Imitatio Christi III./4. ~ Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper. / Just like this. / Ad hoc...

 4. 

Isten előtt őszintének és alázatosnak kell lennünk 

 

'Keskeny' út - hogyan:

Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper.

- kígyó, kő / hal és kenyér - 

Qui ambulat coram me in veritate, tutabitur ab incursibus vanis et veritas liberabit eum a seductoribus et detractionibus iniquorum. Si veritas te liberaverit, vere liber eris et non curabis de vanis hominum verbis.

éppen olyan - mint: 

Ego te docebo, ait Veritas, quæ recta sunt et placita coram me.

egy kinyújtott tenyér. 

"Olvassuk Kübler-Ross könyvében, - Nem az infúzió és nyugtatók ellen beszélek, vidéki orvos koromból tudom, hogy ezek elkerülhetetlenek. De azt is jól tudom, hogy a türelem, egy jól ismert, kedves kéz és a megszokott ízek többet érnek, mint száz üveg intravénásan beadott gyógyszer." 

( Ruszthy Éva, Élet a halál előtt )

"Te úgy adj (...), hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb."

( Mt 6,3 )

"Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, mikor adakoznod kellene." 

( Sir 4,31 )

 

I. 

Fiam, járj-kelj igazságban előttem, és mindig őszinte szívvel keress engem. Aki előttem igazságban jár-kél, védelmet talál a gonosz támadásaitól, az igazság megszabadítja őt a kísértőktől, a bűnösök rágalmazó szavától. Ha az igazság szabaddá tesz, valóban szabad leszel, nem fogsz törődni az emberek üres szavával, beszédével. Uram, valóban úgy van, ahogyan mondod, úgy történjék velem. Tanítson engem a te igazságod, őrizzen, védjen üdvösséges végemig. Szabadítson meg minden gonosz indulattól és rendetlen szeretettől, akkor majd veled járokkelek szívemnek nagy szabadságában. 

II. 

Én megtanítalak téged arra, mondja az Igazság, hogy mi helyes, és mi kedves előttem. Bűneidet nagy bánattal és szomorúsággal vedd fontolóra, jó tetteid miatt pedig soha se hidd valami nagynak magad. Bizonyára bűnös vagy, sok szenvedélyre hajlandó, azokba belebonyolódott. Magadtól mindig a semmibe buknál, könnyen elesel, könnyen legyőzetel, könnyen megzavarodol, könnyen elromlasz. Semmid sincs, amivel dicsekedhetnél, de sokminden van benned, ami miatt a hitványak közé sorakozhatsz, mert még sokkal gyarlóbb vagy, mintsem magad gondolod. Semmit se higgy tehát nagynak mindabból, amit cselekszel. Semmi sem nagy, értékes, csodálatos, semmi sem méltó az elismerésre, semmi sem magasztos, nem igazán dicsérni vagy megkívánni való, csak, ami örök. Teljék tetszésed mindenek fölött az örök Igazságban, ne legyen tetszésedre soha a te alantas semmiséged. Semmitől se félj úgy, semmit se gyalázz és kerülj annyira, mint vétkeidet és bűneidet, ezeket jobban kell utálnod, mint bármi anyagi kárt. Némelyek nem járnak őszintén előttem, hanem valamiféle kíváncsiságtól és önhittségtől vezetve be akarnak hatolni titkaimba, és Isten mélységét-magasságát kutatják, közben elhanyagolván önmagukat és saját üdvösségüket. Ezek gyakran nagy kísértések közé sodródnak, bűnökbe esnek, mert gőgjük és kíváncsiságuk miatt szembefordulok velük. Félj Isten ítéletétől, rettegj a Mindenható haragjától. Ne vitasd a Fölséges műveit, hanem a saját bűneidet vizsgálgasd, hogy mekkorát vétettél, s mennyi jót elmulasztottál. Némelyek áhítatukat csak könyvekhez kapcsolják, mások képekhez, ismét mások külső jelekhez és cselekményekhez. Némelyek ajkukon hordoznak engem, de szívükben kevés van belőlem. De vannak olyanok is, akik megvilágosult értelemmel, megtisztult érzésvilággal mindig az örökkévalókra áhítoznak, földi dolgokról nehezükre esik beszélgetni, a természet parancsolta elvégeznivalókat bánkódva teszik, ezek megérzik, mit szól nekik az igazság lelke, mert az tanítja őket arra, hogy a földieket lenézzék, a világot semmibe vegyék, és éjjel-nappal a mennybe kívánkozzanak.

