"Könnyítsetek a Föld terhén egyenként, lényetek szerint, lényegetek egy-egy részét bocsássátok a Földre mind, és azzal öltsetek földi testet az emberek között."

"Valami jótét tenyér mégis

munkál e gomolygó ködökben.

Egybe gyúrna valamit ujra,

úgy, ahogy együtt tán sosem volt.

 

Hű tenyér dolgozik ködökben,

puhábban, mint a szívben, agyban

az elvágyódás – hova is?

Honvágy nem földrajzi hazába. 

 

Ahogy az ifjú szerelem,

midőn még csak keresi tárgyát,

csak gyúrja, nem másképp, ahogy

szobrász-főben tervét az ihlet. 

 

Kilencszázhetvenhét legelső

napján, hogy hó alatt lapály s hegy,

vár tollvonást fehér lap úgy, mint

hóekéktől utat az ország. 

 

Gyengébben, mint gyerek-marok, ha

hóból rak embert; finomabban,

mint fájó hason orvos-ujjbegy:

biztat az a ködbeli nagy kéz. 

 

Dolgozik itt s oly messzenyulva,

hova repülő-út is több nap:

tapint túl minden út-határon,

időt dagaszt nagy anyakéz.

 

Láttam menekülők vonatját,

utca-sort futni éji méccsel.

Láttam vagon-várost, maláji

dzsunkák gyanánt ringva a létben.

 

Száz útját a szétszóratásnak. 

 

Deportáltak és hadifoglyok

lassú menetét messzi dombra

giliszta-rángással – hova? 

Tudd te a választ: földbe? tűzbe?

 

Munkál mégis az a szivósan

összedolgozó két tenyér.

Épít már a simogatás is? 

Ennyi menedék-vágy is ország?

 

Aranylik a köd, megvilágol.

Gyúródik bele lám Nap is, mint

tojássárgája kalácstésztába.

Más lesz a jövő, mint a mult. 

 

Nem igaz, hogy erőtlen elhal

költő-nyelvről is az ige.

 

Láttam meghajszoltak szemében 

kérdésként: villanhat-e kínjuk? 

Puskatusos nép-cserélőket.

Rács mögül jajt is csak jelelve.

 

Forog a köd, alakul mégis.

Összeáll, ami összeillik 

több napnyi légút-távolából

a hontalanok birodalma. 

 

Kigomolyog a szentek és

költők várta és védte ország.

Ady s a Boldogasszony arca

villog a pára-lobogókon."

 

( Illyés Gyula, Kéz a ködben )

 

 

"Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük."

 

( Gal,4,4 )
 

 https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/vii4-hivja-az-eget-odafent-es-foldet.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/ne-vigy-minket-kisertesbe.html

 

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük."
 
( Fekete István )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/iii-zona-iii-vi-logosz-akinek-muve.html

 

"Meneküljünk innét, barátaim, a mi édes hazánkba!" 

 

(  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 8. )

 

https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/kozeledtem-latni-akartam-az-egieket.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/manicheusok-7-nezd-utazasod-osvenye.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/manicheusok-12-bezzeg-szep-fenyes.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/neoplatonizmus-ujratoltve-de.html 

 

 

"Munkál mégis az a szivósan

összedolgozó két tenyér.

Épít már a simogatás is? 

Ennyi menedék-vágy is ország?"