Imitatio Christi I./3. ~ Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet. / Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit.

 3. 

Az igazság tanítása

 

Arc él bennem rejtve ülök mély csendbe érve csendesen.

 *

 Tükröt csiszolok neked 

ismerj magadra 

bennem..., mutass hát te is 

tükröt így nekem.

S én holdra mutató 

ujjad leszek - szüntelen. 

*

Kezdetben Igazság 

 ( Veritas ) 

volt

az önazonos 

és egyszerű értelem 

világosága

(  Quanto magis aliquis unitus, et interius implicatus fuerit, tanto plura et altiora sine labore intelligit quia desuper lumen intelligentiæ accipit. Purus simplex et stabilis in multis operibus non dissipatur, quia omnia ad Dei honorem operatur. )

ki Van - s Szólít a 

lehetőség honából

Ő az Igazság-Isten

( Veritas Deus )

Ő szólít minket : 

( Principium quod et loquitur nobis. )

hozzá 

hasonulva lesz 

tiszta-egyszerű minden

hűséges lélek

dicsőségére tesz

az Istenben Istennek.

( ad Dei honorem operatur )

 

Működik az ítélet

gyarapodjunk a 

jóban - erre születtünk.

( Et hoc deberet esse negotium nostrum, vincere scilicet se ipsum, et quotidie se fortiorem ipso fieri, atque in melius proficere. )

A világ úgyis

elmúlik velünk: 

( O quam cito transit gloria mundi. )

itt az 

idő szentül is élni.

( Certe adveniente e judicii, non quæretur a nobis quid legimus, sed quid fecimus; nec quam bene diximus, sed quam religiose visimus. )

 *

Ó mily gyorsan elmúlik 

ezen világnak 

dicsősége

( O quam cito transit gloria mundi. )

csak azok 

maradhatnak is 

nagyok 

kikben itt 

földi 

életük során is nagy 

szeretet lakik.

( Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit. )

 

I.

Boldog, akit az igazság maga tanít, nem képekben és elhangzó szavakban, hanem úgy,

ahogyan ő önmagában van és szól.

Vélekedésünk, eszünk gyakran megcsal minket: rövidlátónak mutatkozik.

Mit használ a titkos és rejtett dolgokról való sok szőrszálhasogató okoskodás; ha ezeket nem

ismerjük, nem vetik szemünkre az ítéleten.

Nagy bolondság, hogy elhanyagolva a hasznost meg a szükségest az után kapkodunk, ami

kíváncsiságunkat felajzza, s ami ártalmunkra van!

Szemünk van, s nem látunk; akkor mi gondunk a dolgok nemével és fajaival?

Akihez az örök Ige szól: az kigázol a sokféle vélekedés közül.

Egy igéből lehet megérteni mindent, és ezt az egy igét hirdeti minden: és ez a Kezdet, amely

szólít is minket.

Nélküle nincs értelem, sem igaz ítélet senkiben.

Aki mindent ebbe az egy igébe foglal, mindent erre az egyre igazít, ebben az egyben szemlél,

az lehet állhatatos szívű, az lelhet békés megállapodást Istenben.

Ó, igazság-Isten: hadd legyek eggyé veled az örökké való szeretetben!

Gyakran megcsömörlöm a sok olvasástól és tanulástól: benned van mindaz, amire vágyva

vágyom.

Hallgasson hát minden tanító, és némuljon el az egész teremtett világ a te színed előtt, és csak

te magad szólj hozzám.

II.

Minél közelebb jut valaki ahhoz, hogy önmagával azonos legyen, és szívében minél

egyszerűbb lesz, annál messzebb s annál följebb jut a megértésben fáradság nélkül, mert

onnan fölülről kapja meg az értelem világosságát.

A tiszta, egyszerű és állhatatos lélek a sokféle tevékenykedésben sem szóródik szét, mert

mindent Isten dicsőségére tesz: és azon van, hogy önmaga-keresése soha se nyugtalanítsa.

Ki gáncsol, ki gyötör jobban, mint szíved meg nem tört hajlama?

A derék és istenfélő ember előbb odabent elrendezi minden dolgát, amit kint meg kell tennie.

Nem a dolgai húzzák-vonják vétkes hajlamának szeszélye szerint, hanem maga szabja azokat

az igaz okosság mértékéhez.

Kinek kell keményebb harcot vívnia, mint aki önmagát igyekszik legyőzni?

Úgy volna rendjén, hogy ez legyen a mi foglalatosságunk: önmagunk legyőzése, az, hogy

naponta jobban erőt vegyünk önmagunkon, és így valamit gyarapodjunk a jóban.

III.

Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást; és minden

okoskodásunkban van valamicske homály.

Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás.

Nem kell kárhoztatnunk a tudományt, vagy bármiféle, egyszerű jártasságot valamiben.

Jó az magában véve, Isten rendelése szerint való.

