Imitatio Christi I./2. ~ Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia.

 2. 

Az alázatosság és önmagunk igaz ismerete.

 

Mondj sokat. Adj sokat - ám a disznóid elé le ne szórd a sok gyöngyöd.

 

Komoly emberré 

lettél?

Hát maradj is meg annak.

A szeretet: felelősség. 

( Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia. )

 

I.

A természet rendje, hogy minden ember törekszik a tudásra, de mi haszna a tudománynak

Isten félelme nélkül?

Bizony többet ér az alázatos földművelő, aki Istennek szolgál, mint a fölfuvalkodott tudós,

aki magáról megfeledkezve az egek forgásán töri a fejét.

Aki jól ismeri magát, belátja: nincs mivel büszkélkednie, s nem leli kedvét az emberek

dicséretében.

Ha a világnak minden titkát ismerném is, de nem élnék szeretetben, mi hasznomra volna Isten

előtt, aki tetteim szerint fog megítélni?

Hagyj fel a tudásnak mértéktelen keresésével, mert az önmagadtól igen messze szakíthat, s

nagy csalódásnak kezdete lehet.

Akik sokat tudnak, azokon könnyen úrrá lesz a kívánság, hogy bölcsnek lássák és nevezzék

őket az emberek.

Sokminden van, aminek tudása kevés vagy éppen semmi lelki hasznot nem jelent.

S nagyon nem bölcs az, aki olyasmire figyel, ami nem válik üdvösségére.

Hiába a sok szó: nem tölti be a lelket, az igaz élet viszont békességet szerez a szívnek, a tiszta

lelkiismeret megnöveli az Istenbe vetett bizalmat.

Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy, annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem

élsz.

Ne bízd hát el magad ügyességedben vagy tudományodban, inkább érezd felelősnek magad

minden tudásért, amit kaptál.

II.

Ha úgy látnád, hogy sokat tudsz, és mindent eléggé jól megértesz, vedd észbe, hogy sokkal

több az, amit nem ismersz.

Ne légy hát oly igen nagy bölcs, inkább valld meg tudatlanságodat.

Mit tolakodnál mások elé, mikor sokan tanultabbak nálad, s a törvényeket is jobban ismerik?

Ha azt akarod, hogy valami ismeret és tanulmány hasznodra váljék, szeresd az

ismeretlenséget s azt, hogy semminek tartanak.

Ez a legmagasabb rendű és leghasznosabb tanulnivaló: önmagunk igaz ismerete és

megvetése.

Nagy bölcsesség és tökéletesség az, ha az ember önmagát semmire sem tartja, de másokról

mindig jót gondol és elismerően vélekedik.

Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik, vagy valami nagy hibát követ el, akkor sem

kellene magadat nála jobbnak gondolnod: hiszen nem tudod, meddig tudsz megállni a

jóban.

Mindnyájan gyarlók vagyunk, de te senkit se tarts magadnál gyarlóbbnak.

 

"Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!"

 

( Mt 7,6 ) 

Cap. 2. 

De humili scire sui ipsius.

1. Omnis homo naturaliter scire desiderat. Sed scientia sine timore Dei quid importat? Melior est profecto Rusticus humilis, qui Deo fervit, quam superbus Philosophus, qui se neglecto cursum cæli confiderat. Qui bene se ipsum cognoscit sibi ipsi vilescit, nec laudibus delectatur humanis. Si scirem omnia quæ in mundo sunt, et non essem in charitate, quid me juavert coram Deo, qui me judicaturus est ex facto?

2. Quiesce a nimio discendi desiderio, quia ibi magna incitatur distractio et deceptio. Scientes volunt libenter docti videri et sapientes dici. Multa sunt quæ scire animæ parum vel nihil prodest. Et valde insipiens est, qui aliquibus magis intendit, quam his quæ saluti suæ deserviunt. Multa verba non satiant animam, sed bona vita refrigerat mentem, et pura conscientia magnam ad Deum præstat confidentiam.

3. Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia. Si tibi videtur quod multa scias et satis bene intelligas, scito tamen quia sunt multo plura quæ nesci. Noli sapere altum, sed ignorantiam tuam magis fatere. Quid te vis alicui præferre, cum plures doctiores te inveniantur, et magis in lege periti. Si vis aliquid utiliter scire, et discere, ama nesciri, et pro nihilo reputari.

4. Hæc est altissima et utilissima lectio, sui ipius vera cognitio, et despectio. De se ipso nihil tenere, et de aliis semper bene et alte sentire magna sapientia est, et perfectio. Si videres aliquem aperte peccare, vel aliqua gravia perpetrare, non deberes te meliorem exstimare, quia nescis quamdiu possis in bono stare. Omnes fragiles sumus, sed tu neminem fragiliorem te ipso tenebis.

"Nolite dare sanctum canibus neque mittatis margaritas vestras ante porcos ne forte conculcent eas pedibus suis et conversi disrumpant vos."

 ( Mt 7:6 )

CHAPTER II

Of thinking humbly of oneself

There is naturally in every man a desire to know, but what profiteth knowledge without the fear of God? Better of a surety is a lowly peasant who serveth God, than a proud philosopher who watcheth the stars and neglecteth the knowledge of himself. He who knoweth himself well is vile in his own sight; neither regardeth he the praises of men. If I knew all the things that are in the world, and were not in charity, what should it help me before God, who is to judge me according to my deeds?

2. Rest from inordinate desire of knowledge, for therein is found much distraction and deceit. Those who have knowledge desire to appear learned, and to be called wise. Many things there are to know which profiteth little or nothing to the soul. And foolish out of measure is he who attendeth upon other things rather than those which serve to his soul’s health. Many words satisfy not the soul, but a good life refresheth the mind, and a pure conscience giveth great confidence towards God.

3. The greater and more complete thy knowledge, the more severely shalt thou be judged, unless thou hast lived holily. Therefore be not lifted up by any skill or knowledge that thou hast; but rather fear concerning the knowledge which is given to thee. If it seemeth to thee that thou knowest many things, and understandest them well, know also that there are many more things which thou knowest not. Be not high-minded, but rather confess thine ignorance. Why desirest thou to lift thyself above another, when there are found many more learned and more skilled in the Scripture than thou? If thou wilt know and learn anything with profit, love to be thyself unknown and to be counted for nothing.

4. That is the highest and most profitable lesson, when a man truly knoweth and judgeth lowly of himself. To account nothing of one’s self, and to think always kindly and highly of others, this is great and perfect wisdom. Even shouldest thou see thy neighbor sin openly or grievously, yet thou oughtest not to reckon thyself better than he, for thou knowest not how long thou shalt keep thine integrity. All of us are weak and frail; hold thou no man more frail than thyself.

 

"Do not give dogs what is holy, and do not throw your pearls before pigs, lest they trample them underfoot and turn to attack you." 

( Matthew 7:6 ) 

 

 

 Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia.