Imitatio Christi I./9. ( Visio Beatifica ) ~ Valde magnum est in obedientia stare. / Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit?

 9. 

Az engedelmesség és a mások hatalmának elviselése

 

Nagyban is az - kicsiben

hűséges.

Qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est. 

Így ki 

testvérének szeretve

szót fogadni 

képtelen, majd hogyan tud

engedelmeskedni az Úrnak?

Nec libertatem mentis acquirent, nisi ex toto corde propter Deum se subjiciant.

 

 

Inquietum est cor 

nostrum, Domine, 

donec requiescat in 

Te - így Ágoston:

Ha megnyugszol a mások 

akaratában, úgy majd

megbékél a szíved. 

Valde magnum est in obedientia stare. 

 

*

 

Miért küldettél halott 

fáradtan is a 

Soltész-hegy tetejére?

Igáját adta 

az engedelmességre:

Hogy Lélek szabadságát

nyújthassa néked

 

Vígasztalásul Jób pár

sorát adja

szívedbe; bátorításul 

kétkedő elméd 

döntése elé: Ki oly 

bölcs: hogy mindent velejéig 

átlásson? 

Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit? 

Forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem?

 

I.

Igen nagy dolog engedelmességben élni, magunkat elöljáró alá vetni, az önrendelkezésről
lemondani.
Sokkal biztonságosabb az alattvaló helyzete, mint az elöljáróé.
Sokan inkább kénytelen-kelletlen élnek engedelmességben, mint szeretetből, ezeknek mindig
van valami sérelmük, nagyon könnyen zúgolódni kezdenek.
Nem is szerzik meg a lélek szabadságát, míg egész szívvel, Isten kedvéért magukra nem
veszik az engedelmesség igáját.
Fuss bár ide s tova: nem lelsz másban nyugalmat, csak ha alázatosan elöljáród kormánya alá
veted magadat.
Sokakat megtévesztett már az, hogy sokféle helyen jártatták eszüket, s ide-oda vándoroltak.

II.

Igaz, hogy ki-ki szeret saját feje szerint cselekedni, és szívesebben hajlik azokhoz, akik úgy
gondolkodnak, mint ő.
De ha Isten van közöttünk, úgy van rendjén, hogy néha a magunk tetszésétől is el tudjunk
szakadni a békesség kedvéért.
Ki olyan bölcs, hogy mindent velejéig átlásson?
Ne bízzál hát túlságosan a saját véleményedben, hallgasd meg szívesen másokét.
Ha a te véleményed helyes, de azt Istenért elhagyva mást követsz, az nagyobb előmeneteledre
szolgál.
Gyakran hallottam, hogy biztonságosabb hallgatni valakire, tanácsot elfogadni, mint adni.
Megeshetik, hogy ha mégoly helyes is valakinek a véleménye, az, hogy a máséba nem
nyugszik bele, bár úgy követelné a józan belátás és az okosság, kevélységnek és
nyakasságnak jele.

 

 "Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”" 

( Jób 11,7-10 ) 

"Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz."

( Lk 16,10 ) 

 

Cap. 9. 

De obedientia et subjectione.

 

1. Valde magnum est in obedientia stare, sub Prælato se vivere, et sui juris non esse. Multo tutius est stare in subjectione, quam in prælatura. Multi sunt sub obedientia magis ex necessitate, quam ex charitate, et illi poenam habent, et leviter murmurant, nec libertatem mentis acquirent, nisi ex toto corde propter Deum se subjiciant. Curre hic vel ibi non invenies requiem, nisi in humili subjectione sub Prælati regimine. Imaginatio locorum, et mutatio multos fefellit.

2. Verum est quod unusquisque libenter agit pro sensu suo et inclinatur ad eos magis qui secum sentiunt. Sed si Christus est inter nos, tunc necesse est, ut relinquamus etiam nostrum sentire propter bonum pacis. Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit? Ergo noli nimis in sensu tuo confidere, sed velis etiam aliorum sensum audire. Si bonum est tuum sentire, et hoc ipsum propter Deum dimittis, et alium sequeris, magis inde proficies.

3. Audivi enim sæpe, securius esse audire, et accipere consilium quam dare. Potest enim contingere ut bonum fit uniuscujusque sentire, sed nolle aliis acquiescere, cum id ratio aut causa postulat, signum est superbiæ aut pertinaciæ.

 

"Forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem repperies excelsior caelo est et quid facies profundior inferno et unde cognosces longior terrae mensura eius et latior mari si subverterit omnia vel in unum coartaverit quis contradicet ei?"  

 

"Qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est." 

 

CHAPTER IX

Of Obedience and Subjection

 

1. It is verily a great thing to live in obedience, to be under authority, and not to be at our own disposal. Far safer is it to live in subjection than in a place of authority. Many are in obedience from necessity rather than from love; these take it amiss, and repine for small cause. Nor will they gain freedom of spirit, unless with all their heart they submit themselves for the love of God. Though thou run hither and thither, thou wilt not find peace, save in humble subjection to the authority of him who is set over thee. Fancies about places and change of them have deceived many.

 

2. True it is that every man willingly followeth his own bent, and is the more inclined to those who agree with him. But if Christ is amongst us, then it is necessary that we sometimes yield up our own opinion for the sake of peace. Who is so wise as to have perfect knowledge of all things? Therefore trust not too much to thine own opinion, but be ready also to hear the opinions of others. Though thine own opinion be good, yet if for the love of God thou foregoest it, and followest that of another, thou shalt the more profit thereby.

3. Ofttimes I have heard that it is safer to hearken and to receive counsel than to give it. It may also come to pass that each opinion may be good; but to refuse to hearken to others when reason or occasion requireth it, is a mark of pride or wilfulness.

 

 

"Can you find out the deep things of God? Can you find out the limit of the Almighty? It is higher than heaven--what can you do? Deeper than Sheol--what can you know? Its measure is longer than the earth and broader than the sea. If he passes through and imprisons and summons the court, who can turn him back? For he knows worthless men; when he sees iniquity, will he not consider it?" 

 

"One who is faithful in a very little is also faithful in much, and one who is dishonest in a very little is also dishonest in much."

 

 

 

Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit?
 

Imitatio Christi I./8. ~ "Charitas est habenda ad omnes!"

 8. 

Őrizkedni kell a bizalmas barátkozástól

Fiatal még nem ember - 

az ellenség az 

- de most nem veled együtt

e pajzsfalban. 

Cum juvenibus et extraneis rarus esto, cum divitibus noli blandiri, et coram magnatis non libenter appareas.

Barátod sok-sok lehet 

kikkel célod egy, 

de küzdelembe csak a 

testvéredet hívd 

- többség csak szurkolni fog. 

Cum humilibus et simplicibus, cum devotis et morigeratis sociare, et quæ ædificationis sunt pertracta.

De barátságos

légy rendületlen minden 

létezővel:  

Charitas est habenda ad omnes

mert ugyan

 

nem egyek veled - de még 

lehetnek így is 

szervesek teremtőjük 

akaratával,

ki maga az Igazság

- adják a "gőzt" a dugattyúra: 

Kempis és Filozófus

 szava igaz: mert 

Benne egy mind: a Kezdet 

- végső célt szolgál

ellenszellem, a démon,

s negatív bodhiszattva 

is.

Origenész sem eretnek:

nincs kárhozat, hisz 

végül az Egybe olvad 

minden: Kerüld 

a céltalan beszédet, 

hogy Dogen tanácsolta..., 

ne lopd el senki életét.

I.

Ne tárd föl minden ember előtt szívedet: elég, ha a bölccsel és az istenfélővel meghányod-
veted ügyeidet.
Ifjakkal és idegenekkel szemben légy tartózkodó.
A gazdagoknak ne hízelegj, nagy urak körül forgolódni ne igyekezzél.
Keress társaságot az alázatos és egyszerű, istenfélő és szolgálatkész emberek között, és
olyasmiről beszélj, ami mindenkinek épülésére válik.
Asszonyfélével ne légy bizalmas jóviszonyban, hanem általában ajánlj Istennek minden derék asszonyt.

II.

Csak Istennel és az ő angyalaival kívánj bizalmas jóviszonyban lenni, az emberek
ismeretségét kerüld.
Úgy illik, hogy szeretettel légy mindenkihez, de a bizalmas barátkozás nem válik hasznodra.
Hányszor megesik, hogy egy ismeretlen személynek jó híre támad, de amint megjelenik, a
ráemelkedő tekintetek előtt kicsinek bizonyul.
Mi is azt hisszük néha, hogy jobban tetszhetünk másoknak, ha közeledünk hozzájuk, pedig
épp akkor esünk ki kedvükből, mert közelről szemlélik erkölcsünk fogyatkozásait.

Cap. 8. 

De cavenda nimia familiaritate.

1. Non omni homini reveles cor tuum, sed cum sapiente, et timente Deum age causam tuam? Cum juvenibus et extraneis rarus esto, cum divitibus noli blandiri, et coram magnatis non libenter appareas. Cum humilibus et simplicibus, cum devotis et morigeratis sociare, et quæ ædificationis sunt pertracta. Non sis familiaris alicui mulieri, sed in communi omnes bonas mulieres Deo commenda. Soli Deo et Angelis ejus opta familiaris esse, et hominum notitiam devita.

2. Charitas est habenda ad omnes, sed familiaritas non expedit. Quandoque accidit ut persona ignota ex bona fama lucescit, tum præsentia oculos intuentium offuscat. Putamus aliis placere ex convictione nostra, et incipimus magis displicere morum improbitate in nobis considerata.

CHAPTER VIII

Of the danger of too much familiarity

1. Open not thine heart to every man, but deal with one who is wise and feareth God. Be seldom with the young and with strangers. Be not a flatterer of the rich; nor willingly seek the society of the great. Let thy company be the humble and the simple, the devout and the gentle, and let thy discourse be concerning things which edify. Be not familiar with any woman, but commend all good women alike unto God. Choose for thy companions God and His Angels only, and flee from the notice of men.

2. We must love all men, but not make close companions of all. It sometimes falleth out that one who is unknown to us is highly regarded through good report of him, whose actual person is nevertheless unpleasing to those who behold it. We sometimes think to please others by our intimacy, and forthwith displease them the more by the faultiness of character which they perceive in us.

Charitas est habenda ad omnes.

Imitatio Christi I./7. ~ Fac quod in te est, et Deus aderit bonæ voluntati tuæ./ Dominum Deum tuum timebis et ipsi servies ac per nomen illius iurabis!

 7. 

Kerülni kell a hiú reményt és a fölfuvalkodást

 

Fohász erősebb a hosszú 

imánál: sóhajt a

lélek - végső lélegzet 

az élet végén. 

Oda száll mind Kire 

csak esküdni érdemes.

Dominum Deum tuum timebis et ipsi servies ac per nomen illius iurabis!

I.

Levegőre épít, aki reményét emberekbe vagy teremtett dolgokba veti.
Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szeretetéből másoknak szolgálsz, és evilágon szegénynek
tartanak.
Ne magadra építs, hanem Istenbe vesd reményedet.
Tedd meg, ami rajtad áll, akkor majd Isten is támogatja jó szándékodat.
Ne bízzál tudományodban vagy akármelyik élő embernek fortélyosságában, hanem inkább
Isten kegyelmében: ő megsegíti az alázatost, és megalázza azt, aki sokra tartja önmagát.

II.

Ha vagyonod van, ne dicsekedjél vele, barátaiddal se, ha mégoly hatalmasok is; Istenben
bizakodjál, aki mindent megad, s mindenek fölött önmagát akarja neked adni.
Ne büszkélkedj sudár termeted szépségével, egy kis betegség megrokkanthatja, elrútíthatja
azt.
Ne tetszelegj ügyességedben vagy elméd fürgeségében, hogy Isten tetszésére légy, hiszen tőle
való minden jó, ami természetedben lakik.
Ne tartsd magadat másoknál különbnek, hogy Isten alábbvalónak ne találjon: ő tudja, mi
lakik az emberben.
Ne kevélykedjél jó cselekedeteidben, mert Isten ítélete más nyomon jár, mint az embereké:
neki gyakran nem tetszik az, ami az emberek tetszését kivívta.
Ha valami jó van benned, hidd, hogy másokban még több jó van, és így maradj meg az
alázatban.
Nem árt az, ha mindenkinél alábbvalónak gondolod magad, de nagyon sokat árt, ha csak
egynek is elébevágsz.
Az alázatos ember mindenkivel békében él, a kevély szívében gyakori vendég az indulat és a
bosszúság.

 

"Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld, és az ő nevére esküdj!" 

( A Második Törvénykönyv 6,13 )

 

 

Cap. 7. 

De vana spe et elatione fugienda. 

 

1. Vanus est qui spem suam ponit in hominibus aut in creaturis. Non pudeat te aliis servire amore Domini nostri Jesu Christi, et pauperem in hoc sæculo videri. Non stes super teipsum, sed in Deo spem tuam constitue. Fac quod in te est, et Deus aderit bonæ voluntati tuæ. Non confidas in tua scientia, vel cujuscumque astutia viventi, sed magis in Dei gratia, qui humiles adjuvat, et de se præsumentes humiliat.

2. Non glorieris in divitiis si adsint, nec in amicis quia potentes sunt, sed in Deo qui omnia præstat, et se ipsum super omnia dare desiderat. Non te extollas de magnitudine vel pulchritudine corporis, quæ modica etiam infirmitate corrumpitur et foedatur. Non placeas tibi ipsi, de humilitate aut ingenio ne displiceas Deo, cujus est totum quidquid boni naturaliter habemus.

3. Non te reputes aliis meliorem, ne forte coram Deo deterior habearis qui scit quid est in homine. Non superbias de operibus bonis, quia aliter sunt judicia Dei quam hominum, cui sæpe displicet, quod hominibus placet. Si aliquid boni habueris, crede de aliis meliora, ut humilitatem conserves. Non nocet ut te hominibus supponas, nocet autem plurimum, si vel uni te præponas. Jugis pax cum humili, in corde autem superbi zelus et indignatio frequens.

 

"Cave diligenter ne obliviscaris Domini qui eduxit te de terra Aegypti de domo servitutis. Dominum Deum tuum timebis et ipsi servies ac per nomen illius iurabis!"

 

CHAPTER VII

Of fleeing from vain hope and pride 

 

Vain is the life of that man who putteth his trust in men or in any created Thing. Be not ashamed to be the servant of others for the love of Jesus Christ, and to be reckoned poor in this life. Rest not upon thyself, but build thy hope in God. Do what lieth in thy power, and God will help thy good intent. Trust not in thy learning, nor in the cleverness of any that lives, but rather trust in the favour of God, who resisteth the proud and giveth grace to the humble.

2. Boast not thyself in thy riches if thou hast them, nor in thy friends if they be powerful, but in God, who giveth all things, and in addition to all things desireth to give even Himself. Be not lifted up because of thy strength or beauty of body, for with only a slight sickness it will fail and wither away. Be not vain of thy skilfulness or ability, lest thou displease God, from whom cometh every good gift which we have.

3. Count not thyself better than others, lest perchance thou appear worse in the sight of God, who knoweth what is in man. Be not proud of thy good works, for God’s judgments are of another sort than the judgments of man, and what pleaseth man is ofttimes displeasing to Him. If thou hast any good, believe that others have more, and so thou mayest preserve thy humility. It is no harm to thee if thou place thyself below all others; but it is great harm if thou place thyself above even one. Peace is ever with the humble man, but in the heart of the proud there is envy and continual wrath. 

 

"Fear the LORD your God, serve him only and take your oaths in his name." 

( Deut 6:13 )

"Don't swear whether by the Creator, or any creature, except truthfully, of necessity, and with reverence."

( St. Ignatius of Loyola, Spiritual Exercises, 38 )

 

Fac quod in te est, et Deus aderit bonæ voluntati tuæ.