 

Cap. 4. 

Quod in humilitate et veritate coram Deo est conversandum.

 

1. 

Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper. Qui ambulat coram me in veritate, tutabitur ab incursibus vanis et veritas liberabit eum a seductoribus et detractionibus iniquorum. Si veritas te liberaverit, vere liber eris et non curabis de vanis hominum verbis. Domine verum est ut dicis, ita quæso mecum fiat. Veritas tua ipsa me doceat, ipsa me custodiat, et usque ad salutarem finem me conservet; ipsa me liberet ab omni affectione mala et inordinata at ambulabo tecum in magna cordis libertate.

2. 

Ego te docebo, ait Veritas, quæ recta sunt et placita coram me. Cogita peccata tua cum displicentia magna et memorare, et nuquam reputes te aliquid esse propter opera bona. Revera peccator es, et multis passionibus obnoxius, et implicatus. Ex te semper ad nihil tendis, cito laberis, cito turbaris, cito dissolveris. Non habes quidquam, unde possis gloriari. Sed multa habes unde te debes vilificare, quia multo infirmior es quam vales comprehendere.

3. 

Nihil ergo tibi magnum videatur ex omnibus, quæ agis. Nihil grande, nihil prætiosum et admirabile, nil reputatione appareat dignum, nil altum, nil vere laudabile, et desiderabile, nisi quod æternum. Placeat tibi super omnia æterna veritas, displiceat tibi super omnia vilitas maxima tua. Nil sic temeas et fugias, sicut vitia, et peccata tua, quæ magis displicere debent, quam quælibet rerum damna. Quidam non sincere coram me ambulant, sed quadam curiositte et arrogania ducti volunt secreta mea scire, et alta Dei intelligere, se et suam salutem negligentes. Hi sæpe in magnas tentationes, et peccata, propter suam jactantiam, superbiam et curiositatem, labuntur me eis adversante. Time judicia Dei, expavesce iram Omnipotentis.

4. 

Noli autem discutere opera Altissimi, sed tuas iniquitates perscrutare, in quantis dereliquisti, et quam multa bona neglexisti. Quidam portant solum suam devotionem in libris, quidam in imaginibus; quidam autem in signis exterioribus et figuris. Quidam habent me in ore, sed modicum in corde. Sunt alii qui intellectu illuminati et affectu purgati ad æterna sempe anhelant, de terrenis graviter audiunt, necessitatibus naturæ dolenter inserviunt, et hi sentiunt, quid veritatis spiritus loquitur in eis. Quia docet eos terrena despicere, et amare cælestia, mundum negligere, et cælum tota die et nocte desiderare. 

 

CHAPTER IV

How we must walk in truth and humility before God

 

1.

“My Son! walk before Me in truth, and in the simplicity of thy heart seek Me continually. He who walketh before Me in the truth shall be safe from evil assaults, and the truth shall deliver him from the wiles and slanders of the wicked. If the truth shall make thee free, thou shalt be free indeed, and shalt not care for the vain words of men.”

2. 

Lord, it is true as Thou sayest; let it, I pray Thee, be so with me; let Thy truth teach me, let it keep me and preserve me safe unto the end. Let it free me from all evil and inordinate affection, and I will walk before Thee in great freedom of heart.

3. 

“I will teach thee,” saith the Truth, “the things which are right and pleasing before Me. Think upon thy sins with great displeasure and sorrow, and never think thyself anything because of thy good works. Verily thou art a sinner, liable to many passions, yea, tied and bound with them. Of thyself thou always tendest unto nothing, thou wilt quickly fall, quickly be conquered, quickly disturbed, quickly undone. Thou hast nought whereof to glory, but many reasons why thou shouldest reckon thyself vile, for thou art far weaker than thou art able to comprehend.

4. 

“Let, therefore, nothing which thou doest seem to thee great; let nothing be grand, nothing of value or beauty, nothing worthy of honour, nothing lofty, nothing praiseworthy or desirable, save what is eternal. Let the eternal truth please thee above all things, let thine own great vileness displease thee continually. Fear, denounce, flee nothing so much as thine own faults and sins, which ought to be more displeasing to thee than any loss whatsoever of goods. There are some who walk not sincerely before me, but being led by curiosity and pride, they desire to know my secret things and to understand the deep things of God, whilst they neglect themselves and their salvation. These often fall into great temptations and sins because of their pride and curiosity, for I am against them.

5. 

“Fear thou the judgments of God, fear greatly the wrath of the Almighty. Shrink from debating upon the works of the Most High, but search narrowly thine own iniquities into what great sins thou hast fallen, and how many good things thou hast neglected. There are some who carry their devotion only in books, some in pictures, some in outward signs and figures; some have Me in their mouths, but little in their hearts. Others there are who, being enlightened in their understanding and purged in their affections, continually long after eternal things, hear of earthly things with unwillingness, obey the necessities of nature with sorrow. And these understand what the Spirit of truth speaketh in them; for He teacheth them to despise earthly things and to love heavenly; to neglect the world and to desire heaven all the day and night.”

Fili, ambula coram me in veritate et in simplicitate cordis tui quære me semper.

Imitatio Christi III./3.1 ~ Cognosces in die visitationis..., novissimo die. / Visio Dei, Visio Beatifica

 3. 

Isten igéjét alázattal kell hallgatni, de sokan nem becsülik meg eléggé 

Nem holmi filozófus 

vélekedés ez 

itt ismételten, hanem

élet és lélek:

Meglátogatott Isten - 

ki lélek ( pneuma és pszüché ) és élet ( zoé ).

Pascal mondta: - 'gyűlölöm 

Cartesiust', az 

emberi elme nem minden.

Erubesce ergo, serve piger et querulose, quod illi paratiores inveniuntur ad perditionem, quam te ad vitam; gaudent illi amplius ad vanitatem, quam tu ad veritatem.

Imádságnak sem 

csúcsa a színelátás - 

de a küldetés, dolgod 

van itt "lenn":

( nincsen minden rendben - bár jóváhagyta Isten. )

- tanítasz gonosz napokban, hogy ne legyen vígasztalan a földön és egyesítsd Isten elválasztott gyermekeit,

Et dixi: Beatus quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum, ut mitiges ei a diebus malis et desoletur in terra.

"Ha ugyanis a keresztény tökéletesség mértéke a szeretet, akkor a tökéletesség csúcsa nem mérhető az imádság "csúcsával"."  

( Farkasfalvy Dénes: A lelki élet teológiája, 98 )

I. 

Hallgasd, fiam, igéimet, igen-igen kedves szavak ezek, különbek evilág minden filozófusának és tudósának bölcsességénél. Az én szavam lélek és élet, értékét nem lehet hétköznapi ésszel lemérni. Nem arra való, hogy üres gyönyörködést keress benne, csöndben kell hallgatni, és egész szívet betöltő alázattal, nagy kívánsággal befogadni. Én meg így szóltam: Boldog, akit te oktatsz, Uram, és törvényeidre tanítasz, hogy enyhülést nyújts neki a gonosz napokban, és ne legyen vigasztalan a földön. 

Az égieknek előtt:

Isteni tanívány - 

próféta vagy maga - 

és

vértanú ha kell: 

jó illatú áldozat -

Scribe verba mea in corde tuo, et pertracta diligenter: erunt enim in tempore tentationis valde necessaria.

Ő tanított és küldött, 

Ő választott ki fogva

születésedtől 

vagy Ő hogy Hirdesd itt: 

Verba mea suavissima sunt, Philosophorum et Sapientum hujus mundi scientam excedentia.

eljön ítélni 

népét - a gyermekeit: 

'megnézem ki maradt még...

 

- hűséges hozzám - ki maradt meg nekem - a földön: ők laknak majd velem'.

Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit.

"Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.

(...)

Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel." 

( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )

"A vallási élmény  az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála." 

( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )

Cognosces in die visitationis..., novissimo die.

II. 

Én – mondja az Úr –, én tanítottam a prófétákat kezdettől fogva, és most is szólok mindenkihez, de sokan süketek és érzéketlenek a szavamra. A legtöbb ember szívesebben hallgat a világra, mint Istenre, hajlandóbb a test kívánságát, mint Isten tetszését követni. Evilág ideigtartó, apró-cseprő javakat ígér, mégis nagy serénységgel szolgálnak neki. Én a legnagyobb javakat ígérem: örök ajándékokat, s a halandók szíve restnek bizonyul. Ki szolgál, s ki fogad szót mindenben nekem olyan igyekezettel, amilyennel a világnak s a világ urainak szolgálnak? Pirulj, Szidon, mondja a tenger, s ha okát tudakolod, halld, miért. Csekély fizetségért hosszú utat megfutnak, az örök életért azonban sokan egyszer is alig emelintik lábukat a földről. A rossz kis hasznot szorgalmasan keresik, egy pénzdarabért néha rútul veszekszenek, hiábavalóságért, csekély haszonért nem restellnek éjt nappallá tenni, de – szégyen, gyalázat – a romolhatatlan jóért, a megbecsülhetetlen jutalomért, a legnagyobb tisztességért, a dicsőségért, jutalomért, amelynek nincs határa, egy kis fáradságot is sokallanak. Pirulj hát, rest és panaszkodó szolga, azok készségesebbek a pusztulásra, mint te az életre. Jobban kapnak haszontalanságokon, mint te az igazságon. Pedig ők sokszor csalódnak reményükben, az én ígéretem viszont senkit sem csal meg, senki bennem bízót nem bocsát el üres kézzel. Amit ígértem, megadom, amit mondtam, teljesítem, azzal, aki szeretetemben mindvégig hűséges marad. Én minden derék embert megjutalmazok, erős igazolója vagyok minden istenkeresőnek. Írd szívedbe minden szavamat, és fontolgassad gondosan, mert szükséged lesz rájuk a kísértés idején. Amit nem értesz, amikor olvasod, majd megérted a látogatás napján. Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottaimat: kísértéssel és vigasztalással. Minden nap két leckét tartok nekik: az egyikben korholom hibáikat, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra. Akinek keze ügyében vannak az én igéim, és hallatlanra veszi őket, lesz, aki megítéli azt az utolsó napon. 

Cap. 3. 

Quod verba Dei sunt audienda cum humilitate.

1. 

Audi, fili mi, verba mea. Verba mea suavissima sunt, Philosophorum et Sapientum hujus mundi scientam excedentia. Verba mea spiritus et vita sunt, nec humano sunsu pensanda; non sunt ad vanam complacentiam trahenda, sed in silentio audienda, et cum omni humilitate, atque affectu magno suscipienda. Et dixi: Beatus quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum, ut mitiges ei a diebus malis et desoletur in terra.

2. 

Ego, inquit Dominus, docui Prophetas ab initio, et usque nunc non cesso omnibus loqui. Sed multi ad vocem meam surdi sunt, et muti et duri. Plures mundum libentius audiunt quam Deum, facilius sequuntur carnis suæ appetitum, quam dei beneplacitum. Promittit temporalia, et parva mundus, et servitur ei aviditate magna. Ego promitto summa, et æterna, et torpescunt mortalium corda. Quis tanta cura in omnibus mihi servit et obedit, sicut mundo et dominis ejus servitur? Erubesce, Sidon, ait mare. Et si causam quæris audi, quare. Pro modica præbenda longa via curritur, pro vita æterna vix a multis pes a terra semel movetur et levatur. Vile prætium quæritur, pro uno numismate interdum turpiter litigatur, pro vana re et parva promissione die noctuque fatigari non timetur.

3. 

