"Ó, Világosság, a te világító nevedért hittem benned."
Amikor Jézus ezt hallotta Fülöptől, így szólt:
- Nagyon jó, szeretett Fülöp. Jer azonban, ülj le újra, és írd fel a te részedet minden beszédemből és mindenből, amit engem tenni látsz.
Fülöp pedig azonnal leült és írni kezdett. Jézus folytatta beszédét, és így szólt a tanítványaihoz:
- Ekkor PISTIS SOPHIA könyörgött a világossághoz. És a világosság megbocsátotta a bűnét, hogy elhagyta a helyét és lement a sötétséghez.
Kifejezte tehát hatodik esdeklését:
1. Téged dicsértelek, ó Világosság, a legmélységesebb sötétségben.
2. Hallgasd meg a bűnbánatomat, és hagyd, hogy világosságod figyeljen fel könyörgő hangomra!
3. Ha megemlékezel a bűnömről, ó, Világosság, akkor nem állom meg a helyemet előtted, és elhagysz.
4. Mert te vagy a megmentőm, ó, Világosság, a te világító nevedért hittem benned.
5. Az én erőm hitt a te Rejtélyedben. Erőm mindig bízott a világosságban, akkor, amikor a magasságban lévőkben volt, meg akkor is, amikor a káoszban volt.
6. A világosságban bízzon bennem minden erő, amikor a legmélységesebb sötétségben vagyok; és akkor is bízzanak abban, ha a magasság helyeire jutnak.
7. Mert a világosság irgalmas, és megvált minket. A világosságban egy nagy, mentő Rejtély van.
8. És minden erőket kiment majd a káoszból az én kihágásom miatt. Mivel elhagytam a helyemet és lementem a káoszhoz. Nos, akinek az értelme ránemesedett, az értse meg." ( Pistis Sophia, 44. fejezet )
https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lviii-xv-10.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lix-xvi-11.html
 |
| "Az én erőm hitt a
te Rejtélyedben. Erőm mindig bízott a világosságban, akkor, amikor a
magasságban lévőkben volt, meg akkor is, amikor a káoszban volt." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése