Imitatio Christi III./15. ~ Suscipe, Domine, universam meam libertatem. / Quoniam non desidero mihi vivere.

 15. 

Hogyan viselkedjünk és beszéljünk kívánságainkkal kapcsolatosan

 

 

Kezed ne húzd vissza ha 

adni kell - mi nem 

téged illet ne vedd el. 

Ne tudja jobbod 

mit tesz a bal... Tégy Uram 

bármit szabadságommal.  

Da mihi semper desiderare, et velle quod tibi magis acceptum est, et charius placet. Tua voluntas mea sit, et mea voluntas tuam sequatur semper, et optime ei concordet. Sit mihi unum velle, et unum nolle tecum: nec aliud posse velle, aut nolle nisi quod vis, aut nolis. 

SUSCIPE, Domine, universam meam libertatem. Accipe memoriam, intellectum atque voluntatem omnem.  

 

Amint neked tetszik, úgy 

legyen - Kezed a 

világban majd én leszek:

Fiat voluntas tua, sicut in caelo et in terra. 

Legyek a nevedben  

fiat in nomine tuo hoc;  

nem magamnak élni,  

quoniam non desidero mihi vivere, sed tibi 

- így jöjj majd ítélni... 

SUSCIPE, Domine, universam meam libertatem. Accipe memoriam, intellectum atque voluntatem omnem. Quidquid habeo vel possideo mihi largitus es; id tibi totum restituo, ac tuae prorsus voluntati trado gubernandum. Amorem tui solum cum gratia tua mihi dones, et dives sum satis, nec aliud quidquam ultra posco. Amen 

LORD Jesus Christ, take all my freedom, my memory, my understanding, and my will. All that I have and cherish Thou hast given me. I surrender it all to be guided by Thy will. Thy grace and Thy love are wealth enough for me. Give me these Lord Jesus and I ask for nothing more. Amen. 

From the Roman Missal, by St. Ignatius of Loyola (1491 - 1556), founder of the Jesuits. 

PATER NOSTER, qui es in caelis, sanctificetur nomen tuum. Adveniat regnum tuum. Fiat voluntas tua, sicut in caelo et in terra. Panem nostrum quotidianum da nobis hodie, et dimitte nobis debita nostra sicut et nos dimittimus debitoribus nostris. Et ne nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo. Amen. 

OUR FATHER, who art in heaven, hallowed be Thy name. Thy kingdom come. Thy will be done on earth as it is in heaven. Give us this day our daily bread and forgive us our trespasses as we forgive those who trespass against us. And lead us not into temptation, but deliver us from evil. Amen. 

This prayer was given to us by our Lord Jesus Christ Himself when the apostles asked Him to teach them how to pray (Mt 6:9-13) and thus the prayer has been a part of the Church since the very beginning. The Didache (1st-2nd century) commends the prayer to be recited by the faithful three times during the day. In the latter part of the 4th century it became an official part of the Mass and was recited after the breaking of the bread. Later, Pope St. Gregory the Great, influenced by St. Augustine, moved it to just before the breaking of the bread where it has been ever since. Today, the Didache's tradition of reciting the prayer thrice daily continues in the Church with the Lord's Prayer being recited at Mass and then twice more during the Liturgy of the Hours, at Lauds and Vespers.

Prior to the Protestant Reformation, the Our Father was universally recited in Latin in the West by clergy and laity alike. The rather curious English translation we have today is due to Henry VIII's efforts to impose a standard English version across his realm. Catholics, not wishing to be overly conspicuous in a place very hostile to the Catholic Church at the time, adopted the translation in order to remain inconspicuous.

  

I. 

