A filozófia kórusa ( χορωδία της φιλοσοφίας ) 112. ~ Exorcimus III. / „Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." III.

 „Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."

 

 

"Jézus újra folytatta, és így szólt: 

- Ha ellenben olyan lélekről van szó, mely nem hallgatott az ellenzékszellemre ennek fondorlatoskodása idején, nem engedett neki, hanem jó lélek lett, és megkapta a világosság rejtélyeit, melyek a második térben vagy a harmadik, belső térben vannak, és eljön a lélek testből való kilépésének ideje, akkor az ellenzékszellem és a sors követi ezt a lelket felfelé vezető útján. 

Mielőtt pedig felemelkedik, kimondja minden megpecsételéstől és az ellenszellem minden kötelétől (amellyel ezt az archonok kötötték a lélekhez) feloldó rejtélyt, és az ellenszellem nem mehet már be a lélekbe, a lelket szabadon ereszti a parancsok szerint, amelyeket a nagy sorserők archonjai adtak neki, azt mondván: 

Ne engedd el ezt a lelket, mielőtt meg nem mondja neked a minden pecséttől való feloldozás rejtélyét, amellyel téged a lélekhez kötöttünk. 

Ha aztán a lélek kimondta a minden pecséttől és az ellenzékszellem kötelékeitől feloldó rejtélyét, és ez a szellem már nem megy be a lélekbe és nincs hozzákötve, akkor a lélek ebben a pillanatban egy rejtélyt mond ki és elbocsátja a sorsot az ő helyére a középső út archonjaihoz. 

És a lélek kimondja a rejtélyt és elbocsátja az ellenzékszellemet a sorserők archonjaihoz, arra a helyre, ahol az azokhoz van kötve. 

Ekkor a lélek ragyogó fényáradat lesz, és az emlékeztetők, akik a lelket kivezették a testből, félnek ennek a léleknek a világosságától és leborulnak előtte. 

Ekkor a lélek nagy fényáradat, sőt szárnyas világosság lesz, és áthatol az archonok minden területén és a világosság minden rendszerén, míg el nem jut az ő saját birodalmához, ahová (ameddig a fokig) megkapta a rejtélyeket. 

Ha olyan lélekről van szó, aki az első, külső tér rejtélyeit kapta, ezeket be is töltötte, ám visszaesett, és a rejtélyek teljesítése után újra bűnöket követett el, és eljön a testből való kilépésének ideje, akkor jönnek a kiegyenlítő igazságosság elvezetői [emlékeztetők] és a lelket kivezetik a testből. 

És a sors és az ellenzékszellem követi ezt a lelket az útjain, mert az ellenzékszellem az archonok köteleivel és pecsétjeivel van e lélekhez kötve.

A lélek kimondja minden köteléknek és pecsétnek a feloldozó rejtélyét, amelyekkel az archonok az ellenszellemet kötötték a lélekhez. 

És amikor a lélek ezt a feloldozó rejtélyt kimondja, azonnal feloldódnak a pecsétek kötelékei, amelyekkel az ellenzékszellem kötötte meg a lelket. 

És az ellenzékszellem azonnal megválik tőle, és nincs többé a lélekhez fűzve. 

Ebben a pillanatban a lélek kimond egy rejtélyt és legyőzi az ellenzékszellemet és a sorsot, és megszabadítja magát üldözőitől. 

De még nincs minden az ő hatalmában, hanem még alá van rendelve a Hatalmaknak. Ekkor jönnek ennek a léleknek az átvevői (emlékeztetői) a rejtélyekkel, melyeket kapott, és elveszik ezt a lelket az előző emlékeztetőktől, akik visszatérnek az archonok feladatához, hogy folytassák a feladatukat a lelkeknek a testből való kivezetésénél. 

És ennek a léleknek az emlékeztetői, akik a világossághoz tartoznak, fényszárnyakat és fényruhát képeznek a lélek számára és nem vezetik a káoszhoz, mert nem lenne helyes egy olyan lelket a káoszhoz vezetni, amely megkapta a rejtélyeket; hanem a közép archonjainak útjára vezetik. 

Amikor pedig a közép archonjaihoz megérkezik, akkor ezek az archonok eléje jönnek félelemmel és nagy tűzzel és különböző arcokat vágván, szóval rettegve. 

Ebben a pillanatban a lélek kimondja az archonok apológiájának rejtélyét. 

És az archonok nagyon félnek és arcra borulnak, mert félnek a kimondott rejtélytől és az apológiától. 

És ez a lélek eloldozza magát a sorsától, mondván: „Vegyétek a sorsotokat! Mostantól nem jövök a ti területeitekhez. Örökre elidegenedtem tőletek, mert elmegyek örökölt helyemre"!  

Ha a lélek ezt kimondta, akkor a világosság átvevői [emlékeztetői] a magasba repülnek vele és a sorserők eonjaiba vezetik őt, mialatt ő minden helynek megmondja az apológiáját [védőbeszédét] és megadja a pecsétjét, amelyeket megmondok majd nektek a rejtélyek magyarázatánál. 

És átadja az archonoknak az ellenzékszellemet, kimondja nekik a köteleket megoldó rejtélyt, melyekkel az archonok őhozzá kötötték az ellenzékszellemet, és azt mondja nekik:

 „Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." 

És mindegyiknek megadja a pecsétjét és az apológiáját. 

Ha a lélek ezt tette, akkor a világosságtól származó átvevők [emlékeztetők] a magasba repülnek vele, kivezetik a sorserők eonjaiból, és elvezetik a magasság minden eonjához, mialatt minden helynek megadja a védőbeszédét és mindenütt ad védőbeszédet [megindoklást] és pecsétet Adámász király zsarnokainak. 

 És megadja az apológiát minden bal oldali terület archonjainak, amelyeknek minden apológiáját és pecsétjét megmondom nektek egyszer, amikor a rejtélyek magyarázatait adom. 

Aztán az átvevők ezt a lelket a világosság Szüzéhez vezetik. 

És a lélek a világosság Szüzének odaadja a pecséteket és himnuszokkal dicséri. 

És a világosság Szüze és a világosság hét másik Szüze megvizsgálja ezt a lelket, és megtalál minden jelet rajta, és megtalálja a pecsétéit és keresztelőit és felkenését. 

És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket, és a világosság átvevői megkeresztelik és megadják neki a szellemi kenetet; és a világosság minden Szüze lepecsételi őt az ő pecsétjeivel. 

Ezenkívül a világosság átvevői átadják őt a nagy Szabaóthnak, a jónak, akit az élet kapujánál, a jobb oldaliak területén, Atyának neveznek. 

És a lélek megadja neki himnuszaival a dicséretet és a pecsétéit és az apológiáját. 

És Szabaóth, a nagy és jó, lepecsételi őt a pecsétjeivel. 

És a lélek kifejezi ismeretét és dicséretét himnuszokkal, és a pecséteket is megadja a jobb oldaliak egész területének. 

Mind lepecsételik őt a pecsétjeikkel. 

És Melkhisédek, a világosság nagy átvevője jobb oldaliak területén, lepecsételi ezt a lelket. 

És Melkhisédek minden átvevője lepecsételi ezt a lelket és elvezetik a fénykincshez. 

És ő [a lélek] megadja a tiszteletet és dicsőséget és dicshimnuszokat és minden pecsétet a világosság minden területének.  

És a fénykincs területén mindenki lepecsételi őt a pecsétjével, és ő bemegy öröksége helyére." ( Pistis Sophia, 112. fejezet. ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvii-xlvii.html

 

„Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."