éhen is halt

 ...ki mennyire értékeli a munkámat."

 

 

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerzetes. Ez a szerzetes egy falu határában az út mellett építette fel szerény kunyhóját. Azzal töltötte az idejét, hogy imádkozott és szalma papucsokat font, majd a kész papucsokat kiakasztotta az út melletti bokrokra, vegyen belőle bárki szabadon, akinek csak szüksége van rá.

Egy napon meglátogatta a barátja, aki szomorúan állapította meg, nagyon rossz bőrben van. Épp hogy csak "hálni jár belé a lélek".

Javasolta hát neki, tegyen a papucsok mellé egy kis tálat, s egy táblát is függesszen ki azok árával. Rögtön lesz pénze a mindennapi betevőjére.

"Mindenki, annyit ad, amennyit jónak lát, ki mennyire értékeli a munkámat." - felelte s továbbra sem kért fizetséget a papucsokért.

S "lássatok csudát", éhen is halt a szerzetes."

 

Jipsin

 https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/letezz-mint-krisztusi-aldas.html