Πίστις Σοφία 55. ~ "A haverom vagy?" / "Teremtményeinek minden ereje sötétüljön el! És anyaga világosság nélkül való legyen." / "elszegényedtél, szükségben vagy és a lelked éhen hal."

 "Sötétbe burkolta magát, mint valami köpenybe. És a sötétség áthatotta a testét mint a víz, és belefolyt minden erejébe, mint az olaj." I.

 

"Jézus folytatta, és azt mondta tanítványainak:  

- Ezután az történt, hogy nagy fényességgel közeledtem a káoszhoz, hogy elvegyem az oroszlánfejű erő világosságát. 

Mivel hatalmasan világítottam, nagyon félt, és Authádész-istenéhez kiáltott, hogy segítsen neki. Az Authádész-isten azonnal letekintett a káoszra nagy haraggal, és segíteni akart oroszlánfejű erejének. És azonnal körülvette az oroszlánfejű erő és minden teremtménye PISTIS SOPHIÁT, hogy elvegye a SOPHIÁBAN lévő minden belső fényességet. 

Most az történt, hogy amikor SOPHIÁT így szorongatták, felém fordult a magasba, és segítségért kiáltott. 

Amikor a magasba pillantva a haragos Authádészt pillantotta meg, félt, és kifejezte tizenkettedik esdeklését Authádész és teremtményei miatt. 

De Énhozzám kiáltott fel, azt mondván:  

1. Ó, Világosság, ne feledd el dicsérő énekemet!  

2. Mert Authádész és oroszlánarcú ereje újra kitátotta a száját ellenem, s megint ravaszul cselekedett ellenem.  

3. Körülvettek engem, hogy elrabolják az erőmet. És gyűlölnek, mert téged dicsérlek.  

4. Ahelyett hogy szeretnének, rágalmaznak és vádolnak. Én viszont dicsérek.  

5. Azt tervezték, hogy elrabolják a világosságomat, mert dicsértelek téged, ó, Világosság. És gyűlölnek engem, mert én téged szeretlek.  

6. Jöjjön el a sötétség Authádészre, és a külső sötétség archonja üljön a jobbja felől.  

7. ítéleted napján vedd el az erejét. És mert az én világosságomat akarta elvenni, vedd el az övét.  

8. Belső világosságának minden ereje semmisüljön meg. A Három Háromszor-hatalmasok közül egy másik kapja meg az ő dicsőségét. 

9. Teremtményeinek minden ereje sötétüljön el! És anyaga világosság nélkül való legyen.  

10. Maradjanak a teremtményei a káoszban, és ne térhessenek vissza a helyükre! Csappanjon meg a bennük lévő világosság! És ne hagyd őket a területükre, a tizenharmadik eonhoz menni.  

11. Minden világosság átvevője és megtisztítója tisztítsa meg és vegye el az Authádészben lévő összes világosságot.  

12. A külső sötétség archonjai uralkodjanak a teremtményein. Ne hagyd őt máshol befogadni. És ne hagyj mást engedelmeskedni az ő teremtményei erejének a káoszban!  

13. Vétesd el teremtményeiben lévő világosságát és nevüket töröltesd el a tizenharmadik eonból; még jobb, ha az ő nevét elveteted onnan örökre.  

14. Az oroszlánfejű erőt terheld meg annak a bűnével, aki teremtette. A világosság ne törölje el annak az anyagnak a bűnét, amelyet Authádész hozott létre.  

15. Legyenek az ő bűneik örökké nyilvánvalók a világosságban. Ne engedd őket kinézni a káoszból, és az ő nevüket vedd el mindenhonnan, mivel  

16. nem kíméltek engem, hanem szorongattak, és világosságot és erőt vettek el tőlem. És mert akik ide helyeztek engem, el akarták venni egész világosságomat. 

17. Le akartak szállni a káoszba. Maradjanak tehát a káoszban, és mostantól kezdve ne vezettessenek ki onnan. Az igazságosság helyét nem akarták lakásul, így mostantól fogva ne vétessenek fel oda!  

18. Sötétbe burkolta magát, mint valami köpenybe. És a sötétség áthatotta a testét mint a víz, és belefolyt minden erejébe, mint az olaj.  

19. Tehát vegye magára mindenkor a káoszt, mint valami köpenyt, és övezze fel magát sötétséggel, mint valami bőrövvel.  

20. Ez történjen mindazokkal, akik ezt tették velem a világosság miatt és azt mondták: Vegyük el egész erejét. 

"Így tégy te is, hiszen elszegényedtél, szükségben vagy és a lelked éhen hal." ( Sziénai Szent Katalin, FRANCESCO DI VANNI MALAVOLTINAK SZIÉNÁBA, 123-124 )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/gnosis-iv-szienai-szent-katalin-es.html  

21. Te azonban, ó, Világosság, irgalmazz nekem a te neved Rejtélye miatt, és válts meg a te jóságod és kegyelmed szerint!  

22. Mert elvették a világosságomat és erőmet. Belső erőm megrendült, s közöttük nem tudok megállni.  

23. Vétkessé tett anyaggá lettem. Hányódom, mint a szél szelleme.  

24. Erőm elsatnyult, mert az üdvtitkot [Rejtélyt] elveszítettem. És anyagom megcsappant, mert elvették a világosságomat.  

25. És kigúnyolnak, integetnek nekem és lenéznek.  

26. Segíts nekem a te irgalmasságod jóvoltából! Nos, akinek szelleme kész, az lépjen elő és adja meg PISTIS SOPHIA tizenkettedik esdeklésének megoldását ( Pistis Sophia, 55. fejezet ) 

A cselekedet magában hordozza jutalmát. A Gonosznak meghal a lelke..., de annak is, aki közösséget vállal vele..., még ha áldozataként is, hozzá szabva gondolatait és tetteit.

Aki sokáig a mélybe tekint..., a mélység visszatekint rá... ( ~ Nietzsche )

"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.
S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád." ( Nietzsche )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxx-xxvii-22.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/ime-mienk-gyermek-krisztus-iv.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/abyss-i-felj-tolem-mergezo.html

 

"SÖRMESTER Most kimutattad a fogad fehérjét! (A Sörmester feláll, izgatottan rója az irodát.) És én?

SÖRMESTER Hm. Szóval nem. Te nem. Hát ez remek ! Most aztán színt vallottál! Engemet meg benne hagysz a pácba', mi? Tojsz a fejemre! Én lehetek disznó! Én turkálhatok ebben a mocsokban, én nem számítok, én csak egy közönséges sörgyári bunkó vagyok, de az úr az nem vesz részt benne! Én bemocskolhatom magam, csak az úr maradjon tiszta! Az úrnak az elv az érdekes! De hogy a többiekkel mi lesz, arra már nem gondol! Ilyenek vagytok ti!

VANĚK Hogyhogy mi?

SÖRMESTER Hát ti! Értelmiségiek! Urak! Mindig elegántos a dumátok, csakhogy ezt megengedhetitek magatoknak, mert nektek nem eshetik bajotok, ti mindig érdekesek vagytok, ti mindig el tudjátok rendezni a dolgokat, ti vagytok fölül, még akkor is, ha alul vagytok, a bunkó meg csak gürcöljön a nagy semmiért, és nincs, aki meghallgassa,es mindenki szarik a fejére, mindenki beletörli a lábát és üvölt vele, nem élet az ilyen, és a végén az urak a fejéhez vágják, hogy nincsenek elvei! A meleg placcot a raktárban, azt elfogadnád, de egy keveset a mocsokból, amiben naponta gázolok, abból már nem kérsz! Ti nagyon okosak vagytok, nagyon jól mesterkedtek, nagyon jol tudtok gondoskodni magatokról! Elvek! Elvek! Hogy a fenébe ne védenétek azokat az elveiteket, nagyon is kapóra jönnek nektek, mert kitűnően el tudjátok adni őket, mert szépen kerestek rajtuk, mert ezek az elvek tartanak el benneteket, de én? Rajtam csak a port verhetik el miattuk! Nektek mindig van valami esélyetek, de miféle esélyem van nekem? Velem senki se törődik, senki sem fél tőlem, rólam senki sem ír, nekem senki se segít, én senkit sem érdeklek, én csak arra vagyok jó, hogy trágya legyek, trágya, amiből kinőhetnek a ti elveitek, csak arra vagyok jó, hogy fűtött helyet hajkurásszak a hősködéseitekhez, hogy aztán a végén csak kiröhögjenek! Te majd egyszer visszamégy a színésznőid közé, eldicsekszel nekik, hogy hordógurító voltál, te leszel a hős, de én? Én hová menjek vissza? Ki vesz engem észre? Ki értékeli, amit csinálok? Mi jut nekem az életből? Mi? Mi vár rám? (A Sörmester megsemmisülve a székre rogy, fejét Vaněk mellkasára fekteti, és hangosan felzokog. Kis idő múlva megnyugszik, fölpillant Vaněkra, és halkan megszólal.) Ferdinand?

VANĚK Hm...

SÖRMESTER A haverom vagy?

VANĚK Az." ( Vaclav Havel, Audiencia )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/vi-i-es-kulonuljenek-el-p-dimenzio.html

 

"Tehát vegye magára mindenkor a káoszt, mint valami köpenyt, és övezze fel magát sötétséggel, mint valami bőrövvel."