Imitatio Christi I./7. ~ Fac quod in te est, et Deus aderit bonæ voluntati tuæ./ Dominum Deum tuum timebis et ipsi servies ac per nomen illius iurabis!

 7. 

Kerülni kell a hiú reményt és a fölfuvalkodást

 

Fohász erősebb a hosszú 

imánál: sóhajt a

lélek - végső lélegzet 

az élet végén. 

Oda száll mind Kire 

csak esküdni érdemes.

Dominum Deum tuum timebis et ipsi servies ac per nomen illius iurabis!

I.

Levegőre épít, aki reményét emberekbe vagy teremtett dolgokba veti.
Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szeretetéből másoknak szolgálsz, és evilágon szegénynek
tartanak.
Ne magadra építs, hanem Istenbe vesd reményedet.
Tedd meg, ami rajtad áll, akkor majd Isten is támogatja jó szándékodat.
Ne bízzál tudományodban vagy akármelyik élő embernek fortélyosságában, hanem inkább
Isten kegyelmében: ő megsegíti az alázatost, és megalázza azt, aki sokra tartja önmagát.

II.

Ha vagyonod van, ne dicsekedjél vele, barátaiddal se, ha mégoly hatalmasok is; Istenben
bizakodjál, aki mindent megad, s mindenek fölött önmagát akarja neked adni.
Ne büszkélkedj sudár termeted szépségével, egy kis betegség megrokkanthatja, elrútíthatja
azt.
Ne tetszelegj ügyességedben vagy elméd fürgeségében, hogy Isten tetszésére légy, hiszen tőle
való minden jó, ami természetedben lakik.
Ne tartsd magadat másoknál különbnek, hogy Isten alábbvalónak ne találjon: ő tudja, mi
lakik az emberben.
Ne kevélykedjél jó cselekedeteidben, mert Isten ítélete más nyomon jár, mint az embereké:
neki gyakran nem tetszik az, ami az emberek tetszését kivívta.
Ha valami jó van benned, hidd, hogy másokban még több jó van, és így maradj meg az
alázatban.
Nem árt az, ha mindenkinél alábbvalónak gondolod magad, de nagyon sokat árt, ha csak
egynek is elébevágsz.
Az alázatos ember mindenkivel békében él, a kevély szívében gyakori vendég az indulat és a
bosszúság.

 

"Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld, és az ő nevére esküdj!" 

( A Második Törvénykönyv 6,13 )

 

 

Cap. 7. 

De vana spe et elatione fugienda. 

 

1. Vanus est qui spem suam ponit in hominibus aut in creaturis. Non pudeat te aliis servire amore Domini nostri Jesu Christi, et pauperem in hoc sæculo videri. Non stes super teipsum, sed in Deo spem tuam constitue. Fac quod in te est, et Deus aderit bonæ voluntati tuæ. Non confidas in tua scientia, vel cujuscumque astutia viventi, sed magis in Dei gratia, qui humiles adjuvat, et de se præsumentes humiliat.

2. Non glorieris in divitiis si adsint, nec in amicis quia potentes sunt, sed in Deo qui omnia præstat, et se ipsum super omnia dare desiderat. Non te extollas de magnitudine vel pulchritudine corporis, quæ modica etiam infirmitate corrumpitur et foedatur. Non placeas tibi ipsi, de humilitate aut ingenio ne displiceas Deo, cujus est totum quidquid boni naturaliter habemus.

3. Non te reputes aliis meliorem, ne forte coram Deo deterior habearis qui scit quid est in homine. Non superbias de operibus bonis, quia aliter sunt judicia Dei quam hominum, cui sæpe displicet, quod hominibus placet. Si aliquid boni habueris, crede de aliis meliora, ut humilitatem conserves. Non nocet ut te hominibus supponas, nocet autem plurimum, si vel uni te præponas. Jugis pax cum humili, in corde autem superbi zelus et indignatio frequens.

 

"Cave diligenter ne obliviscaris Domini qui eduxit te de terra Aegypti de domo servitutis. Dominum Deum tuum timebis et ipsi servies ac per nomen illius iurabis!"

 

CHAPTER VII

Of fleeing from vain hope and pride 

 

Vain is the life of that man who putteth his trust in men or in any created Thing. Be not ashamed to be the servant of others for the love of Jesus Christ, and to be reckoned poor in this life. Rest not upon thyself, but build thy hope in God. Do what lieth in thy power, and God will help thy good intent. Trust not in thy learning, nor in the cleverness of any that lives, but rather trust in the favour of God, who resisteth the proud and giveth grace to the humble.

2. Boast not thyself in thy riches if thou hast them, nor in thy friends if they be powerful, but in God, who giveth all things, and in addition to all things desireth to give even Himself. Be not lifted up because of thy strength or beauty of body, for with only a slight sickness it will fail and wither away. Be not vain of thy skilfulness or ability, lest thou displease God, from whom cometh every good gift which we have.

3. Count not thyself better than others, lest perchance thou appear worse in the sight of God, who knoweth what is in man. Be not proud of thy good works, for God’s judgments are of another sort than the judgments of man, and what pleaseth man is ofttimes displeasing to Him. If thou hast any good, believe that others have more, and so thou mayest preserve thy humility. It is no harm to thee if thou place thyself below all others; but it is great harm if thou place thyself above even one. Peace is ever with the humble man, but in the heart of the proud there is envy and continual wrath. 

 

"Fear the LORD your God, serve him only and take your oaths in his name." 

( Deut 6:13 )

"Don't swear whether by the Creator, or any creature, except truthfully, of necessity, and with reverence."

( St. Ignatius of Loyola, Spiritual Exercises, 38 )

 

Fac quod in te est, et Deus aderit bonæ voluntati tuæ.