5,14-15
Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt. Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
Csak szél forgatta pelyva,
istentelenek
reménye mint a könnyű
hab - felhők jönnek
mennek... ki gondolta ki
- ez lesz értéke ennek
- ezeknek
Mint a megszálló vendég
emléke, aki
csak egy napig ha marad.
Füst mit eloszlat
a szél - s a felhők: jaj
a felhők csak jönnek és
mennek...
Quoniam spes impii tamquam lanugo est, quae a vento tollitur, et tamquam spuma gracilis, quae a procella dispergitur, et tamquam fumus, qui a vento diffusus est, et tamquam memoria hospitis unius diei praeteriit.
Az igazak azonban
örökké élnek,
mind az Úrban laknak - a
Magasságbeli
viseli gondjukat.
Iusti autem in perpetuum vivunt, et in Domino est merces eorum, et cogitatio illorum apud Altissimum.
ὅτι ἐλπὶς ἀσεβοῦς ὡς φερόµενος χνοῦς ὑπὸ ἀνέµου καὶ ὡς πάχνη ὑπὸ λαί απος διωχθεῖσα λεπτὴ καὶ ὡς καπνὸς ὑπὸ ἀνέµου διεχύθη καὶ ὡς µνεία καταλύτου µονοηµέρου παρώδευσεν. Δίκαιοι δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ζῶσιν, καὶ ἐν κυρίῳ ὁ µισθὸς αὐτῶν, καὶ ἡ φροντὶς αὐτῶν παρὰ ὑψίστῳ.
Quoniam spes impii tamquam lanugo est, quae a vento tollitur, et tamquam spuma gracilis, quae a procella dispergitur, et tamquam fumus, qui a vento diffusus est, et tamquam memoria hospitis unius diei praeteriit. Iusti autem in perpetuum vivunt, et in Domino est merces eorum, et cogitatio illorum apud Altissimum.
![]() |
| Δίκαιοι δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ζῶσιν, καὶ ἐν κυρίῳ ὁ µισθὸς αὐτῶν, καὶ ἡ φροντὶς αὐτῶν παρὰ ὑψίστῳ. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése