Imitatio Christi I./14. ~ "Si Deus semper esset pura intentio desiderii nostri..."

 14. 

Kerülni kell a vakmerő ítélkezést

 

 Az önszeretet

privatum amore

 ahogy 

az öndicséret is

: büdös. Önzés hatása 

alatt megromlik 

minden - amihez csak ér.

Ha magadért alkotsz - rossz 

lehet csak az, 

 - mert elrontani csak te vagy képes. 

Eris homo illuminatus, quia Deus vult nos sibi perfecte subjicii, et omnem rationem per inflammatum amorem transcendere.

 

 

I.

Vizsgálódó tekintetedet magadra fordítsd, tartózkodjál mások tetteinek megítélésétől.
Amikor másokat megítél az ember, hiábavaló munkát végez; gyakran téved, és könnyen
vétkezik: amikor viszont magát ítéli és rostálgatja meg, mindig hasznosan munkálkodik.

II.

Gyakran elfogultságaink szerint ítélünk a dolgokról, mert ítélőképességünket könnyen
megrontja a rendetlen ellenszenv vagy rokonszenv.
Ha minden vágyódásunk mindig tisztán Istenre irányulna, nem olyan könnyen zavarodnánk
meg érzéki természetünk ellenállása miatt.
De sokszor rejtőzik valami bennünk, vagy fölbukkan valami odakint, ami eltérít Istentől.
Titokban sokan önmagukat keresik mindabban, amit véghez visznek, és maguk sem tudják.
Úgy látszik, mintha nyugodt békében élnének, mindaddig, amíg az ügyek szándékuk és
kedvük szerint alakulnak.
Ha pedig másképp fordulnak, mint ahogyan óhajtják, egykettőre megrendülnek és
elszomorodnak.

III.

Hangulatok és vélemények különbsége miatt gyakran támad nézeteltérés barátok és
polgártársak, szerzetesek és istenfélő emberek között is.
A régi megszokást nehéz elhagyni, és saját korlátai közül senki sem lép ki szívesen.
Ha saját belátásodra és igyekezetedre támaszkodol inkább s nem Jézus Krisztusnak magához
vonzó erejére, aligha válsz megvilágosodott emberré: mert Isten azt akarja, hogy teljesen
őtőle függjünk, és a szeretet ihletében minden emberi belátás mértékén túllépjünk.

 

Cap. 14. 

De temerario judicio vitando.

 

1. Ad te ipsum oculos reflecte et aliorum facta caveas judicare. In judicando alios homo frustra laborat, sæpius errat, et leviter peccat. Se ipsum vero judicando et discutiendo semper fructuose laborat. Sicut nobis res cordi est, sic de ea frequenter judicamus. Nam verum judicium propter privatum amorem faciliter perdimus. Si Deus semper esset pura intentio desiderii nostri, non tam faciliter turbaremur pro resistentia sensus nostri.

2. Sed semper aliquid ab intra latet, vel etaim ab extra concurrit, quod nos etiam pariter trahit. Multi occulte se ipsos quærunt in rebus, quas agunt, et nesciunt. Videntur etiam in bona pace stare, quum res pro eorum velle fiunt. Propter diversitatem sensuum, et opinionum satis frequenter oriuntur diffensiones inter amicos et cives, inter religiosos et devotos.

3. Antiqua consuetudo difficulter relinquitur et ultra proprium videre nemo libenter ducitur. Si rationi tuæ magis inniteris vel industriæ, quam virtuti subjectivæ Jesu Christi, raro et trade eris homo illuminatus, quia Deus vult nos sibi perfecte subjicii, et omnem rationem per inflammatum amorem transcendere.

 

CHAPTER XIV

On avoiding rash judgment

 

1. Look well unto thyself, and beware that thou judge not the doings of others. In judging others a man laboureth in vain; he often erreth, and easily falleth into sin; but in judging and examining himself he always laboureth to good purpose. According as a matter toucheth our fancy, so oftentimes do we judge of it; for easily do we fail of true judgment because of our own personal feeling. If God were always the sole object of our desire, we should the less easily be troubled by the erring judgment of our fancy.

 

2. But often some secret thought lurking within us, or even some outward circumstance, turneth us aside. Many are secretly seeking their own ends in what they do, yet know it not. They seem to live in good peace of mind so long as things go well with them, and according to their desires, but if their desires be frustrated and broken, immediately they are shaken and displeased. Diversity of feelings and opinions very often brings about dissensions between friends, between countrymen, between religious and godly men.

 

3. Established custom is not easily relinquished, and no man is very easily led to see with the eyes of another. If thou rest more upon thy own reason or experience than upon the power of Jesus Christ, thy light shall come slowly and hardly; for God willeth us to be perfectly subject unto Himself, and all our reason to be exalted by abundant love towards Him.

 

 

"Si Deus semper esset pura intentio desiderii nostri, non tam faciliter turbaremur pro resistentia sensus nostri."