 

 

Imitatio Christi I./6. ~ Homo qui necdum in se perfecte mortuus est...

 6. 

A rendezetlen vonzalmak

 

Csakis a teljes halál

( θάνατος ) 

által:

kenósis-

( κένωσις )

vágy nélkül

szünergia 

( συνεργία )

nincs - de békesség 

( ειρήνη )

 így

megváltás 

( σωτηρία ) 

sem.

 

 

I.

Mihelyt az emberben valami rendetlen kívánság megfogan, rögtön nyugtalan lesz.
A kevély, a kapzsi soha sem nyughatik, a szegény és az alázatos szívű nagy békességben él.

II.

Az az ember, aki még magát teljesen meg nem törte, hamar kísértésbe esik, és vereséget
szenved apró, alávaló dolgokban.
Aki lélek szerint gyönge, még testi ember, és hajlandó arra, ami az érzékekre hat, az nehezen
tud a földi vágyaktól teljesen elszakadni.
Ezért aztán gyakran elszomorodik, ha ezekről lemond, könnyen bosszankodik is, ha valaki
szembeszáll vele.
Ha pedig elnyerte, amire vágyódott, mindjárt furdalja a lelkiismerete, mert azt tette, amit a
szenvedélye diktált, az meg nem vezet el ahhoz a békéhez, amelyre törekedett.

III.

Szívünk igazi békéjét ilyenformán azzal biztosíthatjuk, ha ellenállunk ösztönös vágyainknak,
nem azzal, ha kiszolgáljuk őket.
Nincs tehát békesség a test szerint élő vagy a kívülvalókba belefeledkezett ember szívében:
hanem csak a buzgó és a lélek szerint élő emberben.

 

Cap. 6. 

De inordinatis affectibus.

 

1. Quandocumque homo inordinate aliquid appetit statim in se inquietus sit. Superbus et avarus nunquam quiescunt. Pauper et humilis spiritu in multitudine pacis conversatur. Homo qui necdum in se perfecte mortuus est, cito tentatur et vincitur in parvis et vilibus rebus. Infirmus in spiritu, et quodammodo adhuc carnalis ad sensibilia inclinatus, difficulter potest se a terrenis desideriis ex toto extrahere. Et ideo sæpe habet tristitiam cum se subtrahit. Leviter etiam dedignatur, si quis ei resistit.

2. Si autem profecutus fuerit quod concupiscitur, statim ex reatu conscientiæ gravatur, quia secutus est passionem suam, quæ nihil juvat ad pacem, quam quæsivit. Resistendo igitur passionibus invenitur vera pax cordis non autem serviendo eis. Non est ergo pax in corde hominis carnalis, non in homine in exterioribus dedito, sed in fervido spirituali. 

 

CHAPTER VI

Of inordinate affections 

 

1. Whensoever a man desireth aught above measure, immediately he becometh restless. The proud and the avaricious man are never at rest; while the poor and lowly of heart abide in the multitude of peace. The man who is not yet wholly dead to self, is soon tempted, and is overcome in small and trifling matters. It is hard for him who is weak in spirit, and still in part carnal and inclined to the pleasures of sense, to withdraw himself altogether from earthly desires. And therefore, when he withdraweth himself from these, he is often sad, and easily angered too if any oppose his will.

2. But if, on the other hand, he yield to his inclination, immediately he is weighed down by the condemnation of his conscience; for that he hath followed his own desire, and yet in no way attained the peace which he hoped for. For true peace of heart is to be found in resisting passion, not in yielding to it. And therefore there is no peace in the heart of a man who is carnal, nor in him who is given up to the things that are without him, but only in him who is fervent towards God and living the life of the Spirit. 

 

 

The man who is not yet wholly dead to self.

 

 

Imitatio Christi I./5. ~ Si vis profectum haurire lege humiliter, simpliciter, et fideliter nec unquam velis habere nomen scientiæ. Interroga libenter, et audi tacens Sanctorum verba, nec displiceant tibi parabolæ Seniorum sine cause enim non proferuntur.

 

 5. 

A Szentírás olvasása

 

Tiszta igazság: jó hír

 Evangélium 

egyszerű írás így is 

kell azt olvasni.

Legbelső szobádba menj!

és csendesedj el!

Hallgasd mély tisztelettel

vének és szentek szavát! 

Si vis profectum haurire lege humiliter, simpliciter, et fideliter nec unquam velis habere nomen scientiæ. Interroga libenter, et audi tacens Sanctorum verba, nec displiceant tibi parabolæ Seniorum sine cause enim non proferuntur. 

 

I.

Igazságot kell a szentírásban keresni, nem irodalmi érdekességet.
Az egész szentírást azzal a lélekkel kell olvasni, amellyel írták.
Inkább hasznot kell keresnünk a könyvekben, mint tudományos pontossággal kimunkált
beszédet.

II.

Éppolyan szívesen kell olvasnunk a jámbor és egyszerű könyveket, mint a magasztosakat és a
mélyeket.
Ne a szerző tekintélye számítson előtted, ne az, hogy művelt-e vagy műveletlen: hanem a
tiszta igazság szeretete indítson olvasásra.
Ne kutasd, ki mondta ezt vagy azt, inkább arra figyelj, mit mondott.
Az emberek elmúlnak: de az Úr igazsága örökké megmarad.
Személyválogatás nélkül sokféle módon szól hozzánk az Isten.
 

III.

Zabolátlan tudhatnékunk gyakran gáncsot vet elénk a szentírás olvasása közben: azt akarjuk
érteni, vitatni, ami mellett egyszerűen el kellene mennünk.
Ha olyasmit akarsz meríteni, ami előre segít, olvass alázatos, egyszerű és hívő lélekkel, és
soha ne vágyakozzál tudós nevezetre.
Faggasd örömest, és hallgasd elcsöndesedve a szentek szavát: a vének példabeszédeit
félvállról ne vedd, mert nem üres beszéd az.

 

Cap. 5. 

De lectione scripturarum.

 

1. Veritas est in Scripturis sanctis quærenda, non eloquenda. Omnis Scriptura sacra eo spiritu debet legi, quo facta est. Quærere debemus potius utilitatem in Scripturis, quam subtilitatem sermonis. Ita libenter devotos et simplices libros legere debemus, sicut altos et profundos. Non te defendat auctoritas Scribentis utrum parvæ vel magnæ litteraturæ fuerit, sed amor puræ veritatis te trahat ad legendum. Non quæras quis hoc dixerit, sed quid dicatur attende.

2. Homines transeunt, sed veritas Domini manet in æternum. Sine personarum acceptione variis modis nobis loquitur Deus. Curiositas nostra sæpe nos impedit in lectione Scripturarum, cum volumus intelligere et discutere ubi simpliciter est transeundum. Si vis profectum haurire lege humiliter, simpliciter, et fideliter nec unquam velis habere nomen scientiæ. Interroga libenter, et audi tacens Sanctorum verba, nec displiceant tibi parabolæ Seniorum sine cause enim non proferuntur. 

 

 

CHAPTER V

Of the reading of Holy Scriptures 

 

It is Truth which we must look for in Holy Writ, not cunning of words. All Scripture ought to be read in the spirit in which it was written. We must rather seek for what is profitable in Scripture, than for what ministereth to subtlety in discourse. Therefore we ought to read books which are devotional and simple, as well as those which are deep and difficult. And let not the weight of the writer be a stumbling-block to thee, whether he be of little or much learning, but let the love of the pure Truth draw thee to read. Ask not, who hath said this or that, but look to what he says.

2. Men pass away, but the truth of the Lord endureth for ever. Without respect of persons God speaketh to us in divers manners. Our own curiosity often hindereth us in the reading of holy writings, when we seek to understand and discuss, where we should pass simply on. If thou wouldst profit by thy reading, read humbly, simply, honestly, and not desiring to win a character for learning. Ask freely, and hear in silence the words of holy men; nor be displeased at the hard sayings of older men than thou, for they are not uttered without cause.

 

 

 

Si vis profectum haurire lege humiliter, simpliciter, et fideliter nec unquam velis habere nomen scientiæ. Interroga libenter, et audi tacens Sanctorum verba, nec displiceant tibi parabolæ Seniorum sine cause enim non proferuntur.

 

 

Imitatio Christi I./4. ~ Bona vita facit hominem sapientem secundum Deum, et expertum in multis. Quanto quis in se humilior fuerit, et Deo subjectior, tanto in omnibus erit sapientior et pacatior.

 4. 

Az előrelátó okosság tennivalóink elrendezésében
 

 

 

Jót jól teszi óvatos  

caute

és türelmes 

longanimiter :  

ki 

lelkiismeretes 

 sententioso  

és 

bölcs  

sapiente 

emberekre 

hallgat s alázatos 

 humilior 

az 

Úr előtt.

 

 

I.

Nem kell hinni minden szónak és ösztönzésnek, hanem óvatosan és türelmesen meg kell
fontolni mindent Isten előtt.
Sajnos gyakran hamarabb hisszük el s mondjuk ki valakiről a rosszat, mint a jót: olyan
gyarlók vagyunk.
De a tökéletes férfiak nem könnyen hisznek minden szóbeszédnek, mert tudják, hogy gyarló
az ember, hajlik a rosszra, és könnyen botlik a beszédben.
 

II.

Nagy bölcsesség az, ha nem cselekszünk elhamarkodottan, és saját véleményünkhöz
csökönyösen nem ragaszkodunk.
Ennek a bölcsességnek része az is, hogy ne adjunk hitelt minden hírverésnek.
Ma hallott és igaznak megismert dolgokat pedig ne adjunk rögtön tovább.
Kérj tanácsot bölcs és lelkiismeretes emberektől, és inkább akarj az okosabbra hallgatni, mint
mindenáron a magad feje szerint cselekedni.
Az igaz élet Isten szerint bölccsé és sokban járatossá teszi az embert.
Minél alázatosabb, Istennek minél engedelmesebb valaki, annál bölcsebb, annál
békességesebb mindenben.

 

Cap. 4. 

De prudentia in agendis.

 

1. Non est credendum omni verbo nec instinctui sed caute et longanimiter, res est fecundum Deum ponderanda. Proh dolor sæpe malum facilius quam bonum de alio creditur et dicitur ita infirmi sumus. Sed perfecti viri non facile credunt omni enarrant, quia sciunt humanam fragilitatem imo infirmitatem ad malum proclivem et in verbis fatis labilem.

2. Magna sapientia est non esse præcipitem in agendis, nec pertinaciter in sensibus stare. Ad hanc etiam non pertinet quibuslibet hominum verbis credere nec audita vel credita mox ad aliorum aures effundere.

3. Cum sapiente et sententioso viro consilium habe, et quære potius a melioribus instrui, quam tuas adinventiones sequi. Bona vita facit hominem sapientem secundum Deum, et expertum in multis. Quanto quis in se humilior fuerit, et Deo subjectior, tanto in omnibus erit sapientior et pacatior. 

 

CHAPTER IV

Of prudence in action 

 

1. We must not trust every word of others or feeling within ourselves, but cautiously and patiently try the matter, whether it be of God. Unhappily we are so weak that we find it easier to believe and speak evil of others, rather than good. But they that are perfect, do not give ready heed to every news-bearer, for they know man’s weakness that it is prone to evil and unstable in words.

2. This is great wisdom, not to be hasty in action, or stubborn in our own opinions. A part of this wisdom also is not to believe every word we hear, nor to tell others all that we hear, even though we believe it. Take counsel with a man who is wise and of a good conscience; and seek to be instructed by one better than thyself, rather than to follow thine own inventions. A good life maketh a man wise toward God, and giveth him experience in many things. The more humble a man is in himself, and the more obedient towards God, the wiser will he be in all things, and the more shall his soul be at peace. 

 

Cum sapiente et sententioso viro consilium habe, et quære potius a melioribus instrui, quam tuas adinventiones sequi. Bona vita facit hominem sapientem secundum Deum, et expertum in multis. Quanto quis in se humilior fuerit, et Deo subjectior, tanto in omnibus erit sapientior et pacatior.

 

Imitatio Christi I./3. ~ Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet. / Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit.

 3. 

Az igazság tanítása

 

Arc él bennem rejtve ülök mély csendbe érve csendesen.

 *

 Tükröt csiszolok neked 

ismerj magadra 

bennem..., mutass hát te is 

tükröt így nekem.

S én holdra mutató 

ujjad leszek - szüntelen. 

*

Kezdetben Igazság 

 ( Veritas ) 

volt

az önazonos 

és egyszerű értelem 

világosága

(  Quanto magis aliquis unitus, et interius implicatus fuerit, tanto plura et altiora sine labore intelligit quia desuper lumen intelligentiæ accipit. Purus simplex et stabilis in multis operibus non dissipatur, quia omnia ad Dei honorem operatur. )

ki Van - s Szólít a 

lehetőség honából

Ő az Igazság-Isten

( Veritas Deus )

Ő szólít minket : 

( Principium quod et loquitur nobis. )

hozzá 

hasonulva lesz 

tiszta-egyszerű minden

hűséges lélek

dicsőségére tesz

az Istenben Istennek.

( ad Dei honorem operatur )

 

Működik az ítélet

gyarapodjunk a 

jóban - erre születtünk.

( Et hoc deberet esse negotium nostrum, vincere scilicet se ipsum, et quotidie se fortiorem ipso fieri, atque in melius proficere. )

A világ úgyis

elmúlik velünk: 

( O quam cito transit gloria mundi. )

itt az 

idő szentül is élni.

( Certe adveniente e judicii, non quæretur a nobis quid legimus, sed quid fecimus; nec quam bene diximus, sed quam religiose visimus. )

 *

Ó mily gyorsan elmúlik 

ezen világnak 

dicsősége

( O quam cito transit gloria mundi. )

csak azok 

maradhatnak is 

nagyok 

kikben itt 

földi 

életük során is nagy 

szeretet lakik.

( Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit. )

 

I.

Boldog, akit az igazság maga tanít, nem képekben és elhangzó szavakban, hanem úgy,

ahogyan ő önmagában van és szól.

Vélekedésünk, eszünk gyakran megcsal minket: rövidlátónak mutatkozik.

Mit használ a titkos és rejtett dolgokról való sok szőrszálhasogató okoskodás; ha ezeket nem

ismerjük, nem vetik szemünkre az ítéleten.

Nagy bolondság, hogy elhanyagolva a hasznost meg a szükségest az után kapkodunk, ami

kíváncsiságunkat felajzza, s ami ártalmunkra van!

Szemünk van, s nem látunk; akkor mi gondunk a dolgok nemével és fajaival?

Akihez az örök Ige szól: az kigázol a sokféle vélekedés közül.

Egy igéből lehet megérteni mindent, és ezt az egy igét hirdeti minden: és ez a Kezdet, amely

szólít is minket.

Nélküle nincs értelem, sem igaz ítélet senkiben.

Aki mindent ebbe az egy igébe foglal, mindent erre az egyre igazít, ebben az egyben szemlél,

az lehet állhatatos szívű, az lelhet békés megállapodást Istenben.

Ó, igazság-Isten: hadd legyek eggyé veled az örökké való szeretetben!

Gyakran megcsömörlöm a sok olvasástól és tanulástól: benned van mindaz, amire vágyva

vágyom.

Hallgasson hát minden tanító, és némuljon el az egész teremtett világ a te színed előtt, és csak

te magad szólj hozzám.

II.

Minél közelebb jut valaki ahhoz, hogy önmagával azonos legyen, és szívében minél

egyszerűbb lesz, annál messzebb s annál följebb jut a megértésben fáradság nélkül, mert

onnan fölülről kapja meg az értelem világosságát.

A tiszta, egyszerű és állhatatos lélek a sokféle tevékenykedésben sem szóródik szét, mert

mindent Isten dicsőségére tesz: és azon van, hogy önmaga-keresése soha se nyugtalanítsa.

Ki gáncsol, ki gyötör jobban, mint szíved meg nem tört hajlama?

A derék és istenfélő ember előbb odabent elrendezi minden dolgát, amit kint meg kell tennie.

Nem a dolgai húzzák-vonják vétkes hajlamának szeszélye szerint, hanem maga szabja azokat

az igaz okosság mértékéhez.

Kinek kell keményebb harcot vívnia, mint aki önmagát igyekszik legyőzni?

Úgy volna rendjén, hogy ez legyen a mi foglalatosságunk: önmagunk legyőzése, az, hogy

naponta jobban erőt vegyünk önmagunkon, és így valamit gyarapodjunk a jóban.

III.

Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást; és minden

okoskodásunkban van valamicske homály.

Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás.

Nem kell kárhoztatnunk a tudományt, vagy bármiféle, egyszerű jártasságot valamiben.

Jó az magában véve, Isten rendelése szerint való.

De mindig többre kell becsülni nála a jó lelkiismeretet és az erényes életet.

Mivel pedig sokan inkább igyekeznek tudni, mint tisztességesen élni; azért gyakran

eltévelyednek, s vagy semmi gyümölcsöt nem teremnek, vagy csak igen keveset.

Ó, ha akkora szorgalommal irtogatnák bűnös hajlamaikat, oltogatnák magukba az erényeket,

amekkorát a kérdések fölvetésében tanúsítanak; nem volna annyi bűn és botránkozás a

nép között, sem annyi feslettség a klastromokban!

Bizony, ha ránkvirrad az ítélet, nem kérdik, mit olvastunk, hanem hogy mit cselekedtünk;

nem kutatják, mily szépen beszéltünk, hanem hogy milyen szentül éltünk.

Mondd csak meg, hol vannak most azok az urak és doktorok, akiket jól ismertél, amikor még

éltek, és tudományuk miatt tündököltek?

Javadalmuk másokra szállt: s nem tudom, egyáltalán emlékeznek-e rájuk.

Míg éltek, úgy látszott, nem akárkik, most hallgat róluk a világ.

Ó, milyen hamar elmúlik a világ dicsősége.

Bár életük egybehangzott volna tudományukkal: akkor lett volna köszönet tudós

igyekezetükben, tanításukban.

Mily sokan elvesznek világias, hívságos tudományuk miatt, akik Isten szolgálatával keveset

törődnek!

S mert inkább akarnak nagyok lenni, mint kicsinyek és alázatosak, azért semmivé lesznek

gondolataikban.

Az nagy igazán, akiben nagy szeretet lakik.

Az nagy igazán, aki kicsinynek ismeri magát, és semmibe veszi azt is, ha közmegbecsülés

veszi körül.

Az okos igazán, aki minden földi dolgot szemétnek tekint, csak Krisztust megnyerhesse.

És az a valóban, a helyesen tudós, aki Isten akaratát teljesíti, a magáét pedig megtagadja.

 

 

"Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek – mondta Jézus feleletül."

 

( Jn 8,25 )

Szemed Szeme - fül Füle

De szemed nélkül 

ne látna? füled nélkül 

nem hall? 

Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ;

Mindegy - nincs 

menekvés: hallott s 

látta már mind amit tettél: Mindent.

Θεὸς ἐκδικήσεων Κύριος, Θεὸς ἐκδικήσεων ἐπαῤῥησιάσατο.

 

"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem."

 

( Gal 2:20 )

 

Cap. 3. 

De doctrina veritatis.

1. Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet. Nostra opinion, et noster sensus sæpe nos fallit, et modicum videt. Quid prodest magna cavillatio de occultis, et obscuris rebus de quibus nec argueur in judicio, quia ignoravimus? Grandis insipientia quod neglectis utilibus, et necessariis, ultro intendimus curiosis, et damnosis. Oculos habentes, non videmus.

2. Et quid nobis de generibus et speciebus, cui æternum Verbum loquitur a multis opinionibus expeditur. Ex uno Verbo omnia, et unum loquuntur omnia et hoc est Principium quod et loquitur nobis. Nemo sine illo intelligit, aut recte judicat. Cuit omnia unam sunt, et qui omnia ad unum trahit, et omnia in uno videt, potest stabilis esse, et in Deo pacificus permanere. O veritas Deus, fac me unum tecum in charitate perpetua. Tædet mihi sæpe multa legere, t audire: in te toum est, quod volo et desidero. Taceant omnes doctores, sileant universæ creaturæ in conspectu tuo, tu mihi loquere solus.

3. Quanto magis aliquis unitus, et interius implicatus fuerit, tanto plura et altiora sine labore intelligit quia desuper lumen intelligentiæ accipit. Purus simplex et stabilis in multis operibus non dissipatur, quia omnia ad Dei honorem operatur, et in se otiose ab omni propria exquisitione esse nititur. Quis te magis impedit, et molestat quam tua immortificata cordis affectio? Bonus et devotus homo, opera sua intus prius disponit, quæ foris agere debet, nec illa trahunt ad desideria vitiosæ inclinationis, sed ipse inflectat ea ad arbitrium rectæ intentionis rationis. Quis habet fortius certamen, quam qui nititur vincere se ipsum? Et hoc deberet esse negotium nostrum, vincere scilicet se ipsum, et quotidie se fortiorem ipso fieri, atque in melius proficere.

