Tizen ötödik Rész
Bé fejezése mind annak, valamit mondottunk
ebben az elsö könyvben.
Ideje már. végit vetni ennek az elsö könyvnek, és eszedben juttatván mind azt a mit mondottunk, elödben tenni rövideden a nagy köteleségeket, a melyekel tartozol a jó erkölcsre adni magadot ifiuságodban
Sírj! - mert sírni jó: nem
mert szomorúak
vígasztalást nyernek - sem
a szerotonin
miatt ami jót tesz a
testnek:
"Jaj! Jaj a setétségeknek, amelyekben feküdtem! Jaj a vakságnak, amely miatt nem láthattam a mennyei fényességet! Jaj az én elmúlt tudatlanságomnak, amelyben nem üsmértelek tégedet oh' én Istenem!"
Kell a világtól
való elváláshoz a
léleknek:
"Oh' boldog sirás, mely az örök üdvességnek útjára tészen és szerencsésen fog vezetni a jó erkölcsnek útjában."
A tehát fiam igaz, hogy nem tsekély dolognak ki menetelét tekenti. a, hogy ifiuságodban jó erkölcsü légy. és hogy az ifiuságnak rosz élettye, nem gyermek játék. se nem olyan dolog. a melyel nem kelene sokat gondolni, amint ezt tarttya a világ közönségesen. de söt még annál nagyob dolog nem lehet és ez az igazság. arravagyon épitve, a mi leg nagyob. és leg szenttségeseb az Isteni szolgálatban. és az emberek üdveségiben.
Tartozol az Istent szolgálni ifiuságodban. elöször hálá adoságbol. a melyel tartozol néki mint teremtödnek. és utolso végednek; azért adrágalátos végért, a melyre rendelt tégedet; teremtvén azért, hogy ötet birjad örökösön a menyekben., minek utánna.. ötet szolgáltad volna hiven e földön
2 Azért a nagy kegyelemért melyet tett veled, hogy a keresztyénségre hivut, és az Catholica vallásra, a mely nélkül nintsen üdveség.
3 Mert az ifiak szolgálattya. különösön kedves Isten elött, különösön is szereti öket. és hogy örömest adgya nékik böségel kegyelmit.
4 Mert ha tölle meg vonod szolgálatodot azért igen meg boszontod
5 Azért, mert igen utállya a rosz erkölcsü ifiakot.
6 Azért, anagy fügésért a mely vagyon üdveseged, közöt. és az élet közöt,. a melyet fogsz élni ifiuságodban: ugy anyira, hogy ha szereted ajó erkölcsöt ifiuságodban. azt könyen meg is tartod egész életedben és ha arosz erkölcsöt követed., azt igen nehezen fogod el hagyni. vagy talám soha sem.
7 Azért hogy el kerülyed a nagy veszedelmeket melyek az ifiuságnak rosz életétöl származnak. ugy mint, ahirtelen valo halál, avétekben valo meg keményedés, a sok szép reménségeknek elvesztése, arosz erkölcsnek avilágban valo el áradása
Es végtire. hogy ellene álhas. az ördög intselkedésinek. a ki szüntelen azon igyekezik hogy el vonhasa az ifiakot az Isten szolgálattyátol, és hogy azokot idején az rendeletlenségben vesse., az utan örökösön el veszese. öket.
Mind ezen okok után azt kérdem fiam tölled hogy ha kételkedhetelé még is abban. hogy mit kellesék. tselekedned, ezek az igazságok nem elegendöké arra. hogy veled el hitethesék., hogy mitsoda köteleségel tartozol az Istennek adni magadot ifiuságodban, hogy ha azt el hitetted magadal, mit gondolsz jövendöröl: és mitsoda ate szándékod? talám még eddig, ennek aköteleségnek nagyságát nem tudtad, mostanában hogy azt tudod világosan, mivel mentheted [98] magadot, mitsoda itéletet várhatz Istentöl magadra, ha avilágoság ellen tamadcz. és ha ugy tselekeszel. mint azok a gonoszok a szent irásban. kik azt mondgyák az Istennek. meny el mi töllünk, mi nem akarjuk tudni ate utaidot.
A szent historia azt mondgya, hogy a sidok viszá térvén ababyloniai fogságbol, Esdras proféta közönségesen el olvastatta nékik az Isten törvényit., a melyet ök nem hallották volt hetven esztendeig tarto fogságokban
A nép mihent atörvényt kezdé halani, keservesen kezde sirni, és oly nagy zokogásal., hogy a papoknak, és a levitáknak sokszor kelleték félben hagyni az olvasást. és vigasztalni anépet., a ki is siratá nyomoruságát. hogy az Isten szolgálattyához valo köteleségit. és hivatallyát nem tudta.
Oh' kedves fiam. tessék az Isteni jóságnak hasonlo dolgot mivelni szivedben, azon igazságok olvasása után. a melyeket elödben adtam. lehetneé a, hogy olyan keveset gondolnál azokal. és üdveségedel, és minek utánna olvastad volna mind azokot az okokot, a mellyek meg mutattyak a nagy köteleségeket. a melyekel tartozol szolgálni teremtödet., a könyvet bé zárjad magadot meg visgálása nélkül, és magadban valamely jó fel tétele nélkül. kénszeritlek arra atiszteletre amelyel tartozol Istennek, arra aszeretetre a melyel tartozol a kristusnak az ö fiának. szerelmes üdvezitödnek. arra a szeretetre, a melyel kel lenned örökös üdveségedhez., kénszeritlek mondom arra, hogy ne olvasad haszontalanul ezeket az nagy igazságokot: és a midön azokot olvasod. bé zárd a könyvet addig, a még valojában azt fel nem teszed magadban, hogy az üdveségeden fogsz munkálodni, hogy jó életet fogsz élni. meg tartván az Istentöl vett kegyelmet, vagy is hogy életedet [élete det] meg jóbitod. ha rendeletlenségben volt,
[99] Oh' kedves fiam. it vagyon annak ahelye hogy szemeidet fel kel nyitani. és magadot meg üsmérni, siratni az eltöltöt rendeletlenségidet. és vakságodot., a mely azokot okozta., mondván szent Agoston után. jaj. jaj, a setéttségeknek, a melyekben feküdtem., jaj avakságnak, a mely miat nem láthattam a menyei fényeséget. jaj az én elmult tudatlanságomnak, a melyben nem üsmértelek tégedet oh' én Istenem,! hálákot adok néked meg világosito és szabaditó Istenem., hogy meg világositottál. engemet, és meg üsmértelek tégedet. mely késön üsmértelek meg tégedet,. oh' régi igazság. mely késön üsmértelek meg tégedet oh. örökké valo igazság.
[100] Itkel halgatni a menyei Atyának szavát, a ki magahoz hi téged, ha ma hallyátok az ö szavát. meg ne keményittsétek sziveteket. mondgya Dávid. szükséges hozája viszá térnéd órtza pirulásal., azért hogy viszá éltel jóságával. és hogy mint rosz gyermek. ugy viselted magadot egy olyan jó atyához, siratván egesz szivedböl háláadatlanságodot. és hüsegtelenségedet. mondván szent bernárd után Az Isten Atyámá akart nékem. lenni, én pedig nem akartam fia lenni, mitsoda ortzával. emelyem fel szemeimet egy ollyan jó Atyához. én, a ki oly rosz fiu voltam; szégyenlem hogy születésemhez méltatlan tselekedeteket tselekedtem; szégyenlem hogy el fajultam olyan nagy és szent Atyátol. sirjatok szemeim. és mint a forrásbol. ugy hulyanak könyveim, gyalázatal. fedeztessék bé az én ortzám.
Oh' boldog sirás fiam boldog gyalázat, a mely Istentöl, és Isten szerént lévén, olyan szent [101] békességes türést fog benned munkálodni. az mely az örök üdveségnek uttyára tészen., és szerentsésen fos vezetni a jó erkölcsnek uttyában., a melyet meg fogok néked mutatni az Isten kegyelmének segittségével, arra intelek. hogy azokot figyelmeteségel olvasad.

