Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! X. ~ Quia fortis est ut mors dilectio. / Ne suscitetis neque evigilare faciatis dilectam, donec ipsa velit.

  X.    Quia fortis est ut mors dilectio.     Halottnak sok a dolga -  szívükben élni  egyet jelent:  Életet  szent és gyötrelmes  útján sik...

2026/06/16

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./6. ~ "magas szellem" csak aki "nagytűrésű" - semmiképp sem lehet kevély.

 

A filozófia kórusa 

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./6. 

 

 jobb a béketűrő, mint a kevély. ~ magas szellem - fennhordja az orrát

 ἀγαθὸν µακρόθυµος ὑπὲρ ὑψηλὸν πνεύµατι.

melior est patiens arrogante 

 

Van gőg amely magában 

hordja az összes 

isteni erényt: vagyunk 

- istennek fiai, 

testvérek: - isten maguk

ez ad egyedül esélyt 

 

- mert tiszta az út nemes 

cél felé de míg 

oda el nem ér: "magas 

szellem" csak aki 

"nagytűrésű" semmiképp 

sem lehet kevély.

 


 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./5. ~ ne a kezdetet tekintsd, hanem a dicső véget:

 

A filozófia kórusa 

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./5. 

 

Jobb a dolognak a vége az elejénél. 

ἀγαθὴ ἐσχάτη λόγων ὑπὲρ ἀρχὴν αὐτοῦ

Melior est finis negotii quam principium 

 

A világ folyásában 

ne a kezdetet 

tekintsd, hanem a dicső 

véget: 

Van aki 

a haldokló madárra 

tekintve meglátja az 

üdvösséget.

 

  

2026/06/15

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./4. ~ ennél kapufélfának lenni is jobb.

 

A filozófia kórusa 

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./4.



Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.

ἀγαθὸν τὸ ἀκοῦσαι ἐπιτίµησιν σοφοῦ ὑπὲρ ἄνδρα ἀκούοντα ᾆσµα ἀφρόνων· ὅτι ὡς φωνὴ τῶν ἀκανθῶν ὑπὸ τὸν λέβητα, οὕτως γέλως τῶν ἀφρόνων· καί γε τοῦτο µαταιότης. ὅτι ἡ συκοφαντία περιφέρει σοφὸν καὶ ἀπό υσι τὴν καρδίαν εὐτονίας αὐτοῦ.

Melius est a sapiente corripi quam laetari stultorum canticis, quia sicut sonitus spinarum ardentium sub olla, sic risus stulti. Sed et hoc vanitas. Quia calumnia stultum facit sapientem, et munus cor insanire facit.


Fülünket bedugjuk - vagy 

csiklandoztatjuk 

síma beszéddel - Isten 

meghalt - meguntuk? 

- hát jó - most már magunktól 

kezdünk el félni: 


és félelmeink elől 

fantasztikumba 

süppedni-merülni: s 

szörnyeinktől így 

nyögünk - ni egy vérfarkas! 

- bal felől! - így szűkölünk 


- izgatjuk a kővé vált 

szivünk..., csak azért 

hogy érezzük még élünk: 

jó csendben lenni 

és hallgatni - sőt ennél 

kapufélfának lenni

is jobb.