"KONSTANTIN Halljátok? Ő szólít! Ez nem a kaszás csontváz, ez Thanatosz, a márványarcú ifjú … Szárnyas paripán közelg, nem elmúlást, de halhatatlanságot hoz nekem … Köszöntelek, te túlvilági hírnök! A héroszok szilaj mámorával köszöntelek! És hálát adok neked, férfiak istene, aki megadod nekem a szabad halált … E felséges pillanat kedvéért érdemes volt megszületnem! Ölelj meg, császárném, Isten hozzád, hű bajtárs! (Kezet fog Giovannival. Aztán kardot húz.) Előre, férfiak! Karddal utat vágunk az utolsó bizánci császárnak a hősök csarnokába! (Trombiták. Giovanni előremegy, Konstantin bal karjával magához öleli Hermát és követi. A katonák szilaj türelmetlenséggel vonulnak utánuk.) (Függöny.)" ( Herczegh Ferenc, Bizánc, II. felvonás )
"(...) ki jövőt lát, annak halált is látnia kell, de egyébtől nem fél." ( Hölderlin, Az ember, 37 )
"Le kell szállnod, mint a fénysugár, mint a mindent megfrissítő eső, le kell szállnod a halandóság országába. Apollónként világítanod kell s Jupiterként életet adnod, megremegtetned a földet, különben nem vagy egedre méltó." ( Hölderlin )
"Puhatold ki lényed mélységeit, de csak azért, hogy utána győzhetetlenebbül térj vissza a harcba, és végbevihesd, amit gondolsz." ( Hölderlin )
"A boldogság hozzájuk is úgy jött el, mint a szoborhoz a szépség, azért, mert nem azt keresték." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 215 )
"Lesznek "némelyek közülük előrehaladásukért felvétetnek az angyalok rendjébe, ők azok, akik "Istenfiaivá" vagy a "feltámadás fiaivá" lettek ( Róm 8,14; Lk 20,36 ), azok akik elhagyván a sötétséget a fény gyermekei lettek." ( Origenész, a Pricípiumokról, I. könyv, 8. Az angyalokról, 138 )
"Komoly munkával: "akik sanyargatván földi tagjaikat ( Kol 3,5 ) legyőzik a testi természetet, sőt, magának a léleknek bizonytalan és esendő mozgásait is."( Origenész, a Pricípiumokról, I. könyv, 8. Az angyalokról, 138 )"A boldogság nincs kívüled. Nincs benned, hanem Istenben van. És ha őt megtalálod, mindenütt rátalálsz a boldogságra." ( Pascal: Gondolatok )
"Kétségkívül egyedül ellened vétettem, mert parancsoltad, hogy önmagadért szeresselek és a teremtmények szeretetét rád vonatkoztassam; én ellenben jobban szerettem a teremtményeket, önmagukért szeretve azokat. (...) Mert aki a teremtményeket önmagukért szereti: istenné teszi azokat." ( Savonarola elmélkedései a börtönben a Miserere zsoltárról )
"Jézus életét az jellemzi, hogy ,,másokkal'' él, és ,,másokért'' él." ( Nemeshegyi Péter )
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!” Még Pilátus tornácától is hosszú az út idáig, még a „kereszt botrányától” is e „botrányos mondatig”. Jézusnak mégis ezt a mondatát szeretem a legjobban, mintha e mondatával egyenesen az én hitemre számított volna. Pedig „botrányos mondat”, mellyel – mintha minden eddigi szavát hiteltelenítené. Hol esik itt már szó arról, hogy „boldogok, akik sírnak” – S mégis: az egész nagy dráma épp hiteles nem lenne nélküle. Ez az egy mondat mégis hiányzott. Ezzel az egy mondattal jegyezte el magát végképp velünk. Ezzel az egy mondatával vonz bennünket örökre magához. Igen, mielőtt engesztelő áldozatát elfogadta volna, utoljára még mintha az Atya is levette volna róla tekintetét. S azóta ez a velünk örökre egybefonódott, csodálatos és édes Isten soha többé nem foghatja be fülét, ha kétségeinkben saját mondatát kiáltjuk feléje." Egy lett közülünk mindörökre." ( Pilinszky János: A mélypont ünnepélye. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest. 187-190. – részlet )
"81. Jézus mondta: Aki gazdag lett, király lehet. Akinek hatalma van, lemondhat róla." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 308 )
"110. Jézus mondta: Aki megtalálta a világot és gazdaggá lett, lemondhat a világról." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 309 )
"Poimén abba így szólt: „Az ember akarata ércfal (Jer 1,18),
mely közte és az Isten között magasodik, és ellenálló szikla. Ha tehát
elhagyja azt az ember, ő is így szól: az Istenemben falat ugrok át (Zsolt 17,30). Ha az ember akarata összhangban van az igazságossággal, akkor halad munkájában." ( A szent öregek könyve, Poimén, 628. (54.), 254-255 )
„Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.” ( Jn 9,41 )
"Éljen át, aki él, szólnak az égiek, mindent, s érte erőt nyerve, tanulja meg a hálát, s oda merjen menni, merre kívánkozik." ( Hölderlin, Életút, 71 )
"Az Istenemben falat ugrok át!"
váladékot takarítasz utánam s a többi
tehetetlen beteg után s mindezt oly
emelkedett alázattal míveled, hogy még
a bamba közömböst is ámulatba ejti
Oly ritka tünemény vagy, hogy csak lehajtott
áldozatosság: téged illet annak legdicsfényesebb
soha ki nem merülő sugaras szeretetnek melynek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése