Imitatio Christi I./3. ~ Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet. / Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit.

 3. 

Az igazság tanítása

 

Arc él bennem rejtve ülök mély csendbe érve csendesen.

 *

 Tükröt csiszolok neked 

ismerj magadra 

bennem..., mutass hát te is 

tükröt így nekem.

S én holdra mutató 

ujjad leszek - szüntelen. 

*

Kezdetben Igazság 

 ( Veritas ) 

volt

az önazonos 

és egyszerű értelem 

világosága

(  Quanto magis aliquis unitus, et interius implicatus fuerit, tanto plura et altiora sine labore intelligit quia desuper lumen intelligentiæ accipit. Purus simplex et stabilis in multis operibus non dissipatur, quia omnia ad Dei honorem operatur. )

ki Van - s Szólít a 

lehetőség honából

Ő az Igazság-Isten

( Veritas Deus )

Ő szólít minket : 

( Principium quod et loquitur nobis. )

hozzá 

hasonulva lesz 

tiszta-egyszerű minden

hűséges lélek

dicsőségére tesz

az Istenben Istennek.

( ad Dei honorem operatur )

 

Működik az ítélet

gyarapodjunk a 

jóban - erre születtünk.

( Et hoc deberet esse negotium nostrum, vincere scilicet se ipsum, et quotidie se fortiorem ipso fieri, atque in melius proficere. )

A világ úgyis

elmúlik velünk: 

( O quam cito transit gloria mundi. )

itt az 

idő szentül is élni.

( Certe adveniente e judicii, non quæretur a nobis quid legimus, sed quid fecimus; nec quam bene diximus, sed quam religiose visimus. )

 *

Ó mily gyorsan elmúlik 

ezen világnak 

dicsősége

( O quam cito transit gloria mundi. )

csak azok 

maradhatnak is 

nagyok 

kikben itt 

földi 

életük során is nagy 

szeretet lakik.

( Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit. )

 

I.

Boldog, akit az igazság maga tanít, nem képekben és elhangzó szavakban, hanem úgy,

ahogyan ő önmagában van és szól.

Vélekedésünk, eszünk gyakran megcsal minket: rövidlátónak mutatkozik.

Mit használ a titkos és rejtett dolgokról való sok szőrszálhasogató okoskodás; ha ezeket nem

ismerjük, nem vetik szemünkre az ítéleten.

Nagy bolondság, hogy elhanyagolva a hasznost meg a szükségest az után kapkodunk, ami

kíváncsiságunkat felajzza, s ami ártalmunkra van!

Szemünk van, s nem látunk; akkor mi gondunk a dolgok nemével és fajaival?

Akihez az örök Ige szól: az kigázol a sokféle vélekedés közül.

Egy igéből lehet megérteni mindent, és ezt az egy igét hirdeti minden: és ez a Kezdet, amely

szólít is minket.

Nélküle nincs értelem, sem igaz ítélet senkiben.

Aki mindent ebbe az egy igébe foglal, mindent erre az egyre igazít, ebben az egyben szemlél,

az lehet állhatatos szívű, az lelhet békés megállapodást Istenben.

Ó, igazság-Isten: hadd legyek eggyé veled az örökké való szeretetben!

Gyakran megcsömörlöm a sok olvasástól és tanulástól: benned van mindaz, amire vágyva

vágyom.

Hallgasson hát minden tanító, és némuljon el az egész teremtett világ a te színed előtt, és csak

te magad szólj hozzám.

II.

Minél közelebb jut valaki ahhoz, hogy önmagával azonos legyen, és szívében minél

egyszerűbb lesz, annál messzebb s annál följebb jut a megértésben fáradság nélkül, mert

onnan fölülről kapja meg az értelem világosságát.

A tiszta, egyszerű és állhatatos lélek a sokféle tevékenykedésben sem szóródik szét, mert

mindent Isten dicsőségére tesz: és azon van, hogy önmaga-keresése soha se nyugtalanítsa.

Ki gáncsol, ki gyötör jobban, mint szíved meg nem tört hajlama?

A derék és istenfélő ember előbb odabent elrendezi minden dolgát, amit kint meg kell tennie.

Nem a dolgai húzzák-vonják vétkes hajlamának szeszélye szerint, hanem maga szabja azokat

az igaz okosság mértékéhez.

Kinek kell keményebb harcot vívnia, mint aki önmagát igyekszik legyőzni?

Úgy volna rendjén, hogy ez legyen a mi foglalatosságunk: önmagunk legyőzése, az, hogy

naponta jobban erőt vegyünk önmagunkon, és így valamit gyarapodjunk a jóban.

III.

Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást; és minden

okoskodásunkban van valamicske homály.

Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás.

Nem kell kárhoztatnunk a tudományt, vagy bármiféle, egyszerű jártasságot valamiben.

Jó az magában véve, Isten rendelése szerint való.

De mindig többre kell becsülni nála a jó lelkiismeretet és az erényes életet.

Mivel pedig sokan inkább igyekeznek tudni, mint tisztességesen élni; azért gyakran

eltévelyednek, s vagy semmi gyümölcsöt nem teremnek, vagy csak igen keveset.

Ó, ha akkora szorgalommal irtogatnák bűnös hajlamaikat, oltogatnák magukba az erényeket,

amekkorát a kérdések fölvetésében tanúsítanak; nem volna annyi bűn és botránkozás a

nép között, sem annyi feslettség a klastromokban!

Bizony, ha ránkvirrad az ítélet, nem kérdik, mit olvastunk, hanem hogy mit cselekedtünk;

nem kutatják, mily szépen beszéltünk, hanem hogy milyen szentül éltünk.

Mondd csak meg, hol vannak most azok az urak és doktorok, akiket jól ismertél, amikor még

éltek, és tudományuk miatt tündököltek?

Javadalmuk másokra szállt: s nem tudom, egyáltalán emlékeznek-e rájuk.

Míg éltek, úgy látszott, nem akárkik, most hallgat róluk a világ.

Ó, milyen hamar elmúlik a világ dicsősége.

Bár életük egybehangzott volna tudományukkal: akkor lett volna köszönet tudós

igyekezetükben, tanításukban.

Mily sokan elvesznek világias, hívságos tudományuk miatt, akik Isten szolgálatával keveset

törődnek!

S mert inkább akarnak nagyok lenni, mint kicsinyek és alázatosak, azért semmivé lesznek

gondolataikban.

Az nagy igazán, akiben nagy szeretet lakik.

Az nagy igazán, aki kicsinynek ismeri magát, és semmibe veszi azt is, ha közmegbecsülés

veszi körül.

Az okos igazán, aki minden földi dolgot szemétnek tekint, csak Krisztust megnyerhesse.

És az a valóban, a helyesen tudós, aki Isten akaratát teljesíti, a magáét pedig megtagadja.

 

 

"Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek – mondta Jézus feleletül."

 

( Jn 8,25 )

Szemed Szeme - fül Füle

De szemed nélkül 

ne látna? füled nélkül 

nem hall? 

Ο φυτεύσας τὸ οὖς οὐχὶ ἀκούει; ἢ ὁ πλάσας τὸν ὀφθαλμὸν οὐχὶ κατανοεῖ;

Mindegy - nincs 

menekvés: hallott s 

látta már mind amit tettél: Mindent.

Θεὸς ἐκδικήσεων Κύριος, Θεὸς ἐκδικήσεων ἐπαῤῥησιάσατο.

 

"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem."

 

( Gal 2:20 )

 

Cap. 3. 

De doctrina veritatis.

1. Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet. Nostra opinion, et noster sensus sæpe nos fallit, et modicum videt. Quid prodest magna cavillatio de occultis, et obscuris rebus de quibus nec argueur in judicio, quia ignoravimus? Grandis insipientia quod neglectis utilibus, et necessariis, ultro intendimus curiosis, et damnosis. Oculos habentes, non videmus.

2. Et quid nobis de generibus et speciebus, cui æternum Verbum loquitur a multis opinionibus expeditur. Ex uno Verbo omnia, et unum loquuntur omnia et hoc est Principium quod et loquitur nobis. Nemo sine illo intelligit, aut recte judicat. Cuit omnia unam sunt, et qui omnia ad unum trahit, et omnia in uno videt, potest stabilis esse, et in Deo pacificus permanere. O veritas Deus, fac me unum tecum in charitate perpetua. Tædet mihi sæpe multa legere, t audire: in te toum est, quod volo et desidero. Taceant omnes doctores, sileant universæ creaturæ in conspectu tuo, tu mihi loquere solus.

3. Quanto magis aliquis unitus, et interius implicatus fuerit, tanto plura et altiora sine labore intelligit quia desuper lumen intelligentiæ accipit. Purus simplex et stabilis in multis operibus non dissipatur, quia omnia ad Dei honorem operatur, et in se otiose ab omni propria exquisitione esse nititur. Quis te magis impedit, et molestat quam tua immortificata cordis affectio? Bonus et devotus homo, opera sua intus prius disponit, quæ foris agere debet, nec illa trahunt ad desideria vitiosæ inclinationis, sed ipse inflectat ea ad arbitrium rectæ intentionis rationis. Quis habet fortius certamen, quam qui nititur vincere se ipsum? Et hoc deberet esse negotium nostrum, vincere scilicet se ipsum, et quotidie se fortiorem ipso fieri, atque in melius proficere.

4. Omnis perfectio in hac vita quamdam imperfectionem sibi habet annexam. Et omnis speculatio nostra quadam caligine non caret. Humilis tui cognitio certior via est ad Deum, quam profundæ scientiæ inquisitio. Non est culpanda scientia, aut quælibet rei notitia quæ bona est, in se confiderata, eet a Deo ordinata, sed præferenda est, semper bona conscientia, et vita, quia student magis plures scire quam bene vivere, ideo sæpe errant, et nullum vel modicum fructum ferunt.

5. O, si tantam adhiberent diligentiam ad extirpanda vitia, et virtutes inferendas, sicuti movendi quæstiones, non fierent tanta mala et scandala in populo nec tanta dissolutio in cænobiis. Certe adveniente e judicii, non quæretur a nobis quid legimus, sed quid fecimus; nec quam bene diximus, sed quam religiose visimus. Dic mihi, ubi sunt modo illi omnes Domini, et Magistri quos bene nosti dum adhuc bene viverent, et in studiis florerent? Jam eorum præbendas alii possident, et nescio utrum de eis recogitent. In vita sua aliquid videbantur et modo de illis tacetur.

6. O quam cito transit gloria mundi. Utinam vita eorum scientiæ concordasset eorum, tunc bene legissent et studuissent. Quam multi pereunt per vanam scientiam in hoc sæculo, qui parum curant de Dei fervitio. Et quia magis diligunt magni esse quam humiles, ideo evanuerunt in cognitationibus suis. Vere magnus est qui in si parvus est et pro nihilo omne culmen honoris ducit. Vere prudens est qui omnia terrena arbitratur uti stercora ut Christum lucrifaciat. Et vere bene doctus est qui Dei voluntatem facit et suam voluntatem relinquit.

CHAPTER III

Of the knowledge of truth

 

Happy is the man whom Truth by itself doth teach, not by figures and transient words, but as it is in itself.(1) Our own judgment and feelings often deceive us, and we discern but little of the truth. What doth it profit to argue about hidden and dark things, concerning which we shall not be even reproved in the judgment, because we knew them not? Oh, grievous folly, to neglect the things which are profitable and necessary, and to give our minds to things which are curious and hurtful! Having eyes, we see not.

2. And what have we to do with talk about genus and species! He to whom the Eternal Word speaketh is free from multiplied questionings. From this One Word are all things, and all things speak of Him; and this is the Beginning which also speaketh unto us.(2) No man without Him understandeth or rightly judgeth. The man to whom all things are one, who bringeth all things to one, who seeth all things in one, he is able to remain steadfast of spirit, and at rest in God. O God, who art the Truth, make me one with Thee in everlasting love. It wearieth me oftentimes to read and listen to many things; in Thee is all that I wish for and desire. Let all the doctors hold their peace; let all creation keep silence before Thee: speak Thou alone to me.

3. The more a man hath unity and simplicity in himself, the more things and the deeper things he understandeth; and that without labour, because he receiveth the light of understanding from above. The spirit which is pure, sincere, and steadfast, is not distracted though it hath many works to do, because it doth all things to the honour of God, and striveth to be free from all thoughts of self-seeking. Who is so full of hindrance and annoyance to thee as thine own undisciplined heart? A man who is good and devout arrangeth beforehand within his own heart the works which he hath to do abroad; and so is not drawn away by the desires of his evil will, but subjecteth everything to the judgment of right reason. Who hath a harder battle to fight than he who striveth for self-mastery? And this should be our endeavour, even to master self, and thus daily to grow stronger than self, and go on unto perfection.