Fiam, minden dolgodban így beszélj: Uram, amint neked tetszik, úgy legyen. Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben. Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra volna, akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre. De ha tudod, hogy ártana nekem, nem válnék lelkem üdvösségére, vedd el tőlem ezt a kívánságot. Mert nem minden kívánság van a Szentlélektől, még ha az ember tisztának és jónak látja is. Nehéz igazán eldönteni, vajon a jó lélek, vagy az ellenség kelti-e benned ezt vagy azt a vágyat, avagy benned magadban van a forrása. Sokan csalódtak a végkibontakozáson, akik kezdetben a jó lélek vezetése alatt érezhették magukat. Azért mindig istenfélelemben és szívbéli alázatosságban kell kívánni és kérni, bármi kívánni való ötlik is eszedbe, és teljes önmegadással a legmesszebbmenően énrám kell bíznod mindent. Azt mondd: Uram, te tudod, hogy jobb, legyen ez vagy az, amint akarod. Add azt, amit akarsz, amennyit akarsz, amikor akarod. Ahogy tudsz, intézkedj velem jótetszésed szerint, amint neked leginkább becsületedre válhatik. Tégy oda engem, ahová akarsz, bánj velem szabadon mindenben, kezedben vagyok, forgass és hányj-vess keresztül-kasul. Íme, szolgád vagyok én, mindenre kész, mert nem magamnak akarok élni, hanem neked, bárcsak illendő tökéletességgel tehetném! 

II. 

Imádság azért, hogy Isten akaratát betölthessük: Jóságos Jézus, add meg nekem a te kegyelmedet, hogy velem legyen, velem munkálkodjék, és holtomig velem is maradjon. Add, hogy mindig azt kívánjam, azt akarjam, ami neked tetszőbb, kedvesebb. A te akaratod legyen az enyém is, az én akaratom mindig a tiédet kövesse, pontosan egyezzen vele. Egyet akarjak és ne-akarjak teveled mást, mint amit te akarsz vagy nem-akarsz, akarni, nemakarni legyek képtelen. Add, hogy meghaljak mindennek, amit evilág kínálhat, és kívánjam, hogy teérted megvessenek és elfeledjenek a világban. Add, hogy túl mindazon, amit kívánok, benned találjak megnyugvást, szívem tenálad csöndesedjen el. Hiszen te vagy egyedül a szívek békessége és megnyugovása, kívüled minden terhes és nyugtalanító. Ebben a békességben, őbenne, vagyis tebenned, legfőbb és örökkévaló jóban alszom el és találok megnyugvást. Amen. 

Cap. 15. 

Qualiter standum sit ad dicendum in omni re desiderabili.

1. Fili, si dicas in omni re: Domine, si tibi placitum fuerit, fiat hoc ita; Domine, si sit honor tuus, fiat in nomine tuo hoc; Domine, si mihi videris expedire et utile esse probaveris, tunc da mihi hoc uti ad honorem tuum. Sed si mihi nocivum fore cognoveris, nec animæ meæ saluti prodesse, aufer a me tale desiderium. Non enim omne desiderium a Spiritu Sancto est, etiamsi homini videatur justum, rectum et bonum. Difficile est pro vero judicare, an spiritus bonus, aut malus te impellat ad desiderandum hoc vel illud, an etiam ex proprio movearis spiritu. Multi in fine sunt decepti, qui primo bono spiritu videbantur inducti.

2. Igitur semper cum timore Dei, et humilitate cordis desiderandum est et petendum, quidquid desiderabile menti occurrit, maximeque cum propria resignatione mihi totum committendum est atque dicendum. Domine, tu scis qualiter melius est mihi hoc vel illud; sicut volueris, da mihi quod vis et quantum vis et quando vis. Fac mecum sicut scis et sicut tibi magis placuerit, et major honor fuerit tuus. Pone me ubi vis, et liber age mecum in omnibus. In manu tua ego sum, gira et reversa me per circuitum. En ego servus tuus paratus ad omnia: quoniam non desidero mihi vivere, sed tibi, utinam digne et perfecte.

Oratio pro beneplacito faciendo Dei.

