Πίστις Σοφία 43. ~ „akinek van füle, az hallja" / "nyomtál engem. Fel!"

"Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet?" ~ μὴ τοῖς νεκροῖς ποιήσεις θαυμάσια;

 

E szavak után Jézus így szólt a tanítványokhoz: 

- Akinek van füle, az hallja. 

Ekkor újra Mária lépett elő, középre állt Fülöp mellé, és így szólt Jézushoz:

- Uram, az én fényben-lakómnak van füle, és az én erőmmel kész vagyok hallani. Megértettem, amit mondtál. Meghallgatsz-e engem, hogy magyarázatot adjak azokkal kapcsolatban, amiket mondtál nekünk? Azt mondtad, hogy „akinek van füle, az hallja". Fülöpnek azt mondtad: „Te, Tamás és Máté, hárman vagytok, akiket az Első Rejtély megbízott a világosságországról szóló beszédek feljegyzésével, hogy azokról tanúskodj." Halld, hogy kihirdessem e szavak jelentését: Az ez, amiről világosságerőd Mózes által prófétált: „Két vagy három tanú rögzítsen le mindent." A három tanú Fülöp, Tamás és Máté.

 Ezek hallatán Jézus azt mondta: 

- Kitűnő, Mária, ez az ige magyarázata. Most azonban te lépj elő, Fülöp, és hirdesd ki
 PISTIS SOPHIA ötödik esdeklésének magyarázatát. Azután ülj le, és jegyezd fel minden beszédemet, míg be nem telik a részed száma mindazon szavakból, amelyeket a világosságbirodalomról fel kell írnod. Aztán előléphetsz, és megmondhatod, amit a szellemed megért. Most pedig hirdesd ki PISTIS SOPHIA ötödik esdeklő énekének a megoldását. 

Fülöp válaszolt, és így szólt Jézushoz: 

- Uram, hallgasd meg magyarázatomat az ő bűnbánatával kapcsolatban. Ezt illetően a te erőd Dávid által prófétált a 88. zsoltárban: 

1. Uram, szabadításomnak Istene, éjjel-nappal kiáltok neked. 

2. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 

3. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seholig [halottak birodalmáig] jutott.

4. Hasonlatossá lettem a sírbaszállóhoz; olyan vagyok mint az erejevesztett ember, akinek nincsen segítője.

5. A szabadok a holtak között olyanok, mint a megöltek, akik odadobva, sírokban alszanak, akikre többé nem emlékezel, mert elszakaszttattak a te kezedtől. 

6. Mély sírba vetettek engem, a halál sötétségeibe és árnyai közé.  ἔθεντό με ἐν λάκκῳ κατωτάτῳ, ἐν σκοτεινοῖς καὶ ἐν σκιᾷ θανάτου.

7. A te haragod reám nehezedett, és minden vajúdásoddal nyomtál engem. Fel! ἐπ᾿ ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ὁ θυμός σου, καὶ πάντας τοὺς μετεωρισμούς σου ἐπήγαγες ἐπ᾿ ἐμέ. (διάψαλμα).

8. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél előttük engem. Nem én hagytam el őket, hanem ők engem. 

9. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged, Uram, mindennap, hozzád terjengetem kezeimet. 

10. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged?

11. Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet? μὴ τοῖς νεκροῖς ποιήσεις θαυμάσια; ἢ ἰατροὶ ἀναστήσουσι, καὶ ἐξομολογήσονταί σοι;

12. Vagy megtudhatják-e a te igazságodat olyan földön, amelyről megfeledkeztél?

13. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom.

14. Ne fordítsd hát el az orcádat éntőlem. 

15. Mert nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; ha felemelkedtem, megaláztattam.

16. Viselem a te rettentéseidet, roskadozom. Általmentek rajtam a te  búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 

17. Körülvettek engem, mint a vizek, egész nap. 

18. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerősöm: a sötétség. 

Ez tehát PISTIS SOPHIA ötödik esdeklése Rejtélyének a magyarázata, amikor a káoszban szorongattatott. ( Pistis Sophia, 43. fejezet )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lviii-xv-10.html

 

"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." ( Róm 10,17 ) ~  ἄρα ἡ πίστις ἐξ ἀκοῆς, ἡ δὲ ἀκοὴ διὰ ῥήματος Χριστοῦ. 

... Krisztus beszédéből. 

 

Stans, Cemetery Cuno Amiet