Ifjak Kalauza 1./12. ~ Elhagyod a hajót?

 

Tizen kettödik Rész

Azokrol valo példák. akik soha el nem hagyták

ifiuságoknak rosz erkölcseit.

Valamint a szélvészkor a hajó esze töretetvén. sokan vesznek el, és kevesen lesznek olyanok akik vagy az uszásal. vagy más képen meg tarthasák magokot; ugy a jó erkölcsnek hajó törésiben a melyben esnek sokan ifiuságokban, a számok azoknak akik el vesznek igen nagy, és azoknak számok a kik maradnak igen kitsiny.

Fedélzetmester vagy vagy 

kapitány - dolgod van itt... 

Elhagyod a hajót? 

Videt! Videt! - hát 

érezd magadon a Szemet

Manassze "elismerte, 

hogy - és hol? Úr az Isten, 

és mindenek felett jó."

még a réz edényben is 

jelen van - mindig figyel...

A Hajót hagyod itt? A 

szellemek - Isten is a 

jó úszókat segítik..., 

sőt feladataikat 

velük elvégeztetik - 

visszavisznek majd téged 

'Jeruzsálembe' - amit ott 

befejezetlenül el

hagytál - azt fejezd be.

Meg láthatod hogy mitsoda kevés számuak az olyanok.a midön azt meg tudod fiam, hogy az egész szent irásban., (a mely tsak nem hihetetlen.) tsak egy példát látunk olyat. Manasesben. a juda királyában. a kinek elödben adom historiáját és ezen egy példa helyet, az irás sok számut ád elönkben. az olyanokrol. a kik nyomorultul hajó törést szenvedtek. és el vesztek ifiuságoknak rosz erkölcsiben. némelyek, kik minek utánna sokáig eltenek volna, meg mások. a kik. még igen ifiuságokban holtanak meg. ezekröl egy nehány példákot hozok elé.

Elöször az Izraelnek minden királyi közöt kik tizen kilentzen valának. akik a tiz nemzettségen uralkodának. a meg oszlás után. nem volt tsak egy is aki igen gonosz ne lett volna. ifiuságátol fogvást. se egy is aki halála elött meg tért volna;

És noha az irás egészen fel ne tegye is ifiuságoknak életét, mind azon által elégé meg érteti velünk, hogy hamisak voltanak azon korokban, hanem azt nyilván mondgya mindenikéröl. hogy rosz erkölcsüek voltanak: nem is mond felölök semmi jó erkölcsü tselekedetet, hanem tsak egyedül Jehu felöl. a kinek egy nehány jó tselekedetiröl szol, de azokot is eleinte tselekedte, és idövel öis meg romlék valamint atöbbi.

A juda királyi közöt is, kik tizen kilentzen valának. Salamontol fogvást. haton valának jók Asa, Josaphát, Ozias, Jonathám, Ezechiás. és Josiás. atöbbi mind gonoszok valának, ajók még ifiuságokban is azok voltak, és egész éltekben azoká maradtak, sokan pedig azok közöt kik gonoszok valának, még ifiuságokban rosz életet éltenek., és soha meg sem változtak.

[74] Ezért is mondgya az írás ochoziás királyrol, hogy huszon két esztendös korában kezde uralkodni, hogy gonosz volt, és az Istentelen Áchábot az Izraelnek királyát követte, a mely gonoszságra az Annya Áthália. ennek a hamis királynak a huga tanitotta volt, nem is uralkodék továb esztendönel, és a maga Istentelenségiben hala meg.

[75] Azt mondgya Áchás felöl, hogy az uralkodást husz esztendös korában kezdé; és nem adá magát a jóra, és az Isten szolgálattyára, hanem a bálvanyozo Izrael királyinak követé példáit. és felyül is haladá öket Istentelenségivel, a melyben meg maradván tizen hat esztendeig. abban meg is hala.

[76] Amon, huszon két esztendös korában lett királyá. és az Attyának Manasesnek. rosz erkölcseit követé. de nem követé penitentzia tartásában, és két esztendö mulva vétkeiben hala meg. a maga tselédi ölték meg.

