„Itt van az ellenszellemetek!
Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."
"Jézus újra folytatta, és így szólt:
- Ha ellenben olyan lélekről van szó, mely nem hallgatott az ellenzékszellemre ennek fondorlatoskodása idején, nem engedett neki, hanem jó lélek lett, és megkapta a világosság rejtélyeit, melyek a második térben vagy a harmadik, belső térben vannak, és eljön a lélek testből való kilépésének ideje, akkor az ellenzékszellem és a sors követi ezt a lelket felfelé vezető útján.
Mielőtt pedig felemelkedik, kimondja minden megpecsételéstől és az ellenszellem minden kötelétől (amellyel ezt az archonok kötötték a lélekhez) feloldó rejtélyt, és az ellenszellem nem mehet már be a lélekbe, a lelket szabadon ereszti a parancsok szerint, amelyeket a nagy sorserők archonjai adtak neki, azt mondván:
Ne engedd el ezt a lelket, mielőtt meg nem mondja neked a minden pecséttől való feloldozás rejtélyét, amellyel téged a lélekhez kötöttünk.
Ha aztán a lélek kimondta a minden pecséttől és az ellenzékszellem kötelékeitől feloldó rejtélyét, és ez a szellem már nem megy be a lélekbe és nincs hozzákötve, akkor a lélek ebben a pillanatban egy rejtélyt mond ki és elbocsátja a sorsot az ő helyére a középső út archonjaihoz.
És a lélek kimondja a rejtélyt és elbocsátja az ellenzékszellemet a sorserők archonjaihoz, arra a helyre, ahol az azokhoz van kötve.
Ekkor a lélek ragyogó fényáradat lesz, és az emlékeztetők, akik a lelket kivezették a testből, félnek ennek a léleknek a világosságától és leborulnak előtte.
Ekkor a lélek nagy fényáradat, sőt szárnyas világosság lesz, és áthatol az archonok minden területén és a világosság minden rendszerén, míg el nem jut az ő saját birodalmához, ahová (ameddig a fokig) megkapta a rejtélyeket.
Ha olyan lélekről van szó, aki az első, külső tér rejtélyeit kapta, ezeket be is töltötte, ám visszaesett, és a rejtélyek teljesítése után újra bűnöket követett el, és eljön a testből való kilépésének ideje, akkor jönnek a kiegyenlítő igazságosság elvezetői [emlékeztetők] és a lelket kivezetik a testből.
És a sors és az ellenzékszellem követi ezt a lelket az útjain, mert az ellenzékszellem az archonok köteleivel és pecsétjeivel van e lélekhez kötve.
A lélek kimondja minden köteléknek és pecsétnek a feloldozó rejtélyét, amelyekkel az archonok az ellenszellemet kötötték a lélekhez.
És amikor a lélek ezt a feloldozó rejtélyt kimondja, azonnal feloldódnak a pecsétek kötelékei, amelyekkel az ellenzékszellem kötötte meg a lelket.
És az ellenzékszellem azonnal megválik tőle, és nincs többé a lélekhez fűzve.
Ebben a pillanatban a lélek kimond egy rejtélyt és legyőzi az ellenzékszellemet és a sorsot, és megszabadítja magát üldözőitől.
De még nincs minden az ő hatalmában, hanem még alá van rendelve a Hatalmaknak. Ekkor jönnek ennek a léleknek az átvevői (emlékeztetői) a rejtélyekkel, melyeket kapott, és elveszik ezt a lelket az előző emlékeztetőktől, akik visszatérnek az archonok feladatához, hogy folytassák a feladatukat a lelkeknek a testből való kivezetésénél.
És ennek a léleknek az emlékeztetői, akik a világossághoz tartoznak, fényszárnyakat és fényruhát képeznek a lélek számára és nem vezetik a káoszhoz, mert nem lenne helyes egy olyan lelket a káoszhoz vezetni, amely megkapta a rejtélyeket; hanem a közép archonjainak útjára vezetik.
Amikor pedig a közép archonjaihoz megérkezik, akkor ezek az archonok eléje jönnek félelemmel és nagy tűzzel és különböző arcokat vágván, szóval rettegve.
Ebben a pillanatban a lélek kimondja az archonok apológiájának rejtélyét.
És az archonok nagyon félnek és arcra borulnak, mert félnek a kimondott rejtélytől és az apológiától.
És ez a lélek eloldozza magát a sorsától, mondván: „Vegyétek a sorsotokat! Mostantól nem jövök a ti területeitekhez. Örökre elidegenedtem tőletek, mert elmegyek örökölt helyemre"!
Ha a lélek ezt kimondta, akkor a világosság átvevői [emlékeztetői] a magasba repülnek vele és a sorserők eonjaiba vezetik őt, mialatt ő minden helynek megmondja az apológiáját [védőbeszédét] és megadja a pecsétjét, amelyeket megmondok majd nektek a rejtélyek magyarázatánál.
És átadja az archonoknak az ellenzékszellemet, kimondja nekik a köteleket megoldó rejtélyt, melyekkel az archonok őhozzá kötötték az ellenzékszellemet, és azt mondja nekik:
„Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."
És mindegyiknek megadja a pecsétjét és az apológiáját.
Ha a lélek ezt tette, akkor a világosságtól származó átvevők [emlékeztetők] a magasba repülnek vele, kivezetik a sorserők eonjaiból, és elvezetik a magasság minden eonjához, mialatt minden helynek megadja a védőbeszédét és mindenütt ad védőbeszédet [megindoklást] és pecsétet Adámász király zsarnokainak.
És megadja az apológiát minden bal oldali terület archonjainak, amelyeknek minden apológiáját és pecsétjét megmondom nektek egyszer, amikor a rejtélyek magyarázatait adom.
Aztán az átvevők ezt a lelket a világosság Szüzéhez vezetik.
És a lélek a világosság Szüzének odaadja a pecséteket és himnuszokkal dicséri.
És a világosság Szüze és a világosság hét másik Szüze megvizsgálja ezt a lelket, és megtalál minden jelet rajta, és megtalálja a pecsétéit és keresztelőit és felkenését.
És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket, és a világosság átvevői megkeresztelik és megadják neki a szellemi kenetet; és a világosság minden Szüze lepecsételi őt az ő pecsétjeivel.
Ezenkívül a világosság átvevői átadják őt a nagy Szabaóthnak, a jónak, akit az élet kapujánál, a jobb oldaliak területén, Atyának neveznek.
És a lélek megadja neki himnuszaival a dicséretet és a pecsétéit és az apológiáját.
És Szabaóth, a nagy és jó, lepecsételi őt a pecsétjeivel.
És a lélek kifejezi ismeretét és dicséretét himnuszokkal, és a pecséteket is megadja a jobb oldaliak egész területének.
Mind lepecsételik őt a pecsétjeikkel.
És Melkhisédek, a világosság nagy átvevője jobb oldaliak területén, lepecsételi ezt a lelket.
És Melkhisédek minden átvevője lepecsételi ezt a lelket és elvezetik a fénykincshez.
És ő [a lélek] megadja a tiszteletet és dicsőséget és dicshimnuszokat és minden pecsétet a világosság minden területének.
És a fénykincs területén mindenki lepecsételi őt a pecsétjével, és ő bemegy öröksége helyére." ( Pistis Sophia, 112. fejezet. )
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvii-xlvii.html
 |
| „Itt van az ellenszellemetek!
Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése