.jpg)
.gif)
ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 6.
Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem!Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,az nem látta a napot, és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik!Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt?
Nem látja meg a 'Napot'
pedig napszerű
a szeme. Csak nem tanult
meg látni vele.
Εἴ τι ἐγένετο, ἤδη κέκληται ὄνοµα αὐτοῦ, καὶ ἐγνώσθη ὅ ἐστιν ἄνθρωπος, καὶ οὐ δυνήσεται τοῦ κριθῆναι µετὰ τοῦ ἰσχυροῦ ὑπὲρ αὐτόν·
Egyik olyan mint a másik
- meddig képes ellátni:
a 'barlang' faláig.
ὅτι τίς οἶδεν τί ἀγαθὸν τῷ ἀνθρώπῳ ἐν τῇ ζωῇ ἀριθµὸν ἡµερῶν ζωῆς µαταιότητος αὐτοῦ; καὶ ἐποίησεν αὐτὰς ἐν σκιᾷ· ὅτι τίς ἀπα ελεῖ τῷ ἀνθρώπῳ τί ἔσται ὀπίσω αὐτοῦ ὑπὸ τὸν ἥ ιον;
Csak árnyékokat néznek
- feleslegesen
és sokat beszélnek és
vitatkoznak:
ὅτι εἰσὶν λόγοι πο οὶ πληθύνοντες µαταιότητα. τί περισσὸν τῷ ἀνθρώπῳ;
s
nem látnak: azt sem veszik
észre - árnyak maguk is
- az árnyékolt részen.
ὅτι ἐν µαταιότητι ἦλθεν καὶ ἐν σκότει πορεύεται, καὶ ἐν σκότει ὄνοµα αὐτοῦ καλυφθήσεται, 5καί γε ἥ ιον οὐκ εἶδεν καὶ οὐκ ἔγνω, ἀνάπαυσις τούτῳ ὑπὲρ τοῦτον.
Ἔστιν πονηρία, ἣν εἶδον ὑπὸ τὸν ἥ ιον, καὶ πο ή ἐστιν ἐπὶ τὸν ἄνθρωπον· ἀνήρ, ᾧ δώσει αὐτῷ ὁ θεὸς πλοῦτον καὶ ὑπάρχοντα καὶ δόξαν, καὶ οὐκ ἔστιν ὑστερῶν τῇ ψυχῇ αὐτοῦ ἀπὸ πάντων, ὧν ἐπιθυµήσει, καὶ οὐκ ἐξουσιάσει αὐτῷ ὁ θεὸς τοῦ φαγεῖν ἀπ’ αὐτοῦ, ὅτι ἀνὴρ ξένος φάγεται αὐτόν·τοῦτο µαταιότης καὶ ἀρρωστία πονηρά ἐστιν. ἐὰν γεννήσῃ ἀνὴρ ἑκατὸν καὶ ἔτη πο ὰ ζήσεται, καὶ πλῆθος ὅ τι ἔσονται ἡµέραι ἐτῶν αὐτοῦ, καὶ ψυχὴ αὐτοῦ οὐκ ἐµπλησθήσεται ἀπὸ τῆς ἀγαθωσύνης, καί γε ταφὴ οὐκ ἐγένετο αὐτῷ, εἶπα Ἀγαθὸν ὑπὲρ αὐτὸν τὸ ἔκτρωµα, ὅτι ἐν µαταιότητι ἦλθεν καὶ ἐν σκότει πορεύεται, καὶ ἐν σκότει ὄνοµα αὐτοῦ καλυφθήσεται, 5καί γε ἥ ιον οὐκ εἶδεν καὶ οὐκ ἔγνω, ἀνάπαυσις τούτῳ ὑπὲρ τοῦτον. 6καὶ εἰ ἔζησεν χιλίων ἐτῶν καθόδους καὶ ἀγαθωσύνην οὐκ εἶδεν, µὴ οὐκ εἰς τόπον ἕνα τὰ πάντα πορεύεται; Πᾶς µόχθος τοῦ ἀνθρώπου εἰς στόµα αὐτοῦ, καί γε ἡ ψυχὴ οὐ πληρωθήσεται. ὅτι τίς περισσεία τῷ σοφῷ ὑπὲρ τὸν ἄφρονα; διότι ὁ πένης οἶδεν πορευθῆναι κατέναντι τῆς ζωῆς. 9ἀγαθὸν ὅραµα ὀφθαλµῶν ὑπὲρ πορευόµενον ψυχῇ. καί γε τοῦτο µαταιότης καὶ προαίρεσις πνεύµατος. Εἴ τι ἐγένετο, ἤδη κέκληται ὄνοµα αὐτοῦ, καὶ ἐγνώσθη ὅ ἐστιν ἄνθρωπος, καὶ οὐ δυνήσεται τοῦ κριθῆναι µετὰ τοῦ ἰσχυροῦ ὑπὲρ αὐτόν· ὅτι εἰσὶν λόγοι πο οὶ πληθύνοντες µαταιότητα. τί περισσὸν τῷ ἀνθρώπῳ; ὅτι τίς οἶδεν τί ἀγαθὸν τῷ ἀνθρώπῳ ἐν τῇ ζωῇ ἀριθµὸν ἡµερῶν ζωῆς µαταιότητος αὐτοῦ; καὶ ἐποίησεν αὐτὰς ἐν σκιᾷ· ὅτι τίς ἀπα ελεῖ τῷ ἀνθρώπῳ τί ἔσται ὀπίσω αὐτοῦ ὑπὸ τὸν ἥ ιον;
Est et aliud malum, quod vidi sub sole, et quidem grave apud homines: vir, cui dedit Deus divitias et substantiam et honorem, et nihil deest animae suae ex omnibus, quae desiderat; nec tribuit ei potestatem Deus, ut comedat ex eo, sed homo extraneus vorabit illud: hoc vanitas et miseria mala est. Si genuerit quispiam centum liberos et vixerit multos annos et plures dies aetatis habuerit, et anima illius non sit satiata bonis substantiae suae, immo et sepultura careat, de hoc ego pronuntio quod melior illo sit abortivus. Frustra enim venit et pergit ad tenebras, et in tenebris abscondetur nomen eius. Etsi non vidit solem neque cognovit, maior est requies isti quam illi. Etiamsi duobus milibus annis vixerit et non fuerit perfruitus bonis, nonne ad unum locum properant omnes? “Omnis labor hominis est ad os eius, sed anima eius non implebitur”. Quid habet amplius sapiens prae stulto? Et quid pauper, qui sciat ambulare coram vivis? “Melior est oculorum visio quam vana persequi desideria”; sed et hoc vanitas est et afflictio spiritus. Quidquid est, iam vocatum est nomen eius; et scitur quod homo sit et non possit contra fortiorem se in iudicio contendere. Ubi verba sunt plurima, multiplicant vanitatem; quid lucri habet homo? Quoniam quis scit quid homini bonum sit in vita, in paucis diebus vanitatis suae, quos peragit velut umbra? Aut quis ei poterit indicare quid post eum futurum sub sole sit?