[77] Joáchim. huszon ött esztendös korában kezde uralkodni. és tizen egyik uralkodék, szintén olyan gonosz volt. valamint az Atyái, és gonoszságaban hala meg, el sem temeteték. Jérémiás [78] jövendölése szerént

Ennek a fia Jechoniás királyá lett tizen nyolcz esztendös korában, tsak három holnapig uralkodék, és meg érdemlé vétkeiért hogy Nabugodonozor rabja lenne, és babyloniában vitetnék, a hol az után sokára hala meg,

[79] Sédécias. a Juda nemzettséginek utolso királya.huszon egy esztendös korában let királyá, [80] olyan gonosz volt, mint az elötte valo királyok: és meg maradván gonoszságában tizen egy esztendeig, az Isten boszu állását vevé magára, és népére, a melyel fenyegette volt az Isten a sidó népet annak elötte sokal; mivel uralkodásának kilentzedik esztendejében Nabugodonozor meg szálván Jerusálem városát. két esztendö mulva azt meg vevé. fel dulá, meg egeté. és a lakosit le vágatá, az Isten templomát fel prédálá, és meg égeté, a kik a fegyvertöl, és az éhségtöl meg maradának. azokot rabságra vivé, És a király a gyermekivel együt el szaladván, bé érék, meg fogák. és a kevély Nabugodonozor eleiben vivék, a ki sok szidalomal illetvén ötet. a gyermekeit elötte meg öleté, azután a szemeit ki szuratá néki. és fogságra vivé babiloniában a hol nyomorultul hala meg.

Azok, akikröl szollánk. a magok vétkekben holtanak. meg, hogy meg büntettessenek a vétkekért a melyeket tselekedtenek ifiuságokban, az illyen példák közönségesek a szent irásban, a más félek igen ritkák, és a mint meg mondottam, tsak egyet találunk olyat, aki minek utánna roszul élt volna ifiuságában. valoságal meg tért volna az után, a pedig Manases, de olyan tsudálatos modon tért meg. a mely világosan meg mutattya, hogy mitsoda irtoztato nehéz el hagyni az ifiusagban vett rosz szokásokot, és hajlandoságokot.

Ez a fejdelem tizen két esztendös korában el vesztvén az ö Isten félö Attyát Ezekiást. a juda királyát, királyá let helyében, de el felejtvén tsak hamar az attyának szent példáit, és intésit. minden rosz erkölcsökre és Istentelenségekre adá magát, az ö gonoszsági minden nap nevekedének az ö uralkodásának tizen ötödik esztendejéig, a melyben az Isten nagy keserüséget botsátta reája, büneinek büntetésiért, az Assyria béliek meg fogák jérusálemben., és vásban vivék babiloniában, ót rettentö tömlötzben veték, és sok nyomorgatásokot szenvede. Illyen nyomorult állapotban lévén,. a szemeit fel nyittá és meg emlékezék keserüségében segittségül hini azt a kit el felejtette volt jó állapottyában. meg üsméré vétkeit, valoságos töredelmes szivel azokért botsánatot kére az Istentöl. és sok köny hullatásiért, imádságiért meg nyeré szabadulását, és az után szentül tölté életet hatvan hét esztendeig a melyben meg holt

[81] Szent Hieronimus igen nevezetes dolgot mond ezen historiárol, a melyet a sidok traditiojibol vette ki, magyarázván a szent irásnak ezeket a szavait., hogy manasest szorongatván a nyomoruság az Istenhez fordula, azt mondgya hogy ez akor volt. amidön kinos halálal akarák meg ölni, valamely nagy réz edényben akarák meg ölni, a mely mindenüt lyukas lévén, azt a tüzre tették, a mely meg melegitvén, és bé hatván mindenüt az edényben, meg kelleték emészteni azt a szegény fejdelmet, bé zárák tehát abban az edényben. és alájá tüzet gyujtottak, abban az nyomorult állapottyában is még az Istenhez nem folyamodék, hanem abálványihoz. de látván hogy tsak haszontalan volna. meg emlékezék a szent irás. szavairol, a hol az Isten segittségit igeri, azoknak, a kik hozája folyamodnak a nyomoruságban, és hozája meg térnek töredelmes szivel.

ö is azonal az Istenhez emelé szivit nagy ohajtásokal., és meg szabadulását kéré töle. büneiért valo oly nagy töredelmeségel, hogy az Isten meg irgalmaza neki, és meg szabadittá. nem tsak attol az irtoztatohaláltol, de még arabságtol is, és viszá vivé jérusálemben: a hol szentül tölté életét. látod fiam ezt az ifiuság rosz élete után valo meg térést, de a mely meg térés igen sokban állot.

1Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.2Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, azoknak a nemzeteknek undokságai szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izrael fiai elől. 3Ismét felépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija leromboltatott, oltárokat emelt a Baáloknak, berkeket csináltatott, s imádta s tisztelte az ég egész seregét. 4Oltárokat építtetett az Úr házában is, pedig arról azt mondta az Úr: „Jeruzsálemben lesz az én nevem mindörökké” – 5az ég egész seregének tiszteletére építtette azokat, az Úr házának mindkét udvarán. 6Fiait átvitette a tűzön Ennom fiának völgyében, álmokra adott, jóslást űzött, varázslással foglalkozott, varázslókat és bűbájosokat tartott maga mellett, és sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsa őt. 7Faragott és öntött képet is helyezett az Isten házába, pedig arról azt ígérte és azt mondta Isten Dávidnak s fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam magamnak Izrael valamennyi törzséből, fogom elhelyezni nevemet mindörökre, 8s nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, feltéve, hogy gondosan megcselekszik azt, amit Mózes által meghagytam nekik, minden törvényt, szertartást és rendeletet.”9Így csábította el Manassze Júdát és Jeruzsálem lakóit arra, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint mindazok a nemzetek, amelyeket az Úr kiűzött Izrael fiainak színe elől.10Az Úr szólt is hozzá és népéhez, de nem akarták meghallgatni. 11Ezért aztán rájuk hozta az asszírok királyának hadvezéreit, s azok elfogták Manasszét s láncba-bilincsbe verve elvitték Babilonba. 12Ő azonban szorongatásában az Úrhoz, az ő Istenéhez imádkozott s nagy bűnbánatot tartott atyái Istene előtt. 13Esdekelt előtte s állhatatosan könyörgött, úgy, hogy Ő meghallgatta könyörgését s visszavitette Jeruzsálembe, országába. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az Isten.14Aztán falat építtetett a Dávid-városon kívül, a Gíhontól nyugatra, a völgyben, a Halkapu bejárójától körös-körül az Ófelig, s azt igen magasra felhúzatta. Majd hadvezéreket állított Júda valamennyi megerősített városába, 15és eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat az Úr házából. Az oltárokat pedig, amelyeket az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben állíttatott, mind kivetette a városon kívülre. 16Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. 17Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott az Úrnak, az ő Istenének.18Manassze többi dolgát, könyörgését az ő Istenéhez, meg azoknak a látnokoknak a szavait, akik az Úr, Izrael Istenének nevében szóltak neki, megírták Izrael királyainak dolgai között. 19Imádságát és meghallgatását, valamennyi vétkét és bűnét, meg azokat a helyeket, amelyeken magaslatokat építtetett s berkeket és szobrokat készíttetett, mielőtt bűnbánatot tartott, feljegyezték Hózáj beszédeiben. 20Amikor aztán Manassze aludni tért atyáihoz, eltemették házában s fia, Ámon lett a király helyette.

Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,20-31 ~ µὴ

 

µὴ

Fiam, mérd fel helyzetedet és kerüld a rosszat, és saját magadért sose szégyenkezzél.Van szégyenérzet, ami bűnnek melegágya,s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem. Ne légy túl szigorú önmagaddal szemben,s ne kelljen vesztedre szégyellned magadat.

Συντήρησον καιρὸν καὶ φύλαξαι ἀπὸ πονηροῦ καὶ περὶ τῆς ψυχῆς σου µὴ αἰσχυνθῇς· ἔστιν γὰρ αἰσχύνη ἐπάγουσα ἁµαρτίαν, καὶ ἔστιν αἰσχύνη δόξα καὶ χάρις. µὴ λάβῃς πρόσωπον κατὰ τῆς ψυχῆς σου καὶ µὴ ἐντραπῇς εἰς πτῶσίν σου. 

NE µὴ szégyenkezzél - de ha 

már elkerülhetetlen 

legyen az a dicsőség

 forrása: egy kegyelem 

NE µὴ légy túl szigorú sem 

( Isten dolga ) 

magaddal 

szemben. 

Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat,s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet. Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg,az okosság pedig a nyelv válaszában.

µὴ κωλύσῃς λόγον ἐν καιρῷ χρείας· ἐν γὰρ λόγῳ γνωσθήσεται σοφία καὶ παιδεία ἐν ῥήµατι γλώσσης.  

NE µὴ légy néma ha vele 

segíthetsz - NE µὴ rejtsd véka 

alá tudásod - és a 

bölcsességed. A hit az 

hallás által lesz - ehhez 

kell írásod 

- beszéded. 

Az igazságnak sohase mondj ellent, tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz.

µὴ ἀντί εγε τῇ ἀληθείᾳ καὶ περὶ τῆς ἀπαιδευσίας σου ἐντράπηθι.

 

Se az igazságtól sem 

a tudatlanságtól NE µὴ

félj - ők a két mestered 

igazságban ismerd fel 

vezetődet - majd tanít: 

fogja a kezed míg a 

tudatlanság sürgetőd 

- ösztönződ lesz - NEM µὴ hagyja 

hogy elkényelmesedj. 

  Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával.

µὴ αἰσχυνθῇς ὁµολογῆσαι ἐφ’ ἁµαρτίαις σου καὶ µὴ βιάζου ῥοῦν ποταµοῦ. 

 

Ismerd a mű folyása 

irányát: legyen annyi 

belátás - bölcsességed 

hogy eldönthesd: majd penge 

leszel-e vagy hal inkább 

egy helyzetben - ezt meglásd 

előre. Ha hibáztál 

NE µὴ szégyellj tanulni 

belőle. 

Félkegyelműnek ne állj szolgálatába, ne keresd a hatalmasok kegyét, ha döntesz.

καὶ µὴ ὑποστρώσῃς ἀνθρώπῳ µωρῷ σεαυτὸν καὶ µὴ λάβῃς πρόσωπον δυνάστου. 

NE µὴ állj kegyosztók köré!

Ki csak bízik túlzottan 

magában vagy naív - mind 

gyanús : NE µὴ állj bolondok 

szolgálatába: 

Játékszerei ők mind 

játékszereknek most

te döntesz - az ördögök

 szolgálatába állás 

lesz sorsod - osztozva a

bukásukban.

...vagy leszel inkább mint a 

súlyos átok: krisztusi 

áldás - e világban 

lelkifurdalásként

a 

krisztustalanoknak.

Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten, az Úr harcol akkor érted.

ἕως θανάτου ἀγώνισαι περὶ τῆς ἀληθείας, καὶ κύριος ὁ θεὸς πολεµήσει ὑπὲρ σοῦ. 

Soha NE µὴ add fel ..., NE µὴ hátrálj, 

ha harcolsz majd a zászló 

harcolni fog érted.

Ne légy nagyot mondó, nyelveddel hősködő, mihaszna és hanyag a munkádban.

µὴ γίνου θρασὺς ἐν γλώσσῃ σου καὶ νωθρὸς καὶ παρειµένος ἐν τοῖς ἔργοις σου. 

Kinn a csata terén fog 

megmutatkozni ki mit 

ér - ki sokat beszél és 

feltünősködik - de NEM µὴ

dolgozik: sorba állt egy 

( de lehet hogy többért is ) 

pofonért! 

Ne légy a házadban bátor, akár az oroszlán, a szolgáddal szemben pedig gyáva.

µὴ ἴσθι ὡς λέων ἐν τῷ οἴκῳ σου καὶ φαντασιοκοπῶν ἐν τοῖς οἰκέταις σου. 

Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne.

µὴ ἔστω ἡ χείρ σου ἐκτεταµένη εἰς τὸ λαβεῖν καὶ ἐν τῷ ἀποδιδόναι συνεσταλµένη. 

Aki vitéz - bátor és 

vitéz bárkivel szemben 

- a kardot szorítja és 

a pajzsot - NEM µὴ nyújtja soha 

kezért máséért - NEM µὴ ez 

az útja: de bármikor 

elesettet lát - rögtön 

megosztja köpenyét - az

 ételét, karját vissza 

soha SEM µὴ húzza 

- de segítőn kinyújtja.

20Συντήρησον καιρὸν καὶ φύλαξαι ἀπὸ πονηροῦ καὶ περὶ τῆς ψυχῆς σου µὴ αἰσχυνθῇς· 21ἔστιν γὰρ αἰσχύνη ἐπάγουσα ἁµαρτίαν, καὶ ἔστιν αἰσχύνη δόξα καὶ χάρις. 22µὴ λάβῃς πρόσωπον κατὰ τῆς ψυχῆς σου καὶ µὴ ἐντραπῇς εἰς πτῶσίν σου. 23µὴ κωλύσῃς λόγον ἐν καιρῷ χρείας· 24ἐν γὰρ λόγῳ γνωσθήσεται σοφία καὶ παιδεία ἐν ῥήµατι γλώσσης. 25µὴ ἀντί εγε τῇ ἀληθείᾳ καὶ περὶ τῆς ἀπαιδευσίας σου ἐντράπηθι. 26µὴ αἰσχυνθῇς ὁµολογῆσαι ἐφ’ ἁµαρτίαις σου καὶ µὴ βιάζου ῥοῦν ποταµοῦ. 27καὶ µὴ ὑποστρώσῃς ἀνθρώπῳ µωρῷ σεαυτὸν καὶ µὴ λάβῃς πρόσωπον δυνάστου. 28ἕως θανάτου ἀγώνισαι περὶ τῆς ἀληθείας, καὶ κύριος ὁ θεὸς πολεµήσει ὑπὲρ σοῦ. 29µὴ γίνου θρασὺς ἐν γλώσσῃ σου καὶ νωθρὸς καὶ παρειµένος ἐν τοῖς ἔργοις σου. 30µὴ ἴσθι ὡς λέων ἐν τῷ οἴκῳ σου καὶ φαντασιοκοπῶν ἐν τοῖς οἰκέταις σου. 31µὴ ἔστω ἡ χείρ σου ἐκτεταµένη εἰς τὸ λαβεῖν καὶ ἐν τῷ ἀποδιδόναι συνεσταλµένη. 

"Más a divat mostanában, Lydus!" / Ifjak Kalauza 1./11. ~ jaj csak el ne hagyd az olvasást!

 

Tizen egyedik Rész

A fellyeb mondot dolgokrol valo példák

Legelöbször azokrol. a kik meg tértek. az ifiuságnak

rosz erkölcsiböl., de igen nagy bajal.

 

Mindegyik főbűn

kizárja a gyógyulást

"tolle lege" - de 

mit? csak ami megnyugtat

megadja a 'nézd nincs semmi baj'

visszaigazolást.

De kell hogy legyen

"tövis a sarkadban"

külső és belső 

- mester, apa vagy anya 

- élők vagy halott bölcsek: jaj csak 

el ne hagyd az olvasást!

Példákat tanulsz 

jó mintázatokat szép 

gondolatokat 

fürge fordulatokat:

folytathatsz így élet tengerén  

- viharba is - 

vitorlázást.

...nem futsz zátonyra 

- sosem. Elkerülöd a 

"hajótörést" 

a 

gyors pusztulást. 

 

Szent Ágoston Cicerót olvasott - de ki adta kezébe, hogy jutott eszébe - hogy tetszhetett neki - hogy férkőzött hozzá - hogy jutott a szívébe?

Ez Isten gyermekeinek - az elhívás - a legnagyobb rejtélye. 

 

Hogy ha az okoság világosan meg bizonyittya ezt az igazságot, amint mar azt meg mutattuk, a minden napi proba nékünk azt még bizonyosabbá tészi. az olyan példákal, a melyek ritkák. az olyanokrol., akiket az Isten irgalmasága, különös kegyelemböl. meg téritette. az ifiuságnak rosz erkölcsiböl, Meg elégszem tehát egy igen fö példával. a melyet elödben adom. és a mely a szent Agoston példája. Ennek a szentnek személyiben oly nevezetes példánk vagyon. a melynél a régiek közöt nagyobat nem találhatunk arra. hogy meg mutathasuk mitsoda nehéz el hagyni. az ifiuságban bé vett rosz erkölcsöket. egyebet néked arrol nem mondok. hanem tsak a mit maga mond a gyonásiban. az Isten sugarlásabol, hogy az ifiak mindnyájan meg tanullyák, mint kel tartaniok az ifiuságoknak vétkitöl; azért hogy el kerüllyék a veszedelmet a melyben ö eset volt, és hogy meg elözék a hajo törést, a melyre az ö ifiuságának rosz élete. vezette volna bizonyosan., hogy ha az Isten. az ö irgalmaságának tsudájával attol meg nem mentette volna., a melyet nem tselekedet anyi sokakal.

[61] Azt mondgya leg elöbször hogy gyermek korában minden rosz hajlandoságok meg voltanak benne. az engedetlenség. hazugság, reszttség. a játékhoz, és más gyönyörüségekhez valo szeretet., a jó dolgokot nem kedvelette., és nagy gyorsaságal tanulta meg mind azt valami ellenkezet atisztaságal. és a jó szokásal., tsak épen a játekot szerette, a munkát kerülte, tsak az ártalmas dolgokot akarta meg tanulni., e szerént töltötte idejét. tizen hat esztendös koráig.

Ezeket az elsö hajlandoságokot, amint emeg történik rend szerént, még nagyob rendeletlenségek követék. A tizen hat esztendöt el érvén. az ö elméje. a mely nem volt meg zabolázva azokban az elsö indulatokban, mind azokra a rosz erkölcsökre vezetó ötet, a [62] melyekre az ö ideje alkalmatosá tehette ötet azt maga mondgya nagy keserüségel, hogy a rosz kivánság. és a tisztátalan indulatok oly erösen el foglalák az ö szivét, hogy a tisztátalan vétekben meriték ötet anyira, hogy azt kinem mondhatni. ugy hogy, se az Isteni félelem., se az annyának bölcs intési, se a rosz tselekedetért valo gyalázat, se semi más egyéb okok meg nem tartoztathaták. abban az elsö rendeletlenségiben, de söt még oly igen ineg romlot állapotra ment volt., nem hogy avétket szégyenlette volna, de még azért pirult. hogy nem volt mindeneknél roszab erkölcsü, és azt ugy tekintette mint roszat, hogy mások ártatlannak tartották. a midön olyanokot látot., kik ditsekedtek rosz erkölcsökben

Ezt a rosz életet akor kezdé. amidon az iskolábol viszá tért volt az Attya házához. ahol egész esztendeig marada. az után viszá küldék Carthágoban hogy el végezné a tanulását. és ót is követé azon életét, tizen kilencz esztendös koráig

Arra reá vigyáz fiam, hogy a szent Agoston akorikorában valo meg romlásának, négy, vagy öt oka vagyon.

[63] 1. A henyélés, a melyben tölté a tizen hatodik esztendejét az Attya házánál. az iskolábol valo viszá térésekor. a mely idö igen veszedelmes az ifiaknak. a mint meg fogjuk mondani.

[64] 2. A kevés vigyazás. a melyel volt az Attya az ö szokásihoz. a ki is nem igen figyelmezet arra. hogy fia az Isteni félelemben menyen elé. hanem arra hogy tudos. és ékesen szólló legyen, valamint sok atyák tselekesznek.

[65] 3. hogy meg vetette az annya oktatásit a ki is üsmervén fiának elméjit, szüntelen arra inté, hogy a tisztátalanságnak rendeletlenségit el kerülné. de tsak haszontalan volt

[66] 4. A véle valo egy idösüeknek példájok anyira meg rontották volt elméjit. hogy azon igyekezet. hogy még roszab erkölcsü lehesen. mint sem volt. azért, hogy inkáb hasonlithason hozájok, és a midön látá hogy atöbbi meg haladnák agonoszságban, ollyan gonoszságot talált fel. a melyet nem tselekedte volt. tartván attol. hogy annál is inkáb meg ne vettetnék atöbbitöl, mert ugy tettzet. hogy tisztáb volt. és nem olyan rosz erkolcsü mint atöbi.

[67] 5. A nagy szabadság. a melyet aszüléi adtanak néki a játékra, és más mulattságokra, a mint maga is mondgya,

Mind ezek az okok arosz erkölcsben veték ötet, és abban arendeletlenségben tarták három esztendeig. az után holmi jó indulatok magában téritték. és meg üsmérteték véle nyomoru állapottyát., it meg láthatod fiam, mitsoda nehéz az ifiuságnak rosz erköltsiböl ki térni

Tizen kilentz esztendös levén erösen kezde gondolkodni üdveségéröl, a mely gondolatot az Isten adá néki, a Cicero könyvének olvasásaval, a mely könyvet nevezik Hortensiusnak. melyben, a bölcseségre valo intések vannak

[68] Ennek a könyvnek olvasása, amint maga mondgya, meg valtoztatá elméjit, és hajlandoságit, a gondolatit az Istenhez forditatá. és kivánságit meg változtatá. meg kezdé vetni az ideig valo jokot, és az élet gyönyörüségit. és nagy kivánságal kezdé ohajtani abölcseségnek szépségit. A mint, el is kezdette volt már, a rosz erkölcsöt el hagyni, és az Istenhez térni nagy buzgoságal. ki ne hitte volna bizonyoson. hogy ezeket ajó indulatokot a valoságos meg térés ne kövesse, ? De oh ! fiam, mit nem tselekedhetik az ifiuságban vett rosz szokás. ? A rosz erkölcs, és az ifiuságának rendeletlen hajlandosági anyira meg akadályozák a meg téresire valo jó indulatokot, hogy azokot haszontalanoká tevék. Az ö meg rögzöt szokásinak terhe anyira le veté ötet az elöbeni állapottyában, hogy ugyan ót is marada tizen kilentz esztendös korátol fogva, harmintz esztendös koráig. Es ahárom esztendö alat valo bé vet rosz erkölcsök. tizen kettöig uralkodának benne., a melyekben nem tsak az elsö rendeletlenségit követé, de még nagyobakban is esék, az tisztátalanság gyakorta atévelygésre és a vakságra vezetvén az embert,. a manikéusok eretnekségiben veté ötet, amelyben kilentz esztendeig marada, és az eretnekség mellet, ágyast tarto is volt, mind addig még meg nem tért.

A midön a harmintz esztendöt el éré, akor valojában kezdék gondolkodni meg téréséröl., valamint ezt maga le irja a hatodik könyvben. tizen egyedik részben. de fiam halgassad mely nehezen vitte azt végben.

