...ki mennyire értékeli a munkámat."
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerzetes. Ez a szerzetes egy falu határában az út mellett építette fel szerény kunyhóját. Azzal töltötte az idejét, hogy imádkozott és szalma papucsokat font, majd a kész papucsokat kiakasztotta az út melletti bokrokra, vegyen belőle bárki szabadon, akinek csak szüksége van rá.
Egy napon meglátogatta a barátja, aki szomorúan állapította meg, nagyon rossz bőrben van. Épp hogy csak "hálni jár belé a lélek".
Javasolta hát neki, tegyen a papucsok mellé egy kis tálat, s egy táblát is függesszen ki azok árával. Rögtön lesz pénze a mindennapi betevőjére.
"Mindenki, annyit ad, amennyit jónak lát, ki mennyire értékeli a munkámat." - felelte s továbbra sem kért fizetséget a papucsokért.
S "lássatok csudát", éhen is halt a szerzetes."
 |
| Jipsin |
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/letezz-mint-krisztusi-aldas.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése