Πίστις Σοφία 47. / Corpus Hermeticum 4. ~ "Te jöttél mentésemre, ó, Világosság, a te Gnózisod szerint." / "Ez történt velem, amikor mindezt Értelmemből, az abszolút uralom Igéjétől megkaptam."

"...továbbra is dicsérte a fénykincs világosságát, melyet egykor látott, s amelyben hitt."
 

 

"Jézus folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: 

- Amikor PISTIS SOPHIA kifejezte hetedik esdeklését a káoszban, az Első Rejtély még nem parancsolta meg nekem az ő megmentését és felvezetését a káoszból.  

De irgalomból, magamtól, parancs nélkül a káosznak egy valamivel nyíltabb helyére vezettem őt. Amikor pedig Authádész anyagi teremtményei észrevették, hogy valamivel nyíltabb helyre került a káoszban, egy kicsit csökkentették az üldözését abban a hiedelemben, hogy most egészen kivezetik a káoszból.  

Ekkor PISTIS SOPHIA nem ismerte fel, hogy én  voltam a segítője. Engem egyáltalán nem ismert fel, hanem továbbra is dicsérte a fénykincs világosságát, melyet egykor látott, s amelyben hitt. Azt hitte, hogy ez a világosság az ő segítője, melyet azzal a meggyőződéssel dicsért, hogy az az egyetlen igaz világosság. Mivel pedig hitt az igaz fénykincshez tartozó világosságban, fel is fogják vezetni őt a káoszból, és bűnbánatát elfogadják.  

Az Első Rejtély parancsa azonban még nem lett teljesítve, hogy elfogadhassák a bűnbánatát. Hallgassatok azonban tovább, hogy kihirdessek nektek mindent, ami PISTIS SOPHIÁVAL történt: Amikor valamivel nyíltabb helyre vittem őt a káoszban, Authádész teremtményei egészen abbahagyták a zaklatását, mert azt hitték, hogy most kivezetik őt a káoszból. 

Amikor azonban észrevették, hogy mégsem  viszik ki, azonnal újra neki fordultak, hogy erősen megtámadják. Emiatt a nyolcadik esdeklésének adott kifejezést, mivel azok nem hagyták abba a zaklatását, hanem ellene fordultak, hogy a legválasztékosabban szorongassák. Azt mondta tehát:

1. Benned reménykedtem, ó, Világosság! Ne hagyj a káoszban! Válts meg és szabadíts meg a Gnózisod szerint! 

2. Őrizz meg és szabadíts meg! Légy a megváltóm, ó, Világosság! Igen, szabadíts meg, és vezess el a te világosságodhoz! 

3. Mert te vagy a megváltóm, és tehozzád fogsz engem vezetni. A te neved Rejtélye miatt vezess, és ajándékozz meg a te kegyelmeddel! 

4. Meg fogsz szabadítani az oroszlánarcú erőtől, melyet csapdának állítottak fel nekem; mert te vagy a megváltóm. 

5. És a te kezeidbe teszem világosságom megtisztított részét. Te jöttél mentésemre, ó, Világosság, a te Gnózisod szerint. 

"Én pedig lelkembe véstem Poimandrész jótéteményét, és mivel teljesült, amit akartam, felettébb boldog voltam. Mert testem alvása lelkem kijózanodásává, szemem lehunyása az igazi látássá, hallgatásom a jóval terhessé, tanításom előadása pedig a javak sarjaivá lett. Ez történt velem, amikor mindezt Értelmemből, vagyis Poimandrésztól, az abszolút uralom Igéjétől megkaptam.

Az igazság isteni (sugallatától) ihletve jöttem ide.
Ezért lelkem teljes erejéből dicsőítem az Atyaistent:
Szent az Isten, a mindenség atyja.
Szent az Isten, akinek akarata saját Erői révén teljesül be.
Szent az Isten, aki azt akarja, hogy negismerjék, és akit megismernek az övéi.
Szent vagy, aki Igéddel alkottad meg a létezőket.
Szent vagy, akinek képmására Született meg az egész természet.
Szent vagy akinek a természet nem adott formát.
Szent vagy, aki erősebb vagy minden Erőnél.
Szent vagy, aki nagyobb vagy minden nagyságnál.
Szent vagy, aki felülmúlsz minden dicséretet.

Fogadd el a lelkemből és szívemből hozzád emelkedő szent értelmi áldozatokat, aki kifejezhetetlen, kimondhatatlan vagy, akit csendben szólítunk meg.
Hallgass meg engem, aki azért könyörgök, hogy ne veszítsem el a tudást, ami lényegemhez illik, tégy erőssé engem, és én kegyelmed révén megvilágosítom azokat, akik tudatlanok, akik a testvéreim és a te gyermekeid. Ezért hiszek és teszek tanúságot, az életbe és fénybe távozom. Áldott vagy, Atyám.
Az, aki a te embered, segíteni akar neked a megszentelésben, hiszen megadtál neki minden hatalmat." ( Corpus Hermeticum, Poimandrész, 42-43 )

6. Haragudtál azokra, akik ellenőriznek engem, és mégsem tudnak engem teljesen legyőzni. Én pedig a világosságban bíztam. 

7. Örvendeni fogok és boldognak nevezem magamat, hogy irgalmaztál nekem, szükségemre felfigyeltél és kiszabadítottál. Igen, az én erőmet is ki fogod hozni a káoszból. 

8. Nem hagytál ott engem az oroszlánarcú hatalomnak, hanem valamivel védettebb helyre vittél." ( Pistis Sophia, 47. fejezet )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxii-xiv-15.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxiv-xxi-16.html

"És a te kezeidbe teszem világosságom megtisztított részét. Te jöttél mentésemre, ó, Világosság, a te Gnózisod szerint." / Hallgass meg engem, aki azért könyörgök, hogy ne veszítsem el a tudást, ami lényegemhez illik, tégy erőssé engem, és én kegyelmed révén megvilágosítom azokat, akik tudatlanok, akik a testvéreim és a te gyermekeid.