4. All perfection hath some imperfection joined to it in this life, and all our power of sight is not without some darkness. A lowly knowledge of thyself is a surer way to God than the deep searching of man’s learning. Not that learning is to be blamed, nor the taking account of anything that is good; but a good conscience and a holy life is better than all. And because many seek knowledge rather than good living, therefore they go astray, and bear little or no fruit.

5. O if they would give that diligence to the rooting out of vice and the planting of virtue which they give unto vain questionings: there had not been so many evil doings and stumbling-blocks among the laity, nor such ill living among houses of religion. Of a surety, at the Day of Judgment it will be demanded of us, not what we have read, but what we have done; not how well we have spoken, but how holily we have lived. Tell me, where now are all those masters and teachers, whom thou knewest well, whilst they were yet with you, and flourished in learning? Their stalls are now filled by others, who perhaps never have one thought concerning them. Whilst they lived they seemed to be somewhat, but now no one speaks of them.

6. Oh how quickly passeth the glory of the world away! Would that their life and knowledge had agreed together! For then would they have read and inquired unto good purpose. How many perish through empty learning in this world, who care little for serving God. And because they love to be great more than to be humble, therefore they “have become vain in their imaginations.” He only is truly great, who hath great charity. He is truly great who deemeth himself small, and counteth all height of honour as nothing. He is the truly wise man, who counteth all earthly things as dung that he may win Christ. And he is the truly learned man, who doeth the will of God, and forsaketh his own will.

(1) Psalm xciv. 12; Numbers xii. 8. (2) John viii. 25 (Vulg.).

"Then they said to Him, "Who are You?" And Jesus said to them, "Just what I have been saying to you from the beginning."

( John 8:25 ) 

"I have been crucified with Christ. It is no longer I who live, but Christ who lives in me. And the life I now live in the flesh I live by faith in the Son of God, who loved me and gave himself for me."

( Gal 2:20 )

Felix quem Veritas per se ipsam docet, non per figuras et voces transeuntes, sed sicuti se habet.

Imitatio Christi I./2. ~ Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia.

 2. 

Az alázatosság és önmagunk igaz ismerete.

 

Mondj sokat. Adj sokat - ám a disznóid elé le ne szórd a sok gyöngyöd.

 

Komoly emberré 

lettél?

Hát maradj is meg annak.

A szeretet: felelősség. 

( Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia. )

 

I.

A természet rendje, hogy minden ember törekszik a tudásra, de mi haszna a tudománynak

Isten félelme nélkül?

Bizony többet ér az alázatos földművelő, aki Istennek szolgál, mint a fölfuvalkodott tudós,

aki magáról megfeledkezve az egek forgásán töri a fejét.

Aki jól ismeri magát, belátja: nincs mivel büszkélkednie, s nem leli kedvét az emberek

dicséretében.

Ha a világnak minden titkát ismerném is, de nem élnék szeretetben, mi hasznomra volna Isten

előtt, aki tetteim szerint fog megítélni?

Hagyj fel a tudásnak mértéktelen keresésével, mert az önmagadtól igen messze szakíthat, s

nagy csalódásnak kezdete lehet.

Akik sokat tudnak, azokon könnyen úrrá lesz a kívánság, hogy bölcsnek lássák és nevezzék

őket az emberek.

Sokminden van, aminek tudása kevés vagy éppen semmi lelki hasznot nem jelent.

S nagyon nem bölcs az, aki olyasmire figyel, ami nem válik üdvösségére.

Hiába a sok szó: nem tölti be a lelket, az igaz élet viszont békességet szerez a szívnek, a tiszta

lelkiismeret megnöveli az Istenbe vetett bizalmat.

Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy, annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem

élsz.

Ne bízd hát el magad ügyességedben vagy tudományodban, inkább érezd felelősnek magad

minden tudásért, amit kaptál.

II.

Ha úgy látnád, hogy sokat tudsz, és mindent eléggé jól megértesz, vedd észbe, hogy sokkal

több az, amit nem ismersz.

Ne légy hát oly igen nagy bölcs, inkább valld meg tudatlanságodat.

Mit tolakodnál mások elé, mikor sokan tanultabbak nálad, s a törvényeket is jobban ismerik?

Ha azt akarod, hogy valami ismeret és tanulmány hasznodra váljék, szeresd az

ismeretlenséget s azt, hogy semminek tartanak.

Ez a legmagasabb rendű és leghasznosabb tanulnivaló: önmagunk igaz ismerete és

megvetése.

Nagy bölcsesség és tökéletesség az, ha az ember önmagát semmire sem tartja, de másokról

mindig jót gondol és elismerően vélekedik.

Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik, vagy valami nagy hibát követ el, akkor sem

kellene magadat nála jobbnak gondolnod: hiszen nem tudod, meddig tudsz megállni a

jóban.

Mindnyájan gyarlók vagyunk, de te senkit se tarts magadnál gyarlóbbnak.

 

"Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!"

 

( Mt 7,6 ) 

Cap. 2. 

De humili scire sui ipsius.

1. Omnis homo naturaliter scire desiderat. Sed scientia sine timore Dei quid importat? Melior est profecto Rusticus humilis, qui Deo fervit, quam superbus Philosophus, qui se neglecto cursum cæli confiderat. Qui bene se ipsum cognoscit sibi ipsi vilescit, nec laudibus delectatur humanis. Si scirem omnia quæ in mundo sunt, et non essem in charitate, quid me juavert coram Deo, qui me judicaturus est ex facto?

2. Quiesce a nimio discendi desiderio, quia ibi magna incitatur distractio et deceptio. Scientes volunt libenter docti videri et sapientes dici. Multa sunt quæ scire animæ parum vel nihil prodest. Et valde insipiens est, qui aliquibus magis intendit, quam his quæ saluti suæ deserviunt. Multa verba non satiant animam, sed bona vita refrigerat mentem, et pura conscientia magnam ad Deum præstat confidentiam.

3. Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia. Si tibi videtur quod multa scias et satis bene intelligas, scito tamen quia sunt multo plura quæ nesci. Noli sapere altum, sed ignorantiam tuam magis fatere. Quid te vis alicui præferre, cum plures doctiores te inveniantur, et magis in lege periti. Si vis aliquid utiliter scire, et discere, ama nesciri, et pro nihilo reputari.

4. Hæc est altissima et utilissima lectio, sui ipius vera cognitio, et despectio. De se ipso nihil tenere, et de aliis semper bene et alte sentire magna sapientia est, et perfectio. Si videres aliquem aperte peccare, vel aliqua gravia perpetrare, non deberes te meliorem exstimare, quia nescis quamdiu possis in bono stare. Omnes fragiles sumus, sed tu neminem fragiliorem te ipso tenebis.

"Nolite dare sanctum canibus neque mittatis margaritas vestras ante porcos ne forte conculcent eas pedibus suis et conversi disrumpant vos."

 ( Mt 7:6 )

CHAPTER II

Of thinking humbly of oneself

There is naturally in every man a desire to know, but what profiteth knowledge without the fear of God? Better of a surety is a lowly peasant who serveth God, than a proud philosopher who watcheth the stars and neglecteth the knowledge of himself. He who knoweth himself well is vile in his own sight; neither regardeth he the praises of men. If I knew all the things that are in the world, and were not in charity, what should it help me before God, who is to judge me according to my deeds?

2. Rest from inordinate desire of knowledge, for therein is found much distraction and deceit. Those who have knowledge desire to appear learned, and to be called wise. Many things there are to know which profiteth little or nothing to the soul. And foolish out of measure is he who attendeth upon other things rather than those which serve to his soul’s health. Many words satisfy not the soul, but a good life refresheth the mind, and a pure conscience giveth great confidence towards God.

3. The greater and more complete thy knowledge, the more severely shalt thou be judged, unless thou hast lived holily. Therefore be not lifted up by any skill or knowledge that thou hast; but rather fear concerning the knowledge which is given to thee. If it seemeth to thee that thou knowest many things, and understandest them well, know also that there are many more things which thou knowest not. Be not high-minded, but rather confess thine ignorance. Why desirest thou to lift thyself above another, when there are found many more learned and more skilled in the Scripture than thou? If thou wilt know and learn anything with profit, love to be thyself unknown and to be counted for nothing.

4. That is the highest and most profitable lesson, when a man truly knoweth and judgeth lowly of himself. To account nothing of one’s self, and to think always kindly and highly of others, this is great and perfect wisdom. Even shouldest thou see thy neighbor sin openly or grievously, yet thou oughtest not to reckon thyself better than he, for thou knowest not how long thou shalt keep thine integrity. All of us are weak and frail; hold thou no man more frail than thyself.

 

"Do not give dogs what is holy, and do not throw your pearls before pigs, lest they trample them underfoot and turn to attack you." 

( Matthew 7:6 ) 

 

 

 Quanto plus et melius scis, tanto gravius judicaberis inde nisi sancte vixeris. Noli ergo extolli de ulla arte vel scientia, sed potius time de data tibi notitia.

Imitatio Christi I./1. ~ Quid est quod fuit ipsum quod futurum est quid est quod factum est ipsum quod fiendum est.

 1. 

Krisztus követése és minden hiábavaló evilági
igyekezetnek megvetése

A szemed és szived éhesek - lelked is de egész másra

Fogd a gyeplőjüket célba érhessen a harmadik vélük.

 

Szemed és szíved éhesek 

csodálkozással 

'néznek' most a világra: 

Vigyázz! fogd vissza 

őket. ('Az illúziók száma

végtelen':) elveszhet e 'képben'

 a léleknek szép vágya.

I.

Aki engem követ, nem jár sötétségben – mondja az Úr. Krisztus szava ez; arra int, hogy az ő életét és erkölcsét kövessük, ha igazán akarunk világosságban járni, és minden szívbeli vakságtól megszabadulni. Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés. Krisztus tanítása a szentek minden tanításánál különb; és akiben lélek lakik, elrejtett mannát talál benne. Mégis azt látjuk, hogy sokan – gyakran hallják bár az evangéliumot –, nemigen buzdulnak fel, mert nincs bennük Krisztus lelke. Márpedig annak, aki teljesen, ínyét csiklandón érteni akarja Krisztus szavát, annak azon kell lennie, hogy egész élete folyását az övéhez igazítsa.

II.

Mi hasznod abból, hogy a Szentháromságról mélyreható vitákba bocsátkozol, ha nincs
benned alázatosság, s azért nem telik benned kedve a Szentháromságnak? Bizony a mélyértelmű szavak nem tesznek szentté és igazzá: viszont az erényes élet kedvessé tesz Isten előtt. Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet, mint hogy tudjam annak meghatározását. Ha betéve tudnád a Bibliát és minden bölcs jeles mondásait, Isten szeretete és kegyelme nélkül mindez hasznodra volna? Hívságok hívsága és minden hiábavalóság, csak egy ér valamit, hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk. Ez a bölcsesség summája: evilágot megvetve minden igyekezetünket a mennyek országára irányítani. Hiábavaló dolog tehát veszendő gazdagságot keresni, és reményünket abba vetni.
Hasonlóképpen hiábavalóság mindenáron elismerést keresni, magas polcokra kívánkozni.
Hiábavaló dolog a test kívánságait követni, arra vágyakozni, amiért később keményen lakolni kell. Hiábavaló igyekezet hosszú életet óhajtani és az igaz életre kevés gondot viselni. Hiábavalóság csak a földi élettel törődni s az eljövendőről előre nem gondoskodni.
Hiábavaló azt szeretni, ami egy-kettőre elmúlik, és oda nem igyekezni, ahol örökké való
öröm vár ránk. Jusson eszedbe gyakran a közmondás: Nem elégszik meg a szem látással, a fül sem telik be hallással. Azon légy hát, hogy szívedet elvond a látható dolgok szeretetétől, és a nem-láthatókhoz fordulj. Mert akik érzéki természetük törvényét követik, beszennyezik lelkiismeretüket, és Isten kegyelméből kiesnek.

 "Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt." 

( Prédikátor 1:8 )

Cap. I. 

De imitatione Christi et contemptu mundi omniumque eius vanitatum. 

 

1. Qui sequitur me non ambulat in tenebris dicit Dominus. Hæc sunt verba Christi, quibus admonemur quatenus vitam eius et mores imitemur, si volumus veraciter illuminari, et ab omni cæcitate cordis liberari. Summum igitur studium nostrum, sit in vita Jesu meditari.

2. Doctrina Ejus omnes doctrinas Sanctorum præcellit, et qui spiritum haberet absconditum ibi manna inveniret. Sed contingit quod multi ex frequenti auditu Evangelii parvum desiderium sentiunt, quia spiritum Chrisi non habent. Qui autem vult plene et sapide verba Christi intelligere, oportet ut totam vitam suam illi studeat conformare.

3. Quid prodest tibi alta de Trinitate disputare, si careas humilitate unde displiceas Trinitati? Vere alta verba non faciunt sanctum et justum, sed virtuosa vita efficit Deo carum. Opto magis sentire compunctionem quam scire definitionem. Si scires totam Bibliam, et omnium philosophorum dicta quid totum prodesset, sine charitate et gratia? Vanitas vanitatum et omnia vanitas præter amare Deum et illi soli fervire. Ista est summa sapientia per contemptum mundi tendere ad regna cælestia.

4. Vanitas igitur est divitias perituras quærere, et in illis sperare. Vanitas quoque est honores ambire, et in altum se extollere. Vanitas est carnis desideria sequi, et illud desiderare unde postmodum graviter oportet puniri. Vanitas est longam vitam optare, et de bona vita modicum curare. Vanitas est præsentem vitam solum attendere, et quæ futura sunt non prævidere. Vanitas est diligere quod cum omni celeritate transit, et illuc non festinare ubi sempiternum manet gaudium.

5. Stude ergo cor tuum ab amore visibilium abstrahere, et ad invisiblia te transferre. Nam sequentes suam sensualitatem maculant conscientiam, et perdunt Dei gratiam.

 Törekedj tehát arra, hogy szívedet visszavond a látható dolgok szeretetétől, és áthelyezd magad a láthatatlan dolgokba. Azok ugyanis, akik saját érzékiségüket követik, beszennyezik a lelkiismeretüket és elvesztik Isten kegyelmét.

"Cunctae res difficiles; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur. Quid est quod fuit ipsum quod futurum est quid est quod factum est ipsum quod fiendum est." 

 ( Ecclesiastes 1:8 ) 

CHAPTER I

Of the imitation of Christ, and of contempt of the world and all its vanities 

 

He that followeth me shall not walk in darkness,(1) saith the Lord. These are the words of Christ; and they teach us how far we must imitate His life and character, if we seek true illumination, and deliverance from all blindness of heart. Let it be our most earnest study, therefore, to dwell upon the life of Jesus Christ.

2. His teaching surpasseth all teaching of holy men, and such as have His Spirit find therein the hidden manna.(2) But there are many who, though they frequently hear the Gospel, yet feel but little longing after it, because they have not the mind of Christ. He, therefore, that will fully and with true wisdom understand the words of Christ, let him strive to conform his whole life to that mind of Christ.

3. What doth it profit thee to enter into deep discussion concerning the Holy Trinity, if thou lack humility, and be thus displeasing to the Trinity? For verily it is not deep words that make a man holy and upright; it is a good life which maketh a man dear to God. I had rather feel contrition than be skilful in the definition thereof. If thou knewest the whole Bible, and the sayings of all the philosophers, what should all this profit thee without the love and grace of God? Vanity of vanities, all is vanity, save to love God, and Him only to serve. That is the highest wisdom, to cast the world behind us, and to reach forward to the heavenly kingdom.

4. It is vanity then to seek after, and to trust in, the riches that shall perish. It is vanity, too, to covet honours, and to lift up ourselves on high. It is vanity to follow the desires of the flesh and be led by them, for this shall bring misery at the last. It is vanity to desire a long life, and to have little care for a good life. It is vanity to take thought only for the life which now is, and not to look forward to the things which shall be hereafter. It is vanity to love that which quickly passeth away, and not to hasten where eternal joy abideth.

5. Be ofttimes mindful of the saying,(3) The eye is not satisfied with seeing, nor the ear with hearing. Strive, therefore, to turn away thy heart from the love of the things that are seen, and to set it upon the things that are not seen. For they who follow after their own fleshly lusts, defile the conscience, and destroy the grace of God.

(1) John viii. 12. (2) Revelations ii. 17. (3) Ecclesiastes i. 8. 

"All things are wearisome,
    more than one can say.
The eye never has enough of seeing,
    nor the ear its fill of hearing.

What has been will be again,
    what has been done will be done again;
    there is nothing new under the sun."

 ( Ecclesiastes 1:8 )

 

Stude ergo cor tuum ab amore visibilium abstrahere, et ad invisiblia te transferre. Nam sequentes suam sensualitatem maculant conscientiam, et perdunt Dei gratiam.