4. Omnis perfectio in hac vita quamdam imperfectionem sibi habet annexam. Et omnis speculatio nostra quadam caligine non caret. Humilis tui cognitio certior via est ad Deum, quam profundæ scientiæ inquisitio. Non est culpanda scientia, aut quælibet rei notitia quæ bona est, in se confiderata, eet a Deo ordinata, sed præferenda est, semper bona conscientia, et vita, quia student magis plures scire quam bene vivere, ideo sæpe errant, et nullum vel modicum fructum ferunt.

5. O, si tantam adhiberent diligentiam ad extirpanda vitia, et virtutes inferendas, sicuti movendi quæstiones, non fierent tanta mala et scandala in populo nec tanta dissolutio in cænobiis. Certe adveniente e judicii, non quæretur a nobis quid legimus, sed quid fecimus; nec quam bene diximus, sed quam religiose visimus. Dic mihi, ubi sunt modo illi omnes Domini, et Magistri quos bene nosti dum adhuc bene viverent, et in studiis florerent? Jam eorum præbendas alii possident, et nescio utrum de eis recogitent. In vita sua aliquid videbantur et modo de illis tacetur.

6. O quam cito transit gloria mundi. Utinam vita eorum scientiæ concordasset eorum, tunc bene legissent et studuissent. Quam multi pereunt per vanam scientiam in hoc sæculo, qui parum curant de Dei fervitio. Et quia magis diligunt magni esse quam humiles, ideo evanuerunt in cognitationibus suis. Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit. Vere prudens est qui omnia terrena arbitratur uti stercora ut Christum lucrifaciat. Et vere bene doctus est qui Dei voluntatem facit et suam voluntatem relinquit.

CHAPTER III

Of the knowledge of truth

 

Happy is the man whom Truth by itself doth teach, not by figures and transient words, but as it is in itself.(1) Our own judgment and feelings often deceive us, and we discern but little of the truth. What doth it profit to argue about hidden and dark things, concerning which we shall not be even reproved in the judgment, because we knew them not? Oh, grievous folly, to neglect the things which are profitable and necessary, and to give our minds to things which are curious and hurtful! Having eyes, we see not.

2. And what have we to do with talk about genus and species! He to whom the Eternal Word speaketh is free from multiplied questionings. From this One Word are all things, and all things speak of Him; and this is the Beginning which also speaketh unto us.(2) No man without Him understandeth or rightly judgeth. The man to whom all things are one, who bringeth all things to one, who seeth all things in one, he is able to remain steadfast of spirit, and at rest in God. O God, who art the Truth, make me one with Thee in everlasting love. It wearieth me oftentimes to read and listen to many things; in Thee is all that I wish for and desire. Let all the doctors hold their peace; let all creation keep silence before Thee: speak Thou alone to me.

3. The more a man hath unity and simplicity in himself, the more things and the deeper things he understandeth; and that without labour, because he receiveth the light of understanding from above. The spirit which is pure, sincere, and steadfast, is not distracted though it hath many works to do, because it doth all things to the honour of God, and striveth to be free from all thoughts of self-seeking. Who is so full of hindrance and annoyance to thee as thine own undisciplined heart? A man who is good and devout arrangeth beforehand within his own heart the works which he hath to do abroad; and so is not drawn away by the desires of his evil will, but subjecteth everything to the judgment of right reason. Who hath a harder battle to fight than he who striveth for self-mastery? And this should be our endeavour, even to master self, and thus daily to grow stronger than self, and go on unto perfection.

4. All perfection hath some imperfection joined to it in this life, and all our power of sight is not without some darkness. A lowly knowledge of thyself is a surer way to God than the deep searching of man’s learning. Not that learning is to be blamed, nor the taking account of anything that is good; but a good conscience and a holy life is better than all. And because many seek knowledge rather than good living, therefore they go astray, and bear little or no fruit.

5. O if they would give that diligence to the rooting out of vice and the planting of virtue which they give unto vain questionings: there had not been so many evil doings and stumbling-blocks among the laity, nor such ill living among houses of religion. Of a surety, at the Day of Judgment it will be demanded of us, not what we have read, but what we have done; not how well we have spoken, but how holily we have lived. Tell me, where now are all those masters and teachers, whom thou knewest well, whilst they were yet with you, and flourished in learning? Their stalls are now filled by others, who perhaps never have one thought concerning them. Whilst they lived they seemed to be somewhat, but now no one speaks of them.

6. Oh how quickly passeth the glory of the world away! Would that their life and knowledge had agreed together! For then would they have read and inquired unto good purpose. How many perish through empty learning in this world, who care little for serving God. And because they love to be great more than to be humble, therefore they “have become vain in their imaginations.” He only is truly great, who hath great charity. He is truly great who deemeth himself small, and counteth all height of honour as nothing. He is the truly wise man, who counteth all earthly things as dung that he may win Christ. And he is the truly learned man, who doeth the will of God, and forsaketh his own will.

(1) Psalm xciv. 12; Numbers xii. 8. (2) John viii. 25 (Vulg.).

"Then they said to Him, "Who are You?" And Jesus said to them, "Just what I have been saying to you from the beginning."

( John 8:25 ) 

"I have been crucified with Christ. It is no longer I who live, but Christ who lives in me. And the life I now live in the flesh I live by faith in the Son of God, who loved me and gave himself for me."

( Gal 2:20 )

Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet.