Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VII. ~ nem él hiába világnak - 'együtt lakik istennel'.

 

VII. 

Sicut lilium inter spinas.

Kik szólnak igazságról 

beszélhetnek-e

majd a tudásról?

És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.

καὶ εἰ δικαιοσύνην ἀγαπᾷ τις, οἱ πόνοι ταύτης εἰσὶν ἀρεταί· σωφροσύνην γὰρ καὶ φρόνησιν ἐκδιδάσκει, δικαιοσύνην καὶ ἀνδρείαν, ὧν χρησιµώτερον οὐδέν ἐστιν ἐν βίῳ ἀνθρώποις.  

Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.

εἰ δὲ καὶ πολυπειρίαν ποθεῖ τις, οἶδεν τὰ ἀρχαῖα καὶ τὰ µέ οντα εἰκάζει, ἐπίσταται στροφὰς λόγων καὶ λύσεις αἰνιγµάτων, σηµεῖα καὶ τέρατα προγινώσκει καὶ ἐκβάσεις καιρῶν καὶ 

kikben 

él a lélek: 

majd 

a ti szátokkal - hogy íme 

ilyenek az erények.

Tekintélye annak volt 

eddig előttem

 ki éppúgy hódolója 

volt: szerelme más 

sincs, mint a galamb szemű -

 Vox turturis audita est in terra nostra, 

 Ecce tu pulchra es, amica mea,

ecce tu pulchra es: oculi tui columbarum.

 

  fény természetű: 

Dura sicut infernus aemulatio;

 

lampades eius lampades ignis

 

atque flammae divinae.

 

 kígyó

 eszű:

a 'philosophia perennis'.

 

Ő az én testvérem mert 

tanul és okos 

és szólni is mer: nem él 

hiába világnak 

- 'együtt lakik istennel'.

 καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.

 

 Ilyen az én testvérem - 

Bölcsességgel a 

karján: Ereje túlér 

a mindenségnek 

is legvégső határán

διατείνει δὲ ἀπὸ πέρατος ἐπὶ πέρας εὐρώστως καὶ διοικεῖ τὰ πάντα χρηστῶς. 

  

S mégis egy oly 

kis lyukban hol én 

lakom is elfér.

καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VI.

 

VI.

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Egészen boldog így lettem:

 a boldogságról 

teljesen lemondtam. És

mióta a 

( nincs 

időm és erőm 

azon töprengeni - mi 

nem vagyok, s mi járna 

nekem ) 

- így a 'túlgondolástól'

elengedetten

rádöbbentem hogy minden 

férfiban-nőben 

gyermekkorom óta Őt 

kerestem - őt szerettem.

Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.

Ταύτην ἐφί ησα καὶ ἐξεζήτησα ἐκ νεότητός µου καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.

Ταύτην ἐφί ησα καὶ ἐξεζήτησα ἐκ νεότητός µου

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! V.

 

V.

Surge, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim iems transiit, imber abiit et recessit.

Kelj föl, kedvesem, gyere 

szépségem! Indulj 

hozzám - érezd meg beteg 

vagyok. Nézd, a tél 

elmúlt, elállt az eső, 

elvonult. Sár s hideg 

sem akadályoz 

téged...

Surge, amica mea,columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim hiems transiit,imber abiit et recessit.

Elvonult a vihar. Én majd 

meleg és tiszta 

szobával várlak, finom 

vacsorával: az 

ágyat is ölelősre 

vetettem 

néked.

Kémlelőn számtalanszor

lesem: mutasd meg 

arcod, hadd halljam a hangot,

szép csengő hangod,

és lássam bájos arcod. 

Te kellesz 

nékem.

 

Ostende mihi faciem tuam,

sonet vox tua in auribus meis;

vox enim tua dulcis, et facies tua decora

Oly szörnyű ez: tágra nyílt

szemekkel vártunk..., 

s várok hiába - már

 kezünk ölünkbe 

ejtjük, haragunk és az

kétségbeesésünk az

öklünkbe zárt.

- s reményünk - szerelem 

szép álmát is most 

elengedjük mint lelkünk: 

a fehér madárt.

Surge, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim iems transiit, imber abiit et recessit.