[69] Ezen elsö gondolattya után, még továb marada két esztendönél azon rendeletlenségiben, halogatván mindenkor a mint maga mondgya. az Istenhez valo meg térésit, hogy ö benne kerese a kegyelemnek életét. és nem tekinté a keserves halált melyet magának ád vala gonosz életével., sok idö kivántaték néki arra, hogy meg gyogyithasa a maga értelmét a tévelygésekböl, melyek az elöbbeni életétöl maradtanak volt, és hogy azt meg gyöze. a meg térésnek szükséges voltárol. a mint ezt le irja a hetedik könyvben.

Az ö értelme meg volt gyözetve, de az akarat nem akará még magát meg adni. avétkes szokások anyira el foglalták volt a szivét, hogy a meg téréstöl ugy tartot. mint valamely nagy rosztol., valamint maga mondgya. ki kelleték gyomlálni egy más után azokot a rosz erkölcsöket, a nagyra vágyást, a fösvénységet. és a tisztátalanságot, az ö lelke meg tisztittatot volt már. a nagyra vágyásbol. és a fösvénységböl, de az a nyomorult tisztátalanság még ellene állot

[70] oly igen uralkodot rajta az a tisztátalanság, hogy lehetetlennek is tartotta attol valo meg szabadulását: tartván nagy nyomoruságnak meg menekedésit azoktol az utálatos kivanságoktol, a melyek kezdeti minden nyomoruságoknak

Végtire, az ö meg térésinek akadállya olyan nagy volt. hogy sok viaskodási után melyeket szenvedet lelkében tizen négy, vagy tizen öt esztendö alat, az ö szent anyának. szorgalmatosági, könyörgési, köny hullatási után, a ki mindenüt kisérte ötet. mind földön mind vizen. Carthagobol romában, romábol milánumban, tsak hogy ötet rendeletlenségiböl ki vehese. és az Istennek meg nyerhese, és azt el mondhatni hogy az anyának is tartozik üdveségiért Isten után. az ö jó akaroinak intések után, a nagy szent Ambrusal valo sok [71] tanátskozási után. akegyelemnek sok belsö indulati után, az ö meg térése tsuda által ment végben a midön egyszer nagy viaskodásban let volna a termeszet. és a kegyelem közöt, az égböl szozatot hallot a mely néki azt mondotta. Tolle lege. tolle lege. ved fel és olvasad; parantsolván néki a szozat. hogy nyisa fel az uj testamentum könyvét mely mellette volt, szent Agoston vévé akönyvet. meg nyittá. és szent pálnak ezekre a szavairatalála, a melyek által a [72] szent lélek munkálodván benne., vég képen meg tére. Non in Comessationibus et ebrietatibus, non in Cubilibus, et impudicitiis, non in Contentione et aemulatione, sed induimini Dominum Jesum Christum. et Carnis Curam ne feceritis in desideriis. oh ! Istenem. leheté a, hogy a léleknek meg terése olyan nehéz légyen ? és hogy az ifiuságban vett rosz erkölcsök anyi bajban, és anyi orvoságokban kerüllyenek annak. a ki azokbol meg akar gyogyittatni.

De emég mind nem elég fiam. szent Agoston tellyeségel meg térvén nem menekedet volt még meg az elöbbeni akadályoktol.; mert noha viszá nem tért is soha meg térése után az elöbeniekre, söt még igen kemény penitentziát tartot, szent. és Angyali életet élt. mind azon [73] által. sokáig érzette magaban az igen nagy, és gyakorta valo kisérteteket, a melyeket ifiuságának régi szokási okozták, a melyek néki sok bajt adtanak. és vigyazni kelletet magára, hogy magát a szenttségben meg tarthasa. a mint ezt maga le irja a gyonásiban. lib 10. Cap. 30. és a többiben a hol szol. a sok féle kisértetekröl, a melyek háborgatták.

oh ! fiam. olvasd el egy nehányszor ezt a példát, visgáld meg figyelmeteségel. annak minden részeit. és tekinsd meg, hogy mire mehet az ifiuságnak rosz erkölcse, a midön annak idején ellene nem állanak. kerüld el a veszedelmet., a melyben ez a szent volt. és a melyben sokan abban el vesznek minden nap.