Sed, proh dolor, pro bono incommutabili, pro prætio inæstimabili, pro summo honore et gloria interminabili vel ad modicum fatigari pigritatur. Erubesce ergo, serve piger et querulose, quod illi paratiores inveniuntur ad perditionem, quam te ad vitam; gaudent illi amplius ad vanitatem, quam tu ad veritatem. Equidem a spe sua nonnunquam frustrantur, sed promissio mea neminem fallit, nec confitentem mihi dimittit inanem. Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit. Ego remunerator sum omnium bonorum, et fortis probator omnium devotorum.

4. 

Scribe verba mea in corde tuo, et pertracta diligenter: erunt enim in tempore tentationis valde necessaria. Quod non intelligis, cum legis, cognosces in die visitationis. Dupliciter soleo electos meos visitare, tentatione scilicet et consolatione: et duas lectiones eis quotidie lego, unam increpando eorum vittia, alteram exhortando ad virtutum incrementa. Qui habet verba mea et spernit ea, habet qui judicet eum in novissimo die.

CHAPTER III

How all the words of God are to be heard with humility, and how many consider them not

1.

“My Son, hear My words, for My words are most sweet, surpassing all the knowledge of the philosophers and wise men of this world. My words are spirit, and they are life,(1) and are not to be weighed by man’s understanding. They are not to be drawn forth for vain approbation, but to be heard in silence, and to be received with all humility and with deep love.”

2. 

And I said, “Blessed is the man whom Thou teachest, O Lord, and instructest him in Thy law, that Thou mayest give him rest in time of adversity,(2) and that he be not desolate in the earth.”

3. 

“I,” saith the Lord, “taught the prophets from the beginning, and even now cease I not to speak unto all; but many are deaf and hardened against My voice; many love to listen to the world rather than to God, they follow after the desires of the flesh more readily than after the good pleasure of God. The world promiseth things that are temporal and small, and it is served with great eagerness. I promise things that are great and eternal, and the hearts of mortals are slow to stir. Who serveth and obeyeth Me in all things, with such carefulness as he serveth the world and its rulers?

Be thou ashamed, O Sidon, saith the sea;(3)

And if thou reason seekest, hear thou me.

For a little reward men make a long journey; for eternal life many will scarce lift a foot once from the ground. Mean reward is sought after; for a single piece of money sometimes there is shameful striving; for a thing which is vain and for a trifling promise, men shrink not from toiling day and night.”

4. 

“But, O shame! for an unchangeable good, for an inestimable reward, for the highest honour and for a glory that fadeth not away, it is irksome to them to toil even a little. Be thou ashamed therefore, slothful and discontented servant, for they are found readier unto perdition than thou unto life. They rejoice more heartily in vanity than thou in the truth. Sometimes, indeed, they are disappointed of their hope, but my promise faileth no man, nor sendeth away empty him who trusteth in Me. What I have promised I will give; what I have said I will fulfil; if only a man remain faithful in My love unto the end. Therefore am I the rewarder of all good men, and a strong approver of all who are godly.

5. 

“Write My words in thy heart and consider them diligently, for they shall be very needful to thee in time of temptation. What thou understandest not when thou readest, thou shalt know in the time of thy visitation. I am wont to visit Mine elect in twofold manner, even by temptation and by comfort, and I teach them two lessons day by day, the one in chiding their faults, the other in exhorting them to grow in grace. He who hath My words and rejecteth them, hath one who shall judge him at the last day.”

(1) John vi. 63. (2) Psalm xciv. 13. (3) Isaiah xxiii. 4.

Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit.

Imitatio Christi III./3.2 ~ Oratio ad imporandum devotionis gratiam. / Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. / Devotio

 Imádság az áhítatosság kegyelméért:

 

Kiszáradt ágak 

közt cinkék eszegetnek:

'semmim sincs - semmit 

sem érek'. 

Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. 

Doce me, Domine, facere voluntatem tuam. Doce me coram te digne et humiliter conversari, quia sapientia mea tu es, qui in veritate me cognoscis, et cognovisti antequam fieret mundus, et antequam natus essem in mundo.

"Fölösleges az a gesztenyefa, ott, szemben velem, kissé balra, fölösleges a Velléda-szobor... És én - én, aki erőtlenül, bágyadtan, szemérmetlenül ültem, emésztettem, és komor gondolatokat forgattam fejemben, fölösleges voltam én is. Szerencsére ezt nem éreztem át, inkább csak értettem - de rosszul voltam: attól féltem, hogy hamarosan érezni fogom." 

( Sartre: Undor )  

"Már készülődnek valahol a madarak, melyek jövendő erdeid lombjaiban akarnak énekelni."

 ( Rónay György: Hatvan utánra ) 

"Az ember akkor tudja magáról, hogy kicsoda, ha azonossága olyan kozmikus valóságban gyökerezik, amelyet nem fenyegetnek a szocializáció véletlenei." 

( Nyíri Tamás, A relativizálók relativizálása, 44 )

 

III. 

Uram, Istenem, te vagy minden javam. Én meg ki vagyok, hogy meg merlek szólítani? Legszegényebb szolgád, megvetett féreg vagyok én, sokkal szegényebb, megvetésre méltóbb, mint tudom, s ki merem mondani. Mégis fontold meg, Uram, hogy semmi vagyok, semmim sincs, semmit sem érek. Egyedül te vagy a jó, igaz és szent, a mindenható, mindent te adsz, mindent te töltesz be, s csak a bűnöst hagyod üresen. Emlékezzél irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel, hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál. Hogy tudjam magamat elviselni ebben a nyomorúságos életben, ha meg nem erősítesz irgalmaddal és kegyelmeddel? Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne nyújtsd tovább megpróbáltatásom idejét, ne vond meg tőlem vigasztalásod, hogy olyanná ne legyen előtted a lelkem, mint az aszu föld. Uram, taníts meg arra, hogy akaratodat cselekedjem, taníts meg arra, hogy illendőn és alázatosan járjak-keljek előtted, mert te vagy az én bölcsességem, te valóságosan ismersz engem, ismertél, mielőtt a világ világ lett, s mielőtt én a világra születtem. 

Oratio ad imporandum devotionis gratiam.

5. 

Domine Deus meus, tu es omnia bona mea. Et quis ego sum, ut audeam ad te loqui? Ego sum pauperrimus servulus tuus, et abjectus vermiculus tuus, multo pauperior et contemptibilior, quam scio et dicere audeo. Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. Tu solus bonus justus et sanctus; tu omnia potes, omnia præstas, omnia imples, solum peccatorem inanem relinquens. Reminiscere miserationum tuarum, Domine, et imple gratia tua cor ceum, qui non vis vacua esse opera tua.

6. 

Quomodo possum me tolerare in hac misera vita, nisi me confortaveris misericordia tua et gratia tua. Noli avertere faciem tuam a me, noli visitationem tuam prolongare, noli consolationem tuam prolongare, noli consolationem tuam abstrahere, ne fiat anima mea sicut terra sine aqua tibi. Doce me, Domine, facere voluntatem tuam. Doce me coram te digne et humiliter conversari, quia sapientia mea tu es, qui in veritate me cognoscis, et cognovisti antequam fieret mundus, et antequam natus essem in mundo.

 

A PRAYER FOR THE SPIRIT OF DEVOTION

6. 

O Lord my God, Thou art all my good, and who am I that I should dare to speak unto Thee? I am the very poorest of Thy servants, an abject worm, much poorer and more despicable than I know or dare to say. Nevertheless remember, O Lord, that I am nothing, I have nothing, and can do nothing. Thou only art good, just and holy; Thou canst do all things, art over all things, fillest all things, leaving empty only the sinner. Call to mind Thy tender mercies, and fill my heart with Thy grace, Thou who wilt not that Thy work should return to Thee void.

7. 

How can I bear this miserable life unless Thy mercy and grace strengthen me? Turn not away Thy face from me, delay not Thy visitation. Withdraw not Thou Thy comfort from me, lest my soul “gasp after thee as a thirsty land.” Lord, teach me to do Thy will, teach me to walk humbly and uprightly before Thee, for Thou art my wisdom, who knowest me in truth, and knewest me before the world was made and before I was born into the world.

 

Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo.