Imitatio Christi III./26. ~ Hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire. / Kutassatok fel egyetlen olyat ( δίκαιος άνθρωπος )

 26. 

A lélek szabadságának magasztos állapotát inkább ki lehet érdemelni imádsággal, mint olvasással 

 

Milyen az igaz ember

 útja: 

nem gyűlöl 

és nem szeret  

a sok gond 

közt úgy haladjon, 

mintha gondja

 nem volna 

Hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire. 

csak mindent és mindenkit 

 a mennyei javak vonzásából soha kikapcsolódni ne hagyja.

 

  

Tökéletes 

embernek 

az a dolga, 

hogy

- fényesség várja, 

felhő 

se lesz - 

lelkét a 

Vonzásából soha ki 

ne vonja.

Hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire. 

 

Oktasson - igazgasson

a te kezed, 

hogy 

mértéket el ne vétsem   

mértékletesen 

éljek 

Me regat et doceat, ne quid nimium fiat.

és szívemben

szent 

lelked és törvényed.

Abjicere omnia non licet, quia natura sustentanda est; requirere auem superflua et quæ magis delectant, lex sancta prohibet. 

 

I. 

Uram, a tökéletes embernek az a dolga, hogy lelkét a mennyei javak vonzásából soha kikapcsolódni ne hagyja, a sok gond közt úgy haladjon át, mintha gondja nem volna, nem úgy, mint a cselekedni restek, hanem a lélek szabadságának különös kiváltságával, azzal, hogy semmilyen teremtményhez rendetlen vonzalommal hozzá nem tapad. 

II. 

Kérlek téged, kegyelmes Istenem, óvj meg a világ gondjaitól, hogy túlságosan beléjük ne bonyolódjam, a test sokféle szükségletétől, hogy a gyönyör csapdájába ne ejtsen, mindenfajta lelki akadálytól, hogy a nehézségek közt megtörve el ne bukjam. Nem azokról a dolgokról beszélek, Uram, amelyek után a világi hiúság teljes vágyakozással igyekszik, hanem azokról a nyomorúságokról, amelyek a te szolgád lelkére a halandó emberi élet közös terheként büntetésképpen nehezednek rá, hogy visszafogják, s a lélek szabadságát kivívnia nehezebb legyen. 

III. 

Ó én Istenem, kimondhatatlan édesség, tedd számomra keserűvé a testi vigasztalásokat, amelyek elvonnak az örökkévaló javak szeretetétől, és gonoszul magukhoz csalogatnak valami gyönyörkeltő jónak színe alatt. Ne győzzön le engem, én Istenem, ne győzzön le a test és a vér, ne játsszon ki a világ és rövidéletű dicsősége, ne vigyen jégre a sátán és az ő álnoksága. Adj erőt, hogy ellenállhassak, türelmet, hogy kitartsak, állhatatosságot, hogy mindvégig megmaradjak. Evilág minden vigasztalása helyett add a Szentlélek édes kegyelmét, testi szerelem helyett a te nevednek szerelmét öntsd szívembe. Még az étel, az ital, a ruházat és a test fönntartásához szükséges minden más közhasználatú dolog is terhére van a buzgó léleknek. Add, hogy az effélékkel mértékletesen éljek, és ne bonyolódjam bele a rájuk irányuló vágyakozásba. Mindent nem lehet elvetni, mert a természet fenntartása kötelességünk. Azt azonban tiltja a te szent törvényed, hogy fölösleges után vagy kedvesebb után is kapjak, mert az már azt jelentené, hogy a test arcátlanul a lélek fölé kerekedett. Ezek között, kérlek, Uram, igazgasson és oktasson engem a te kezed, hogy a mértéket el ne vétsem semmiben. 

 

Cap. 26. 

De eminentia liberæ mentis quam supplex oratio magis meretur quam lectio.

 

1. 

Domine, hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire, non more torpentis, sed prærogativa quadam liberæ mentis, nulli creaturæ inordinata affectione adhærando.

2. 

Obsecro te, piissime Domine Deus meus, præserva me a curis hujus vitæ, ne nimis implicer a multis necessitatibus corporis, ne voluptate capiar ab universis animæ obstaculis, ne molestiis fractus dejiciar. Non dico ab his rebus, quas toto affectu ambit vanitas mundana, sed ab his miseriis, quæ animam servi tui communi maledicto mortalitatis pœnaliter gravant et retardant, ne in libertatem spiritus quoties libuerit valeat introire.

3. 

O, Deus meus, dulcedo ineffabilis, verte mihi in amaritudinem omnem consolationem carnalem ab æternorum amore me abstrahentem, et ad se in intuitu cujusdam boni delectabilis præsentis male allicientem. Non me vincat, Deus meus, non me vincat caro et snaguis, non me decipiat mundus, ac brevis gloria ejus, non me suplantet diabolus et astutia illius. Da mihi fortitudinem resistendi, patientiam tolerandi, constantiam perseverandi. Da pro omnibus mundi consolationibus suavissimam spiritus tui unctionem, et pro carnali amoe tui nominis infunde amorem.

4. 

Ecce cibus, potus, vestis ac cætera utensilia ad corporis sustentaculum pertenentia, serventi spiritui sunt onerosa. Tribue talibus fomentis temperate uti, non desiderio nimio implicari. Abjicere omnia non licet, quia natura sustentanda est; requirere auem superflua et quæ magis delectant, lex sancta prohibet: nam alias caro adversus spiritum insolesceret. Inter hæc quæso manus tua, Domine, me regat et doceat, ne quid nimium fiat.

 

CHAPTER XXVI

Of the exaltation of a free spirit, which humble prayer more deserveth than doth frequent reading

 

1. 

Lord, this is the work of a perfect man, never to slacken his mind from attention to heavenly things, and among many cares to pass along as it were without care, not after the manner of one indifferent, but rather with the privilege of a free mind, cleaving to no creature with inordinate affection.

2. 

I beseech Thee, my most merciful Lord God, preserve me from the cares of this life, lest I become too much entangled; from many necessities of the body, lest I be taken captive by pleasure; from all obstacles of the spirit, lest I be broken and cast down with cares. I say not from those things which the vanity of the world goeth about after with all eagerness, but from those miseries, which by the universal curse of mortality weigh down and hold back the soul of thy servant in punishment, that it cannot enter into liberty of spirit, so often as it would.

3. 

O my God, sweetness unspeakable, turn into bitterness all my fleshly consolation, which draweth me away from the love of eternal things, and wickedly allureth toward itself by setting before me some present delight. Let not, O my God, let not flesh and blood prevail over me, let not the world and its short glory deceive me, let not the devil and his craftiness supplant me. Give me courage to resist, patience to endure, constancy to persevere. Grant, in place of all consolations of the world, the most sweet unction of Thy Spirit, and in place of carnal love, pour into me the love of Thy Name.

4. 

Behold, food and drink and clothing, and all the other needs appertaining to the support of the body, are burdensome to the devout spirit. Grant that I may use such things with moderation, and that I be not entangled with inordinate affection for them. To cast away all these things is not lawful, because nature must be sustained, but to require superfluities and things which merely minister delight, the holy law forbiddeth; for otherwise the flesh would wax insolent against the spirit. In all these things, I beseech Thee, let Thy hand guide and teach me, that I in no way exceed.

 

 

Hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire. 
 

Imitatio Christi III./25. ~ Si fueris tam fortis et longanimis in spe. / "örök béke" ( Zum ewigen Frieden )

 25. 

Miben áll a szívnek maradandó békessége és igaz előmenetele

Sose háborgassanak:

Ügyelj magadra, 

és figyeld önmagad! 

A békességet, 

békémet hagytam rád.

Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis.

Lelki szemed őrizzen 

téged! 

A türelmekben találsz 

békét magadnak

Pax mea cum humilibus et mansuetis corde, pax tua erit in multa patientia. Si me audieris, et vocem meam secutus fueris, poteris multa pace frui.

lélek szemei Isten 

parancsa által 

megvilágosultaknak, 

Mindenben ügyelj 

magadra: 

Mit teszel, vagy mit beszélsz 

Quid igitur faciam in omni re? Attende tibi quid facias et quid dicas. 

Lélek szemei

szellemi dolgokra a 

- békességre - 

néznek. 

nem evilágba 

való - majdan az örök 

boldogságban valósul 

meg. 

Nunquam autem sentire aliquam turbationem, nec pati aliquam cordis vel corporis molestiam non est præsentis temporis, sed status æternæ quietis. 

reménykedésben erős-

kitartó leszel 

Si fueris tam fortis et longanimis in spe.

majd: és Akaratának

ajánlod magad, 

arcod elváltozása 

nélkül is 

hálaadásban

maradj!

In quo ergo, Domine? In offerendo te ex toto corde tuo voluntati divinæ, non quærendo quæ tua sunt, nec in parvo nec in magno, nec in tempore nec in æternitate, ita ut una æquali facie in gratiarum actione permaneas inter prospera et contraria omnia æqua lance pensando.

I. 

Fiam, én mondottam: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, nem úgy adom nektek, mint evilág adja. A békességet mindnyájan kívánják, de nem mindenki gondol azzal, ami az igaz békességre vezet. Az én békém az alázatosaké, a szívükben szelídeké, te a türelemben találsz békét magadnak. Ha rám hallgatsz, szavamat fogadod, nagy békességben élhetsz. Mit tegyek hát? Mindenben ügyelj magadra: mit teszel, mit beszélsz, és minden igyekezetedet arra irányítsd, hogy csak nekem tetszésemre légy, kívülem pedig semmit se kívánj vagy keress, mások beszédéről vagy tetteiről se ítélj vakmerőn, ne bonyolódjál olyasmibe, ami nem tartozik rád, így elérheted, hogy alig vagy ritkán szenvedsz háborgatást. Hogy pedig sose háborgassanak, és szívednek vagy testednek semmi alkalmatlanságban ne legyen része, az nem evilágba való, az már az örök boldogságban valósul meg. 

II. 

Ne gondold hát, hogy igazi békességbe jutottál, ha semmi nehézséget sem érzel, akkor sincs minden rendben, ha ellenkezésbe nem ütközöl, az sem a végső tökéletesség, ha minden kedved szerint alakul, még akkor se bízd el magad, ne gondold, hogy Isten különösképpen szeret, ha nagy áhítatosság és lelki édesség árad el benned, mert nem ezekben mutatkozik meg, hogy ki az erénynek igaz bajnoka, és nem ezekben áll az ember igazi előmenetele és tökéletessége. Hát miben, Uram? Abban, hogy teljes szívvel Isten akaratának ajánlod magad, sem kicsinyben, sem nagyban nem keresed azt, ami a tiéd, sem itt a földön, sem az örökkévalóságban. Úgy, hogy arcod elváltozása nélkül maradj meg a hálaadásban ha jól s ha rosszul megy a sorod, mindent egyforma kedvvel fogadva. Ha olyan erős és kitartó leszel majd a reménykedésben, hogy a belső vigasztalás elapadása idején arra készíted föl szívedet, hogy még több bajt is el tudjon viselni, s nem háborogsz, mint aki méltatlan ekkora nyomorúságra, hanem minden rendelésemben igaznak mondasz és szentnek dicsérsz, akkor jársz az igaz békének útján, és bátor reménységgel lehetsz, hogy újra ujjongva meglátod majd arcomat. Ha majd eljutsz önmagad teljes megvetéséig, tudd meg, hogy a földi élet lehetőségei szerint akkor áraszt el a béke bősége.

Cap. 25. 

In quibus firma pax cordis, et verus profectus consistit.

1. Fili, ego locutus sum: Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis; non quomodo hic mundus dat ego do vobis. Pacem omnes desiderant: sed quæ ad veram pacem pertinent, non omnes curant. Pax mea cum humilibus et mansuetis corde, pax tua erit in multa patientia. Si me audieris, et vocem meam secutus fueris, poteris multa pace frui. Quid igitur faciam in omni re? Attende tibi quid facias et quid dicas et omnem intentionem tuam ad hoc dirige, ut mihi soli placeas, et extra me nihil cupias, vel quæras. Sed et de aliorum dictis vel factis nil temere judices, nec cum rebus tibi non commissis te implices, et poterit fieri ut parum vel raro turberis.

2. Nunquam autem sentire aliquam turbationem, nec pati aliquam cordis vel corporis molestiam non est præsentis temporis, sed status æternæ quietis. Non ergo exstimes te veram pacem invenisse, si nullam senseris gravitatem, nec tunc totum esse bonum, si neminem pateris adversarium, nec hoc esse perfectum, si cuncta fuerint secundum tuum affectum. Neque tunc magni aliquid te reputes aut specialiter dilectum existimes, si in magna fueris devotione aut dulcedine: quia in istis non congnoscitur verus amator virtutis, nec in istis consistit profectus, et perfictio hominis.

3. In quo ergo, Domine? In offerendo te ex toto corde tuo voluntati divinæ, non quærendo quæ tua sunt, nec in parvo nec in magno, nec in tempore nec in æternitate, ita ut una æquali facie in gratiarum actione permaneas inter prospera et contraria omnia æqua lance pensando. Si fueris tam fortis et longanimis in spe, ut subtracta interiori consolatione etiam ad ampliora sustinenda cor tuum præparaveris, nec te justificaveris et sanctum laudaveris: tunc in vera et recta via pacis ambulas, et spes, indubitata erit, quod rursus in jubilo faciem meam sis visurus. Quod si ad plenum tui ipsius contemptum peveneris, scito quod tunc abundantia pacis perfrueris secundum possibilitatem tui incolatus.

CHAPTER XXV

Wherein firm peace of heart and true profit consist

1.

“My Son, I have said, Peace I leave with you, My peace I give unto you, not as the world giveth give I unto you.(1) All men desire peace, but all do not care for the things which belong unto true peace. My peace is with the humble and lowly in heart. Thy peace shall be in much patience. If thou heardest Me, and didst follow My voice, thou shouldest enjoy much peace.”

2. 

What then shall I do, Lord?

3. 

“In everything take heed to thyself what thou doest, and what thou sayest; and direct all thy purpose to this, that thou please Me alone, and desire or seek nothing apart from Me. But, moreover, judge nothing rashly concerning the words or deeds of others, nor meddle with matters which are not committed to thee; and it may be that thou shalt be disturbed little or rarely. Yet never to feel any disquiet, nor to suffer any pain of heart or body, this belongeth not to the present life, but is the state of eternal rest. Therefore count not thyself to have found true peace, if thou hast felt no grief; nor that then all is well if thou hast no adversary; nor that this is perfect if all things fall out according to thy desire. Nor then reckon thyself to be anything great, or think that thou art specially beloved, if thou art in a state of great fervour and sweetness of spirit; for not by these things is the true lover of virtue known, nor in them doth the profit and perfection of man consist.”

4. In what then, Lord?

5. 

“In offering thyself with all thy heart to the Divine Will, in not seeking the things which are thine own, whether great or small, whether temporal or eternal; so that thou remain with the same steady countenance in giving of thanks between prosperity and adversity, weighing all things in an equal balance. If thou be so brave and long-suffering in hope that when inward comfort is taken from thee, thou even prepare thy heart for the more endurance, and justify not thyself, as though thou oughtest not to suffer these heavy things, but dost justify Me in all things that I appoint, and dost bless My Holy Name, then dost thou walk in the true and right way of peace, and shalt have a sure hope that thou shalt again behold My face with joy. For if thou come to an utter contempt of thyself, know that then thou shalt enjoy abundance of peace, as much as is possible where thou art but a wayfaring man.”

(1) John xiv. 27.

Si fueris tam fortis et longanimis in spe.

 

Imitatio Christi III./24. ~ Et dimitte agitantem agitare quantum voluerit. / Quid ergo te implicas? - Yong Maeng Jong Jin

 24. 

Más ember életét nem kell kíváncsian kutatnunk 

 

A tigris ugrás előtt

ne törődj vele, 

Quid ergo te implicas? 

ne felelj érte: 

Tu non indiges respondere pro aliis. 

virrassz 

Esto vigila. 

és kövess engem

Tu me sequere. 

légy éber;

Esto prudens.

alázkodjál 

meg mindenben.

Humilia te in omnibus. 

 

 

Figyel és légy készen és 

gondold - mindennel nem kell törődnöd.

Quid ergo te implicas? 

mint "tigris ugrás előtt". 

 Quid hoc vel illud ad te? 

 

 

I. 

Fiam, ne ártsd bele mindenbe magad, és ne gondold, hogy mindennel neked kell törődnöd. Mi közöd neked ehhez vagy ahhoz, te csak kövess engem. Mi közöd ahhoz, hogy az ilyen-e vagy olyan, vagy az a másik így vagy úgy cselekszik vagy beszél? Nem hiányzik az neked, hogy másokért felelj, elég ha magadról számot kell adnod. Minek bonyolódol hát mindebbe? Íme, én mindent ismerek, és mindent látok a nap alatt, tudom, ki-ki hogy vagyon, mit gondol, mit akar, és mi célra irányul igyekezete. Rám kell hát bíznod mindent, te pedig maradj bátran békében, hadd sürgölődjenek a sürgölődők, ahogy akarnak. Felelniük kell majd mindenért, amit tesznek, mondanak, mert engem meg nem téveszthetnek. 

II. 

Ne igyekezz azon, hogy a neved nagy árnyékot vessen, se azon, hogy sokaknak barátja légy, se azon, hogy bizalmas kapcsolatba kerülj az emberekkel. Mindez elvon attól, ami fontos, és nagy sötétséget támaszt a szívedben. Örömest szólnék hozzád, és fölfedném előtted titkaimat, ha érkezésemet szorgalmasan figyelnéd, és szíved kapuját megnyitnád előttem. Légy éber, virrassz az imádságban, és alázkodjál meg mindenben. 

 

Chap. 24. 

De evitatione curiosæ inquisitionis super alterius vita.

 

1. 

Fili, noli esse curiosus nec vacuas gerere sollicitudines. Quid hoc vel illud ad te? Tu me sequere. Quid enim ad te, utrum ille sit talis, vel talis, aut iste sic agit, vel loquitur? Tu non indiges respondere pro aliis, sed pro te ipso rationem reddas: quid ergo te implicas? Ecce ego omnes cognosco, et cuncta, quæ fiunt sub sole, video, et scio qualiter cum unoquoque sit, quod cogitet, quid velit, et ad quem finem tendat ejus intentio. Mihi igitur committenda sunt omnia; tu vero serva te in bona pace, et dimitte agitantem agitare quantum voluerit. Veniet super eum quidquid fecerit vel dixerit, quia me fallere non potest.

2. 

Non sit tibi curæ de magni nominis umbra, non de multorum familiaritate, nec de privata hominum dilectione: ista enim generant distractiones, et magnas in corde obscuritates. Libenter tibi loquerer Verbum meum, et abscondita revelarem, si adventum meum diligenter observares, et ostium cordis mihi aperires. Esto prudens, et vigila in orationibus et humilia te in omnibus.

 

CHAPTER XXIV

Of avoiding of curious inquiry into the life of another

 

1.

“My Son, be not curious, nor trouble thyself with vain cares. What is that to thee? Follow thou Me.(1) For what is it to thee whether a man be this or that, or say or do thus or thus? Thou hast no need to answer for others, but thou must give an answer for thyself. Why therefore dost thou entangle thyself? Behold, I know all men, and I behold all things which are done under the sun; and I know how it standeth with each one, what he thinketh, what he willeth, and to what end his thoughts reach. All things therefore are to be committed to Me; watch thou thyself in godly peace, and leave him who is unquiet to be unquiet as he will. Whatsoever he shall do or say, shall come unto him, for he cannot deceive Me.

2. 

“Trouble not thyself about the shadow of a great name, nor about the friendship of many, nor about the love of men towards thee. For these things beget distraction and great sorrows of heart. My word should speak freely unto thee, and I would reveal secrets, if only thou didst diligently look for My appearing, and didst open unto Me the gates of thy heart. Be sober and watch unto prayer,(2) and humble thyself in all things.”

(1) John xxi. 22. (2) 1 Peter iv. 7.

 

 Quid ergo te implicas?
 

Imitatio Christi III./23. ~ Opta semper et ora, ut voluntas Dei integre in te fiat. Ecce talis homo ingreditur fines pacis et quietis. / Qui maior est vestrum erit minister vester.

 23. 

Négy dolog szerez nagy békességet 

  

ez egy fordított világ

négy dolog szerez 

nagy békességet: 

keresd az alárendelt 

állapotot.

Quære semper inferiorem locum et omnibus subesse. 

 

felfelé 

nincs út.

 

aki legnagyobb 

akar majd lenni..., 

legyen szolgátok. 

Qui maior est vestrum erit minister vester. 

 tegye 

más akaratát

Stude, Fili, alterius potius facere voluntatem quam tuam. 

vágyja kevesebbet

Elige semper minus quam plus habere.

  a 

lentebb való helyet.

Quære semper inferiorem locum et omnibus subesse. 

 

Ez egy 

jól sikerült 

temetés volt.  

 

"Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, föl­csöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel ne­hezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvét­nyilvánításnak. Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat."

 

( Örkény István, Arról, hogy mi a groteszk ) 

 

"Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok!" 

 

( Mt 23,11 ) 

 

 

I. 

Fiam, most megtanítalak téged a békességnek és az igaz szabadságnak útjára. Tedd, Uram, amit mondasz, mert jól esik azt hallanom.  

Azon légy, fiam, hogy inkább más akaratát kövesd, mint a magadét. 

Válaszd inkább azt, hogy kevesebbed legyen, ne többed. 

Keresd mindig a lentebb való helyet, és a mások alá rendelt állapotot. 

Azt óhajtsd, azért fohászkodj mindig, hogy Isten akarata maradéktalanul beteljesedjék tebenned. 

Íme, az ilyen ember lép be a béke és a nyugalom földjére. Uram, rövid a mondandód, de nagy tökéletességgel teljes. Kevés szóba belefér, de értelme gazdag, gyümölcse bő. Bizony, ha hűségesen meg tudnám tartani, nem kellene egykönnyen megháborodnom. Mert valahányszor nyugtalannak és teher alatt sínylődőnek érzem magam, mindig úgy találom, hogy ettől a tanítástól eltávolodtam. De te, aki mindenható vagy, és a lélek előrehaladását mindig jó néven veszed, növeld bennem kegyelmedet, hogy valóra válthassam, amit ajánlasz, és véghez vihessem üdvösségemet. 

II. 

Imádság gonosz gondolatok ellen: Uram, Istenem, ne távozzál el tőlem, Istenem, siess segítségemre, mert mindenféle rossz gondolat és nagy félelmek szakadtak rám, ezek gyötrik a lelkemet. Hogy gázolhatok át közöttük sértetlenül? Hogyan törhetem át őket? Én – mondja az Úr – előtted járok, és evilág nagyjait megalázom, megnyitom a börtön ajtaját, és föltárom előtted a titkok titkait. Tedd, Uram, amit mondasz, és fussanak el orcád elől mind-mind az én rossz gondolataim. Ez az én reménységem és egyetlen vigasztalásom, hogy minden zaklattatásomban hozzád fordulok, beléd vetem bizalmamat, szívem legbelsejéből téged szólítalak, és türelmesen várom vigasztalásodat. 

III. 

Imádság lelki világosságért: Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából. Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken. Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted. Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad. Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz. Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen. Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás. Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat. Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.

Cap. 23. 

De 4.or. magnam importantibus pacem.

 

1. 

Fili, nunc decebo te viam pacis et veræ libertatis.

2. 

Fac, Domine, quod dicis, quia hoc mihi est gratum audire.

3. 

Stude, Fili, alterius potius facere voluntatem quam tuam. Elige semper minus quam plus habere. Quære semper inferiorem locum et omnibus subesse. Opta semper et ora, ut voluntas Dei integre in te fiat. Ecce talis homo ingreditur fines pacis et quietis.

4. 

Domine, sermo tuus iste brevis multum continet perfectionis; parvus est dictu, sed plenus sensu et uber in fructu. Nam si posset a me fideliter custodiri, non deberet tam facilis in me turbatio origi. Nam quoties me impacatum sentio et gravatum, ab hac doctrina me recessisse invenio. Sed tu qui omnia potes, et animæ profectum semper diligis, adauge amjorem gratiam, ut posim tuum complere sermonem, et meam perficere salutem.

Oratio contra cogitationes malas.

5. 

Domine Deus meus, ne elongeris a me; Deus meus, in auxilium meum respice: quoniam in me surrexerunt cogitationes vanæ et timores magni affligentes animam meam. Quomodo pertransibo illæsus? Quomodo perfringam eas?

6. 

Ego, inquit, ante te ibo, et gloriosos terræ humiliabo; aperiam januam carceris, et arcana secretorum revelabo tibi.

7. 

Fac, Domine, ut loqueris, et fugiant a facie tua omnes iniquæ cogitationes. Hæc est spes et unica consolatio mea, ad te in omni tribulatione confugere, tibi confidere, ex intimo invocare, et patienter consolationem tuam exspectare.

Oratio pro illuminatione mentis.

8. 

Clarifica me, bone Jesu, claritate æterni lumnis. Educ de habitaculo cordis mei tenebras universas. Cohibe evagationes multas et elide vim facientes tentationes. Pugna pro me fortiter, et expugna malas bestias, concupiscentias dico illecebrosas, ut fiat pax in virtute tua et abundantia laudis tuæ resonet in aula sancta, hoc est in conscientia pura. Impera ventis et tempestatibus; dic, mari quiesce; dic Aquiloni, ne flaveris: et erit tranquillitas magna.

9.  

Emitte lucem tuam et veritatem, ut luceant super terram, quia terra sum inanis et vacua, donec illumines me. Effunde gratiam tuam desuper, perfunde cor meum gratia cælesti, ministra devotionis aquas ad irrigandum faciem terræ, ad producendum fructum bonum et optimum. Eleva mentem pressam mole peccatorum et ad cælestia totum desiderium meum suspende: ut gustata suavitate supernæ felicitatis pigeat de terrenis cogitare.

10. 

Rape me et eripe me ab omni creaturarum indurabili consolatione, quia nulla res creata appetitum meum plenarie valet quietare et consolari. Junge me tibi inseparabili dilectionis vinculo, quoniam tu solus sufficis amanti et absque te frivola sunt universa.

 

CHAPTER XXIII

Of four things which bring great peace

 

1.

“My Son, now will I teach thee the way of peace and of true liberty.”

2. 

Do, O my Lord, as Thou sayest, for this is pleasing unto me to hear.

3. 

“Strive, My Son, to do another’s will rather than thine own. Choose always to have less rather than more. Seek always after the lowest place, and to be subject to all. Wish always and pray that the will of God be fulfilled in thee. Behold, such a man as this entereth into the inheritance of peace and quietness.”

4. 

O my Lord, this Thy short discourse hath in itself much of perfectness. It is short in words but full of meaning, and abundant in fruit. For if it were possible that I should fully keep it, disturbance would not so easily arise within me. For as often as I feel myself disquieted and weighed down, I find myself to have gone back from this teaching. But Thou, Who art Almighty, and always lovest progress in the soul, vouchsafe more grace, that I may be enabled to fulfil Thy exhortation, and work out my salvation.

A PRAYER AGAINST EVIL THOUGHTS

5. 

O Lord my God, be not Thou far from me, my God, haste Thee to help me,(1) for many thoughts and great fears have risen up against me, afflicting my soul. How shall I pass through them unhurt? how shall I break through them?

6. 

“I,” saith He, “will go before thee, and make the crooked places straight.”(2) I will open the prison doors, and reveal to thee the secret places.

7. 

Do, Lord, as Thou sayest; and let all evil thoughts fly away before Thy face. This is my hope and my only comfort, to fly unto Thee in all tribulation, to hope in Thee, to call upon Thee from my heart and patiently wait for Thy loving kindness.

A PRAYER FOR ENLIGHTENMENT OF THE MIND

8. 

Enlighten me, Blessed Jesus, with the brightness of Thy inner light, and cast forth all darkness from the habitation of my heart. Restrain my many wandering thoughts, and carry away the temptations which strive to do me hurt. Fight Thou mightily for me, and drive forth the evil beasts, so call I alluring lusts, that peace may be within Thy walls and plenteousness of praise within Thy palaces,(3) even in my pure conscience. Command Thou the winds and the storms, say unto the sea, “Be still,” say unto the stormy wind, “Hold thy peace,” so shall there be a great calm.

9. 

Oh send forth Thy light and Thy truth,(4) that they may shine upon the earth; for I am but earth without form and void until Thou give me light. Pour forth Thy grace from above; water my heart with the dew of heaven; give the waters of devotion to water the face of the earth, and cause it to bring forth good and perfect fruit. Lift up my mind which is oppressed with the weight of sins, and raise my whole desire to heavenly things; that having tasted the sweetness of the happiness which is from above, it may take no pleasure in thinking of things of earth.

10. 

Draw me and deliver me from every unstable comfort of creatures, for no created thing is able to satisfy my desire and to give me comfort. Join me to Thyself by the inseparable bond of love, for Thou alone art sufficient to him that loveth Thee, and without Thee all things are vain toys.

(1) Psalm lxxi. 12. (2) Isaiah xlv. 2. (3) Psalm cxxii. 7. (4) Psalm xliii. 3.

 

Opta semper et ora, ut voluntas Dei integre in te fiat. Ecce talis homo ingreditur fines pacis et quietis.

 

 

Imitatio Christi III./22. ~ Aperi, Domine, cor meum in lege tua, et in præceptis tuis doce me ambulare.

22.

Isten sokféle jótéteményének meggondolása

 

Semmi, pici vagy - majd nagy 

hatalmas csak hogy 

vissza elindulhass. 

Aperi, Domine, cor meum in lege tua, et in præceptis tuis doce me ambulare. 

És 

kicsi sem úgy 

apró mert nem nagy, hanem 

mert rájön: ez még nem Az.

Omnia quæ in anima habemus et in corpore et quæcumque exterius vel interius naturaliter vel supernaturaliter possidemus, tua sunt beneficia, et beneficum pium, ac bonum commendant, a quo bona cunta accepimus. 

Nyisd meg, Uram, ajkamat, 

Domine labia mea aperies et os meum adnuntiabit laudem tuam. 

- hogy majd jó voltod

(Teremtél tiszta szívet belül) 

hirdesse

 szavam! 

Megsemmisüljön - 

et cum tuam nobilitatem attendo, deficit præ magnitudine illius spiritus meus. 

erre választod népül.

quia tu, Deus, pauperes et humiles atque huic mundo despectos tibi elegisti in familiares et domesticos.

 

 

I.

Nyisd meg Uram szívemet a te törvényedben, és taníts meg arra, hogy parancsaid szerint éljek. Add meg nekem, hogy értsem akaratodat, és nagy tisztelettel, szorgos megfontolással emlékezetemben tartsam jótéteményeidet általában és egyenként is, hogy értük méltó hálát adhassak. Valójában tudom és meg is vallom, hogy közülük a legeslegkisebbért sem tudom a hála méltányos adóját leróni, mert kisebb vagyok én mindannál a jónál, amiben részesülök, és amikor a te nemes nagylelkűségedre gondolok, annak nagysága előtt megsemmisül a lelkem.

II.

Amink csak van lelkünkben és a testünkben, ami külső vagy belső kinccsel a természet szerint vagy természetfölötti ajándékként rendelkezünk, az mind a te jóvoltodból való. Téged ajánl tehát mint kegyes és jóságos adakozót, akitől minden jót kaptunk. Ha egyik többet, másik kevesebbet kapott is, mégis minden a tiéd, nélküled a legkisebb jóban sem lehetne részünk. Az, aki többet kapott, nem kérkedhetik érdemével, sem mások fölé nem tolakodhatik, sem a kisebbet nem gúnyolhatja, mert az a nagyobb és a jobb, aki kevesebbet tulajdonít magának, és alázatosabb, buzgóbb a köszönetmondásban. Aki pedig magát mindenkinél alábbvalónak ismeri, és méltatlanabbnak ítéli, alkalmasabb arra, hogy nagyobb ajándékokban részesüljön. Aki viszont kevesebbet kapott, annak sem kell szomorkodnia, vagy méltatlankodnia, sem a gazdagabbra irigykednie, hanem inkább terád kell figyelnie, és a te jóvoltodat hangosan áldania, hogy olyan bőven, olyan ingyenesen és kegyesen osztogatod személyválogatás nélkül adományaidat. Minden tőled való, ezért mindenért téged illet a dicséret.

III.

Te tudod, kinek milyen ajándék válik hasznára, és hogy miért kap az kevesebbet, ez többet, nem nekünk, hanem neked kell eldöntened, mert előtted világosan kirajzolódik minden érdem. Ezért Uram, Istenem, nagy jótéteménynek tartom azt is, hogy nem sok olyasféle ajándékkal rendelkezem, amit odakint a világban s az emberek között dicséret és dicsőség vesz körül, mert ha megfontolom szegénységemet és alacsony állapotomat, nemcsak hogy nehezemre nem esnek, szomorúságot vagy csüggedést nem okoznak, hanem inkább vigasztalásomra, és nagy örömömre szolgálnak, hiszen te, Istenem, a szegényeket, az alacsony sorban lévőket és a világ előtt megvetetteket választottad házad népéül, családod tagjaiul. Ott vannak mindjárt az apostolaid, akiket az egész földkerekség fejedelmeivé tettél. Mégis sértődöttség nélkül jártak-keltek a világban olyan alázatosan és olyan nyílt szívvel minden ravaszkodás vagy hátsó szándék nélkül, hogy egyenest örültek annak, ha gyalázzák őket a te nevedért, és amitől a világ elriad, azt ők nagy kedvvel fogadták. Azért tehát a téged szerető és jótéteményeidet ismerő embert semmi más úgy meg nem örvendeztetheti, mint ha akaratod és örök végzésed tetszése benne beteljesül, csak ebben találhat megelégedést és vigasztalást, hogy olyan szíves-örömest kívánjon legkisebb lenni, mint ahogyan más azt óhajtaná, hogy legnagyobb legyen, és olyan békével, oly elégedetten foglalja el az utolsó helyet, akárcsak a legelsőt, olyan jó kedvvel maradjon lenézett, megvetett, hírnév nélkül való, mint mások arra törekszenek, hogy tisztességük, rangjuk növekedjék. Mert úgy van rendjén, hogy mindent megelőzzön a te akaratod és a te tisztességednek kedvelése, s hogy abban nagyobb vigasztalást, több tetszést leljünk, mint bármi ajándékban, amelyben részünk volt, vagy részünk lehet.

 

 Cap. 2.

De recordatione multiplicium beneficiorum Dei.

 

 

1.

Aperi, Domine, cor meum in lege tua, et in præceptis tuis doce me ambulare. Da mihi intelligere voluntatem tuam et cum magna reverentia ac diligenti consideratione beneficia tua, tam in generali, quam in particulari memorare tibi, ut hinc valeam gratias referre. Verum scio et confiteor, nec pro minimo puncto me posse debitas gratiarum laudes persolvere. Minor ego sum omnibus bonis mihi præstitis; et cum tuam nobilitatem attendo, deficit præ magnitudine illius spiritus meus.

2.

Omnia quæ in anima habemus et in corpore et quæcumque exterius vel interius naturaliter vel supernaturaliter possidemus, tua sunt beneficia, et beneficum pium, ac bonum commendant, a quo bona cunta accepimus. Et si alius plura alius pauciora accepit, omnia tamen tua sunt, nec minimum sine te haberi potest. Ille qui majora accepit, non potest merito suo gloriari, nec super alios extolli, nec minori insultare, quia ille major et melior est, qui sibi minus adscribit, et in regratiando humilior est atque devotior: et qui omnibus viliorem se esse esistimat, et indigniorem se judicat, aptior est ad percipiendum majora.

3.

Qui autem pauciora accepit, contristari non debet, nec indignanter ferre, neque ditiori invidere: sed te potius attendere, et tuam bonitatem maxime laudare, quod tam affluenter, tam gratis, tam libenter sine personarum acceptione tua munera largiris. Omnia ex te, et ideo omnibus es laudandus. Tu scis quid unicuique donari expediat, et cur iste minus et ille amplius habeat, non nostrum, sed tuum est discernere, aud quem singulorum definita sunt merita.

4.

Unde, Domine Deus, pro magno etiam reputo beneficio, non multa habere unde exterius et secundum homines laus et gloria appareat: ita ut quis considerata paupertate et vilitate personæ suæ, non modo gravitatem, aut tristitiam, vel dejectionem inde concipiat, sed potius consolationem, et hilaritatem magnam; quia tu, Deus, pauperes et humiles atque huic mundo despectos tibi elegisti in familiares et domesticos. Testes sunt ipsi Apostoli tui, quos principes super omnem terram constituisti. Fuerunt enim sine querela conversati in mundo, tam humiles quam simplices sine omni malitia et dolo, ut etiam pati contemelias gauderent pro nomine tuo, et quæ mundus abhorret, ipsi amplecterentur affectu magno.

5.

Nihil ergo amatorem tuum, et cognitorem beneficiorum tuorum ita lætificare debet, sicut voluntas tua in eo, et beneplacitum æternæ dispositionis tuæ, de qua tantum contentari debet et consolari, ut ita libenter velit esse minimus, sicut aliquis optaret esse maximus, et ita pacificus et contentus in novissimo loco sicut in loco primo atque ita libenter despicabilis, et abjectus, nullius quoque nominis et famæ sicut cæteris honorabilior, et major in mundo. Nam voluntas tua et amor honoris tui, omnia excedere debet, et plus eum consolari, magisque placere, quam omnia beneficia sibi data vel danda.

 

CHAPTER XXII

Of the recollection of God’s manifold benefits

 

1.

Open, O Lord, my heart in Thy law, and teach me to walk in the way of Thy commandments. Grant me to understand Thy will and to be mindful of Thy benefits, both general and special, with great reverence and diligent meditation, that thus I may be able worthily to give Thee thanks. Yet I know and confess that I cannot render Thee due praises for the least of Thy mercies. I am less than the least of all the good things which Thou gavest me; and when I consider Thy majesty, my spirit faileth because of the greatness thereof.

2.

All things which we have in the soul and in the body, and whatsoever things we possess, whether outwardly or inwardly, naturally or supernaturally, are Thy good gifts, and prove Thee, from whom we have received them all, to be good, gentle, and kind. Although one receiveth many things, and another fewer, yet all are Thine, and without Thee not even the least thing can be possessed. He who hath received greater cannot boast that it is of his own merit, nor lift himself up above others, nor contemn those beneath him; for he is the greater and the better who ascribeth least to himself, and in giving thanks is the humbler and more devout; and he who holdeth himself to be viler than all, and judgeth himself to be the more unworthy, is the apter for receiving greater things.

3.

But he who hath received fewer gifts, ought not to be cast down, nor to take it amiss, nor to envy him who is richer; but rather ought he to look unto Thee, and to greatly extol Thy goodness, for Thou pourest forth Thy gifts so richly, so freely and largely, without respect of persons. All things come of Thee; therefore in all things shalt thou be praised. Thou knowest what is best to be given to each; and why this man hath less, and that more, is not for us but for Thee to understand, for unto Thee each man’s deservings are fully known.

4.

Wherefore, O Lord God, I reckon it even a great benefit, not to have many things, whence praise and glory may appear outwardly, and after the thought of men. For so it is that he who considereth his own poverty and vileness, ought not only to draw therefrom no grief or sorrow, or sadness of spirit, but rather comfort and cheerfulness; because Thou, Lord, hast chosen the poor and humble, and those who are poor in this world, to be Thy friends and acquaintance. So give all Thine apostles witness whom Thou hast made princes in all lands. Yet they had their conversation in this world blameless, so humble and meek, without any malice or deceit, that they even rejoiced to suffer rebukes for Thy Name’s sake,(1) and what things the world hateth, they embraced with great joy.

5.

Therefore ought nothing so much to rejoice him who loveth Thee and knoweth Thy benefits, as Thy will in him, and the good pleasure of Thine eternal Providence, wherewith he ought to be so contented and comforted, that he would as willingly be the least as any other would be the greatest, as peaceable and contented in the lowest as in the highest place, and as willingly held of small and low account and of no name or reputation as to be more honourable and greater in the world than others. For Thy will and the love of Thine honour ought to go before all things, and to please and comfort him more, than all benefits that are given or may be given to himself.

(1) Acts v. 41.

 

Aperi, Domine, cor meum in lege tua, et in præceptis tuis doce me ambulare.