"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből."
Mondod csak az ostoba
és felesleges
kliséket: élsz - hát te is
ajándékozott (vagy)
- így kellene viselned
-viselkedned:
"A keresztény vallás ártatlanságban kötelez élni, elkerülvén a vétket - a halált, követvén a keresztényi jó erkölcsöket. Hogy pediglen megemlékezél erről a kötelességről, a pap minek utána meg keresztelt volna, fehér ruhát adot reád -mondván. vedd el ezt a fehér ruhát, a melyet mocsok nélkül kell vigyed az Isten széke elébe. Azért, hogy azon külső fehérség által megemlékezzél szorgalmasan megtartani belső szépségét és tisztaságát lelkednek, amelyeket vett a keresztségben."
a magad
és más szennyezett fehér
köntöse vádolni fog
- vádol már most is -
majd.
"Boszúállást kér Istentől, azért hogy viszaéltél a keresztséged kegyelmével. A fehér köntösök, lesznek amelyek vádolnak téged a felséges Isten elött az utolsó napon."
"Jöjj hamar hozzánk, hogy az Első Rejtély parancsára felruházzunk!"
Szarumán szivárványszín
- a liberális:
mindnek aki vele csak
egyetért - mert ő
'jólélek' ( filantróp ) : ( hát )
igazat adna. Gandalf
a fehér - Radagast a
barna...,
"Quid tibi Cum pompis diaboli quibus renuntiasti? Quid tibi cum pompis diaboli. amator christi?"
ha most meghalnál
rád Isten milyet
adna?
"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből."
A fehér ruha nem csak
a diákot, a
tanárt is kötelezi...,
ügyelniük kell
arra - a cél: az egyénit
épp úgy mint az a teljes
képet: az egész "puzzlet
"mindent helyreállítani"
ἀποκατάστασις πάντων.
A "szimfóniát"
megszólaltatni.
"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt."
"Ez az új ruha pedig nem egyéb, mint Istennek Istenben való egészen újnemű megértése, amely pótolja az addigi pusztán emberi megértést. Továbbá Istenben való, új Isten iránti szeretet; amennyiben az akarat most már megszabadult az ő régi, emberi ragaszkodásaitól és vágyaitól. Ezeken kívül egészen új gondolkodásmódot és mérhetetlen élvezetet önt a lélekbe, amely kiszorítja belőle a régi gondolkodást és a régi fogalmakat. Így azután Isten egészen megszünteti a régi embert, vagyis az ő pusztán emberi létét, és összes tehetségeit új, természetfölötti képességekkel ruházza föl, úgy hogy eddigi pusztán emberi cselekvése istenivé válik. Ez az, ami az Istennel való egyesülésben létrejön. A lélek nem szolgál többé másra, mint arra, hogy oltár legyen, amelyről Istenhez az imádás és dicséret áldozata száll föl, s amelyen nem lakozik más, mint Isten."
*
"És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. Mondom néktek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül..."