De mindig többre kell becsülni nála a jó lelkiismeretet és az erényes életet.

Mivel pedig sokan inkább igyekeznek tudni, mint tisztességesen élni; azért gyakran

eltévelyednek, s vagy semmi gyümölcsöt nem teremnek, vagy csak igen keveset.

Ó, ha akkora szorgalommal irtogatnák bűnös hajlamaikat, oltogatnák magukba az erényeket,

amekkorát a kérdések fölvetésében tanúsítanak; nem volna annyi bűn és botránkozás a

nép között, sem annyi feslettség a klastromokban!

Bizony, ha ránkvirrad az ítélet, nem kérdik, mit olvastunk, hanem hogy mit cselekedtünk;

nem kutatják, mily szépen beszéltünk, hanem hogy milyen szentül éltünk.

Mondd csak meg, hol vannak most azok az urak és doktorok, akiket jól ismertél, amikor még

éltek, és tudományuk miatt tündököltek?

Javadalmuk másokra szállt: s nem tudom, egyáltalán emlékeznek-e rájuk.

Míg éltek, úgy látszott, nem akárkik, most hallgat róluk a világ.

Ó, milyen hamar elmúlik a világ dicsősége.

Bár életük egybehangzott volna tudományukkal: akkor lett volna köszönet tudós

igyekezetükben, tanításukban.

Mily sokan elvesznek világias, hívságos tudományuk miatt, akik Isten szolgálatával keveset

törődnek!

S mert inkább akarnak nagyok lenni, mint kicsinyek és alázatosak, azért semmivé lesznek

gondolataikban.

Az nagy igazán, akiben nagy szeretet lakik.

Az nagy igazán, aki kicsinynek ismeri magát, és semmibe veszi azt is, ha közmegbecsülés

veszi körül.

Az okos igazán, aki minden földi dolgot szemétnek tekint, csak Krisztust megnyerhesse.

És az a valóban, a helyesen tudós, aki Isten akaratát teljesíti, a magáét pedig megtagadja.

 

 

"Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek – mondta Jézus feleletül."

 

( Jn 8,25 )

Szemed Szeme - fül Füle

De szemed nélkül 

ne látna? füled nélkül 

nem hall? 

Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ;

Mindegy - nincs 

menekvés: hallott s 

látta már mind amit tettél: Mindent.

Θεὸς ἐκδικήσεων Κύριος, Θεὸς ἐκδικήσεων ἐπαῤῥησιάσατο.

 

"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem."

 

( Gal 2:20 )

 

Cap. 3. 

De doctrina veritatis.

1. Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet. Nostra opinion, et noster sensus sæpe nos fallit, et modicum videt. Quid prodest magna cavillatio de occultis, et obscuris rebus de quibus nec argueur in judicio, quia ignoravimus? Grandis insipientia quod neglectis utilibus, et necessariis, ultro intendimus curiosis, et damnosis. Oculos habentes, non videmus.

2. Et quid nobis de generibus et speciebus, cui æternum Verbum loquitur a multis opinionibus expeditur. Ex uno Verbo omnia, et unum loquuntur omnia et hoc est Principium quod et loquitur nobis. Nemo sine illo intelligit, aut recte judicat. Cuit omnia unam sunt, et qui omnia ad unum trahit, et omnia in uno videt, potest stabilis esse, et in Deo pacificus permanere. O veritas Deus, fac me unum tecum in charitate perpetua. Tædet mihi sæpe multa legere, t audire: in te toum est, quod volo et desidero. Taceant omnes doctores, sileant universæ creaturæ in conspectu tuo, tu mihi loquere solus.

3. Quanto magis aliquis unitus, et interius implicatus fuerit, tanto plura et altiora sine labore intelligit quia desuper lumen intelligentiæ accipit. Purus simplex et stabilis in multis operibus non dissipatur, quia omnia ad Dei honorem operatur, et in se otiose ab omni propria exquisitione esse nititur. Quis te magis impedit, et molestat quam tua immortificata cordis affectio? Bonus et devotus homo, opera sua intus prius disponit, quæ foris agere debet, nec illa trahunt ad desideria vitiosæ inclinationis, sed ipse inflectat ea ad arbitrium rectæ intentionis rationis. Quis habet fortius certamen, quam qui nititur vincere se ipsum? Et hoc deberet esse negotium nostrum, vincere scilicet se ipsum, et quotidie se fortiorem ipso fieri, atque in melius proficere.

4. Omnis perfectio in hac vita quamdam imperfectionem sibi habet annexam. Et omnis speculatio nostra quadam caligine non caret. Humilis tui cognitio certior via est ad Deum, quam profundæ scientiæ inquisitio. Non est culpanda scientia, aut quælibet rei notitia quæ bona est, in se confiderata, eet a Deo ordinata, sed præferenda est, semper bona conscientia, et vita, quia student magis plures scire quam bene vivere, ideo sæpe errant, et nullum vel modicum fructum ferunt.

5. O, si tantam adhiberent diligentiam ad extirpanda vitia, et virtutes inferendas, sicuti movendi quæstiones, non fierent tanta mala et scandala in populo nec tanta dissolutio in cænobiis. Certe adveniente e judicii, non quæretur a nobis quid legimus, sed quid fecimus; nec quam bene diximus, sed quam religiose visimus. Dic mihi, ubi sunt modo illi omnes Domini, et Magistri quos bene nosti dum adhuc bene viverent, et in studiis florerent? Jam eorum præbendas alii possident, et nescio utrum de eis recogitent. In vita sua aliquid videbantur et modo de illis tacetur.

6. O quam cito transit gloria mundi. Utinam vita eorum scientiæ concordasset eorum, tunc bene legissent et studuissent. Quam multi pereunt per vanam scientiam in hoc sæculo, qui parum curant de Dei fervitio. Et quia magis diligunt magni esse quam humiles, ideo evanuerunt in cognitationibus suis. Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit. Vere prudens est qui omnia terrena arbitratur uti stercora ut Christum lucrifaciat. Et vere bene doctus est qui Dei voluntatem facit et suam voluntatem relinquit.

CHAPTER III

Of the knowledge of truth

 

Happy is the man whom Truth by itself doth teach, not by figures and transient words, but as it is in itself.(1) Our own judgment and feelings often deceive us, and we discern but little of the truth. What doth it profit to argue about hidden and dark things, concerning which we shall not be even reproved in the judgment, because we knew them not? Oh, grievous folly, to neglect the things which are profitable and necessary, and to give our minds to things which are curious and hurtful! Having eyes, we see not.

2. And what have we to do with talk about genus and species! He to whom the Eternal Word speaketh is free from multiplied questionings. From this One Word are all things, and all things speak of Him; and this is the Beginning which also speaketh unto us.(2) No man without Him understandeth or rightly judgeth. The man to whom all things are one, who bringeth all things to one, who seeth all things in one, he is able to remain steadfast of spirit, and at rest in God. O God, who art the Truth, make me one with Thee in everlasting love. It wearieth me oftentimes to read and listen to many things; in Thee is all that I wish for and desire. Let all the doctors hold their peace; let all creation keep silence before Thee: speak Thou alone to me.

3. The more a man hath unity and simplicity in himself, the more things and the deeper things he understandeth; and that without labour, because he receiveth the light of understanding from above. The spirit which is pure, sincere, and steadfast, is not distracted though it hath many works to do, because it doth all things to the honour of God, and striveth to be free from all thoughts of self-seeking. Who is so full of hindrance and annoyance to thee as thine own undisciplined heart? A man who is good and devout arrangeth beforehand within his own heart the works which he hath to do abroad; and so is not drawn away by the desires of his evil will, but subjecteth everything to the judgment of right reason. Who hath a harder battle to fight than he who striveth for self-mastery? And this should be our endeavour, even to master self, and thus daily to grow stronger than self, and go on unto perfection.

4. All perfection hath some imperfection joined to it in this life, and all our power of sight is not without some darkness. A lowly knowledge of thyself is a surer way to God than the deep searching of man’s learning. Not that learning is to be blamed, nor the taking account of anything that is good; but a good conscience and a holy life is better than all. And because many seek knowledge rather than good living, therefore they go astray, and bear little or no fruit.

5. O if they would give that diligence to the rooting out of vice and the planting of virtue which they give unto vain questionings: there had not been so many evil doings and stumbling-blocks among the laity, nor such ill living among houses of religion. Of a surety, at the Day of Judgment it will be demanded of us, not what we have read, but what we have done; not how well we have spoken, but how holily we have lived. Tell me, where now are all those masters and teachers, whom thou knewest well, whilst they were yet with you, and flourished in learning? Their stalls are now filled by others, who perhaps never have one thought concerning them. Whilst they lived they seemed to be somewhat, but now no one speaks of them.

6. Oh how quickly passeth the glory of the world away! Would that their life and knowledge had agreed together! For then would they have read and inquired unto good purpose. How many perish through empty learning in this world, who care little for serving God. And because they love to be great more than to be humble, therefore they “have become vain in their imaginations.” He only is truly great, who hath great charity. He is truly great who deemeth himself small, and counteth all height of honour as nothing. He is the truly wise man, who counteth all earthly things as dung that he may win Christ. And he is the truly learned man, who doeth the will of God, and forsaketh his own will.

(1) Psalm xciv. 12; Numbers xii. 8. (2) John viii. 25 (Vulg.).

"Then they said to Him, "Who are You?" And Jesus said to them, "Just what I have been saying to you from the beginning."

( John 8:25 ) 

"I have been crucified with Christ. It is no longer I who live, but Christ who lives in me. And the life I now live in the flesh I live by faith in the Son of God, who loved me and gave himself for me."

( Gal 2:20 )

Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet.