be our most earnest study, therefore, to dwell upon the life of Jesus Christ.
2. His teaching surpasseth all teaching of holy men, and such as have His Spirit find therein the hidden manna.(2) But there are many who, though they frequently hear the Gospel, yet feel but little longing after it, because they have not the mind of Christ. He, therefore, that will fully and with true wisdom understand the words of Christ, let him strive to conform his whole life to that mind of Christ.
3. What doth it profit thee to enter into deep discussion concerning the Holy Trinity, if thou lack humility, and be thus displeasing to the Trinity? For verily it is not deep words that make a man holy and upright; it is a good life which maketh a man dear to God. I had rather feel contrition than be skilful in the definition thereof. If thou knewest the whole Bible, and the sayings of all the philosophers, what should all this profit thee without the love and grace of God? Vanity of vanities, all is vanity, save to love God, and Him only to serve. That is the highest wisdom, to cast the world behind us, and to reach forward to the heavenly kingdom.
4. It is vanity then to seek after, and to trust in, the riches that shall perish. It is vanity, too, to covet honours, and to lift up ourselves on high. It is vanity to follow the desires of the flesh and be led by them, for this shall bring misery at the last. It is vanity to desire a long life, and to have little care for a good life. It is vanity to take thought only for the life which now is, and not to look forward to the things which shall be hereafter. It is vanity to love that which quickly passeth away, and not to hasten where eternal joy abideth.
5. Be ofttimes mindful of the saying,(3) The eye is not satisfied with seeing, nor the ear with hearing. Strive, therefore, to turn away thy heart from the love of the things that are seen, and to set it upon the things that are not seen. For they who follow after their own fleshly lusts, defile the conscience, and destroy the grace of God.
(1) John viii. 12. (2) Revelations ii. 17. (3) Ecclesiastes i. 8.
"All things are wearisome,
more than one can say.
The eye never has enough of seeing,
nor the ear its fill of hearing.
What has been will be again,
what has been done will be done again;
there is nothing new under the sun."
 |
| Stude ergo cor tuum ab amore visibilium abstrahere, et ad invisiblia te transferre. Nam sequentes suam sensualitatem maculant conscientiam, et perdunt Dei gratiam. |