3. Concede mihi, benignissime Jesu, gratiam tuam, ut mecum sit et mecum laboret, mecumque usque in finem perseveret. Da mihi semper desiderare, et velle quod tibi magis acceptum est, et charius placet. Tua voluntas mea sit, et mea voluntas tuam sequatur semper, et optime ei concordet. Sit mihi unum velle, et unum nolle tecum: nec aliud posse velle, aut nolle nisi quod vis, aut nolis.

4. Da mihi omnibus mori quæ in mundo sunt, et propter te amare contemni, et nesciri in hoc sæculo. Da mihi super omnia desiderata in te quiescere, et cor meum in te pacificare. Tu vera pax cordis, tu sola requies; extra te omnia sunt dura, et inquieta. In hac pace in idipsum, hoc est in te uno et summo et æterno bono, dormiam et requiescam. Amen. 

CHAPTER XV

How we must stand and speak, in everything that we desire

1. 

“My Son, speak thou thus in every matter, ‘Lord, if it please Thee, let this come to pass. Lord, if this shall be for Thine honour, let it be done in Thy Name. Lord, if thou see it good for me, and approve it as useful, then grant me to use it for Thy honour. But if thou knowest that it shall be hurtful unto me, and not profitable for the health of my soul, take the desire away from me’! For not every desire is from the Holy Ghost, although it appear to a man right and good. It is difficult to judge with certainty whether a good or an evil spirit move thee to desire this or that, or whether thou art moved by thine own spirit. Many have been deceived at the last, who seemed at the beginning to be moved by a good spirit.

2. 

“Therefore, whatsoever seemeth to thee desirable, thou must always desire and seek after it with the fear of God and humility of heart, and most of all, must altogether resign thyself, and commit all unto Me and say, ‘Lord, thou knowest what is best; let this or that be, according as Thou wilt. Give what Thou wilt, so much as Thou wilt, when Thou wilt. Do with me as Thou knowest best, and as best shall please Thee, and as shall be most to Thine honour. Place me where Thou wilt, and freely work Thy will with me in all things. I am in Thine hand, and turn me in my course. Behold, I am Thy servant, ready for all things; for I desire to live not to myself but to Thee. Oh, that I might live worthily and perfectly.’”

A PRAYER TO BE ENABLED TO DO GOD’S WILL PERFECTLY

3. 

Grant me Thy grace, most merciful Jesus, that it may be with me, and work in me, and persevere with me, even unto the end. Grant that I may ever desire and wish whatsoever is most pleasing and dear unto Thee. Let Thy will be mine, and let my will alway follow Thine, and entirely accord with it. May I choose and reject whatsoever Thou dost; yea, let it be impossible for me to choose or reject except according to Thy will.

4. 

Grant that I may die to all worldly things, and for Thy sake love to be despised and unknown in this world. Grant unto me, above all things that I can desire, to rest in Thee, and that in Thee my heart may be at peace. Thou art the true peace of the heart, Thou alone its rest; apart from Thee all things are hard and unquiet. In Thee alone, the supreme and eternal God, I will lay me down in peace and take my rest.(1) Amen.

(1) Psalm iv. 8. 

 

SUSCIPE, Domine, universam meam libertatem.

Imitatio Christi III./14. ~ Ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil.

 14. 

Meg kell fontolnunk Isten titkos ítéleteit, hogy a jóban el ne bizakodjunk 

Agyag a fazekasnak: 

nincs neked eszed!

Numquid gloriabitur lutum contra formantem se?

Ám a rólam alkotott 

ítéleteid 

nyomasztó mélységében 

Absorpta est omnis gloria vana in profunditate judiciorum tuorum super me.

: Ó, Semmi - 

Ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil. O, pondus immensum, o pelagus instransnatabile, ubi nihil de me reperio, quam in totum nihil.

Te maradj velem...

"Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nincsen eszed!”?"

( Iz 29,16 )

"– Ki ez? Ki tudja. Mondd, ki vagy te? Semmi."

( Giovanni Pascoli, Hajótörött )

"Amíg az úton csöndben ballagok,

Ó, Semmi, érzem, hogy részed vagyok.

Ó, Semmi, Semmi, maradj így velem,

Mert ami nálad több, az gyötrelem." 

( Falu Tamás, Semmi )

I. 

Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem. Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted. Ha az angyalokban hibát találtál, és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem? Csillagok hullottak le az égről, én, a por hogyan érezhetném biztonságban magam? Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, s akik az angyalok kenyerét ették, láttam, hogy a disznók moslékának is örülnek. Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te, Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl, semmitől sem véd a tisztaságunk, ha a te oltalmad nem borul rá, hiába vigyáznánk magunkra, ha te nem virrasztasz szentül fölöttünk. Mert amint elhagysz, merülünk s veszünk, amint viszont meglátogatsz, kihúzzuk magunkat s újra élünk. Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz, ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket. 

II. 

Ó mekkora alázattal és magam-megvetéssel kell, hogy önmagamra nézzek, mennyire illik semmibe vennem, ha úgy látszik is, hogy van bennem valami jó. Mily fönntartás nélkül alá kell vetnem magam a te kifürkészhetetlen ítéleteidnek, Uram, amelyek szerint semmi másnak nem látom magam, csak semminek és újra semminek. Ó mérhetetlen tenger, ó átúszhatatlan óceán, benned hányódva semminek, semmitlen semminek bizonyulok. Hol bújhatna hát meg a dicsekvés, hol az erényből sarjadó önbizalom? Vége minden hiú dicsekedésnek, elmerült az, Uram, a te rólam hozott ítéleteidnek mélységében. Micsoda minden test a te színed előtt? Vajon dicsekedhetik az agyag a fazekassal szemben? Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben, akinek szívén Isten uralkodik? Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, s ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette. Hiszen mind semmik azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr igazsága pedig örökre megmarad. 

 

Cap. 14. 

De judiciis Dei occultis considerandis, ne extollamur in bonis.

1. 

Intonas super me judicia tua, Domine, et timore ac tremore concutis omnia ossa mea et expavescit anima mea valde. Sto attonitus et considero, quia cæli non sunt mundi in conspectu tuo. Si in Angelis reperisti pravitatem, nec tamen epercisti, quid fiet de me. Ceciderunt stellæ de cælo, et ego pulvis quid præsumo? Quorum opra videbantur laudabilia, ceciderunt ad infima, et qui comedebant panem Angelorum, vidi siliquis delectari porcorum.

2. 

Nulla est ergo sanctitas, si manum tuam retrahas, Domine. Nulla sapientia prodest, si gubernare desistas. Nulla juvat fortitudo, si conservare desinas. Nulla secura castitas, si eam non protegas. Nulla propria prodest custodia, si non adsit tua sancta vigilantia. Nam relicti mergimur et perimus; visitati autem: vivimus et erigimur. Instabiles quippe sumus, sed propter te confirmamur; tepescimus, sed a te accendimur.

3. 

O, quam humiliter et abjecte mihi de me ipso sentiendum est, quam nihili pendendum est si quid boni videor habere. O, quam profunde me submittere debeo sub abyssalibus tuis judiciis, Domine; ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil. O, pondus immensum, o pelagus instransnatabile, ubi nihil de me reperio, quam in totum nihil. Ubi est ergo latebra gloriæ? Ubi confidentia de gloria concepta? Absorpta est omnis gloria vana in profunditate judiciorum tuorum super me.

4. 

Quid est omni caro in conspectu tuo? Numquid gloriabitur lutum contra formantem se? Quomodo potest erigi vaniloquio, cujus cor in veritate subjectum est Deo? Non eum totus mundus erigeret, quem sibi subjecit veritas. Nec omnium laudantium ore movebitur, qui totam spem suam in Deo firmavit. Nam et ipsi qui loquuntur, ecce omnes nihil, et deficient cum sonitu verborum. Veritas autem Domini manet in æternum.

CHAPTER XIV

Of meditation upon the hidden judgments of God, that we may not be lifted up because of our well-doing

1.

Thou sendest forth Thy judgments against me, O Lord, and shakest all my bones with fear and trembling, and my soul trembleth exceedingly. I stand astonished, and remember that the heavens are not clean in thy sight.(1) If Thou chargest Thine angels with folly, and didst spare them not, how shall it be unto me? Stars have fallen from heaven, and what shall I dare who am but dust? They whose works seemed to be praiseworthy, fell into the lowest depths, and they who did eat Angels’ food, them have I seen delighted with the husks that the swine do eat.

2. 

There is therefore no holiness, if Thou O Lord, withdraw Thine hand. No wisdom profiteth, if Thou leave off to guide the helm. No strength availeth, if Thou cease to preserve. No purity is secure, if Thou protect it not. No self-keeping availeth, if Thy holy watching be not there. For when we are left alone we are swallowed up and perish, but when we are visited, we are raised up, and we live. For indeed we are unstable, but are made strong through Thee; we grow cold, but are rekindled by Thee.

3. 

Oh, how humbly and abjectly must I reckon of myself, how must I weigh it as nothing, if I seem to have nothing good! Oh, how profoundly ought I to submit myself to Thy unfathomable judgments, O Lord, when I find myself nothing else save nothing, and again nothing! Oh weight unmeasurable, oh ocean which cannot be crossed over, where I find nothing of myself save nothing altogether! Where, then, is the hiding-place of glory, where the confidence begotten of virtue? All vain-glory is swallowed up in the depths of Thy judgments against me.

4. 

What is all flesh in Thy sight? For how shall the clay boast against Him that fashioned it?(2) How can he be lifted up in vain speech whose heart is subjected in truth to God? The whole world shall not lift him up whom Truth hath subdued; nor shall he be moved by the mouth of all who praise him, who hath placed all his hope in God. For they themselves who speak, behold, they are all nothing; for they shall cease with the sound of their words, but the truth of the Lord endureth for ever.(3)

(1) Job xv. 15. (2) Isaiah xxix. 16. (3) Psalm cxvii. 2. 

Ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil.

Imitatio Christi III./13. ~ Factus sum omnium humillimus. / Disce obtemperare.

 13. 

Az alárendelt embernek Krisztus példája szerint alázatos engedelmességben kell élnie 

 

 

 „Bűnös vagy te, Boróka... 

Megsértetted az 

Istent, a kárhozatot 

megérdemelted!"  

Exardesce contra te, nec patiaris tumorem in te vivere, sed ita subjectum et pulverem te exhibe, ut omnes super te ambulare possint, et sicut lutum platearum conculcare. Quid habes, homo inanis, conqueri? Quid, sordide peccator, potes contradicere exprobrantibus tibi, qui toties Deum offendisti et toties infernum meruisti? 

 "Sőt többet és - még és még... 

- ha nem tartana vissza -  

 szörnyűbbeket is cselekednék." 

Sed pepercit tibi oculus meus, quia prætiosa fuit anima tua in conspectu meo. 

 

 Ki az engedelmesség 

alól önmagát 

ki akarná vonni, 

Qui se subtrahere nititur ab obedientia, ipse se subtrahit a gratia et qui quærit habere privata, amittit communia. 

- az

 inkább tanuljon 

meg előbb szót fogadni,...

Disce obtemperare! 

 Bölcsesség ellensége -  

kegyelemből zárja ki 

magát. 

Qui se subtrahere nititur ab obedientia, ipse se subtrahit a gratia et qui quærit habere privata, amittit communia. 

 

Legszerényebb mind közül -  

az ellenséget 

könnyen legyőzheted, ha 

a 'belső ember' 

nem pusztul el benned. 

Citius namque exterior vincitur inimicus, si interior homo non fuerit devastatus.

Lelkednek a legnagyobb

 ellensége, te magad

leszel, ha azt egészen 

pártfogásodba nem veszed. 

Non est molestior et pejor animæ hostis, quam tu ipse tibi, non bene concordans spiritui. 

 

 

„… miért van, mondd Ferenc, hogy az egész világ csak teutánad szalad, és minden ember csak téged akar látni, hallani, és engedelmeskedni neked akar, ki nem vagy bölcs, se szép, se nemes?”

„Én jó Atyám! Kérve kérlek, segítsél, hogy juhocskáimmal új és alázatos népet formáljak! A mi Urunk nevében mindig alázatossággal és becsületben járjatok. Istenhez fohászkodjatok szívetekben, és ne cselekedjetek hiábavalóságot. Mert aki nem nyújt a földön támaszt felebarátjának, csekély reménye van, hogy egy napon Istentől elégtételt kapjon… Azt akarom, hogy az én testvéreim becsületes munkával munkálkodjanak. És egyikük se legyen mások terhére. Aki nem ismeri az evangéliumot, a ti példátokból tanulja!” 

„Az elöljáróm megtiltotta, hogy a csuhámat elajándékozzam. De ha te rólam lehúzod, nem állok ellent. És nem sükethez szóltam.”

„Nagyon, nagyon bűnös vagyok, még több és még nagyobb dolgokat cselekednék, ha Isten nem tartana vissza.”

„Hogyha ez itt Boróka, milyen lehet maga Ferenc? Lássad, mennyi igazság rejlik eme szavakban! Isten előtt mindig bűnösebbek vagyunk, mint amilyeneknek mások mondhatnak minket. Először mert képtelenek vagyunk az Istent megismerni, mert kevéssé, vagy alig szeretjük a mihozzánk hasonlókat. És még hitványabb bűnösök volnánk, ha az irgalmas Isten nem vezérelne minket.” 

„Szóródjatok szerte a nagyvilágban, és hirdessétek a békét!” 

 

I. 

Fiam, Aki magát az engedelmesség alól ki akarja vonni, a kegyelemből vonja ki magát. És aki saját tulajdon szerzésére törekszik, elveszti a közösben való részesedését. Ha valaki örömest és önként nem veti alá magát elöljárójának, ez annak a jele, hogy az ő ösztönös természete nem engedelmeskedik tökéletesen neki, hanem gyakran csökönyösködik és zúgolódik. Tanulj meg tehát elöljáródnak egy szóra engedelmeskedni, ha saját ösztönös természetedet igába óhajtod fogni. Mert a külső ellenséget hamarabb meggyőzheted, ha a belső ember nem pusztult el benned. Nincs a léleknek terhesebb és rosszabb ellensége, mint te magad lehetsz, ha egészen a lélek pártjára nem állsz. Kell, hogy egészen-igazán vállald önmagad megvetését, ha a testtel és vérrel szemben boldogulni akarsz. Azért vonakodol hát attól, hogy egészen mások akarata alá vesd magad, mert még mindig él benned a rendetlen önszeretet. 

II.

 De miért is volna nagy dolog az, ha te, aki por vagy és hamu, Istenért ember hatalma alá veted magad, mikor én, a mindenható és a legfölségesebb, aki mindent a semmiből teremtettem, érted alázatosan ember hatalma alá vetettem magamat, mindenkinél alávalóbb és kisebb lettem, hogy megalázkodásommal legyőzhesd kevélységedet. Tanulj szót fogadni, por, tanulj megalázkodni, por és szemét, szokd meg, hogy mindenek lába alá való vagy. Tanuld megtörni saját akaratodat és vállalni bármi alárendeltséget. Gerjedj föl önmagad ellen, ne tűrd, hogy gőg pöffeszkedjék benned, hanem mutatkozzál olyan alacsonynak és csekélynek, hogy mindenki rajtad járhasson, és megtiporhasson, mint az utca sarát. Mi panaszolni valód van, üreslelkű ember, ocsmány bűnös, te, mit hozhatsz föl védelmül, ha gyaláznak? Hiszen hányszor megsértetted Istent, és a kárhozatot is hányszorosan megérdemelted! De irgalmas szemmel pillantottam reád, mert drága volt lelked előttem, ismerd hát el szeretetemet, légy örökké hálás jótéteményeimért, hogy igaz engedelmességre és alázatosságra szert tehess, és türelemmel fogadd el azt is, ha megvetésben van részed. 

 

Cap. 13. 

De obedientia humili subditi, ad exemplum Jesu Christi.

1. 

Fili, qui se subtrahere nititur ab obedientia, ipse se subtrahit a gratia et qui quærit habere privata, amittit communia. Qui non libenter, et sponte suo superiori se subdit: signum est quod caro sua nondum perfecte sibi obedit, sed sæpe recalcitrat et murmurat. Disce ergo celeriter superiori tuo te submittere, si carnem propriam optas subjugare. Citius namque exterior vincitur inimicus, si interior homo non fuerit devastatus. Non est molestior et pejor animæ hostis, quam tu ipse tibi, non bene concordans spiritui. Oportet enim te verum assumere tui ipsius contemtum, si vis prævalere adversus carnem, et sanguinem, quia adhuc nimis inordinate te diligis: ideo plene te resignare aliorum voluntati trepidas.

2. 

Sed quid magnum tu, qui pulvis es, et nihil, si propter Deum te subdis homini, quando eo Omnipotens et Altissimus, qui cuncta creavi ex nihilo, me homini propter te subjeci humiliter. Factus sum omnium humillimus, et infimus, ut etiam superbiam mea humilitate vinceres. Disce obtemperare, pulvis, dice te humiliare, terra et limus, et sub omnium pedibus incurvare. Disce voluntates tuas frangere, et ad omnem subjectionem te dare.

3. 

Exardesce contra te, nec patiaris tumorem in te vivere, sed ita subjectum et pulverem te exhibe, ut omnes super te ambulare possint, et sicut lutum platearum conculcare. Quid habes, homo inanis, conqueri? Quid, sordide peccator, potes contradicere exprobrantibus tibi, qui toties Deum offendisti et toties infernum meruisti? Sed pepercit tibi oculus meus, quia prætiosa fuit anima tua in conspectu meo, ut cognosceres dilectionem meam, et gratus semper beneficiis meis existeres et ad veram subjectionem et humilitatem te jugiter dares, patienterque proprium contemtum ferres. 

CHAPTER XIII

Of the obedience of one in lowly subjection after the example of Jesus Christ

1. 

“My Son, he who striveth to withdraw himself from obedience, withdraweth himself also from grace, and he who seeketh private advantages, loseth those which are common unto all. If a man submit not freely and willingly to one set over him, it is a sign that his flesh is not yet perfectly subject to himself, but often resisteth and murmureth. Learn therefore quickly to submit thyself to him who is over thee, if thou seekest to bring thine own flesh into subjection. For the outward enemy is very quickly overcome if the inner man have not been laid low. There is no more grievous and deadly enemy to the soul than thou art to thyself, if thou art not led by the Spirit. Thou must not altogether conceive contempt for thyself, if thou wilt prevail against flesh and blood. Because as yet thou inordinately lovest thyself, therefore thou shrinkest from yielding thyself to the will of others.

2. 

“But what great thing is it that thou, who art dust and nothingness, yieldest thyself to man for God’s sake, when I, the Almighty and the Most High, who created all things out of nothing, subjected Myself to man for thy sake? I became the most humble and despised of men, that by My humility thou mightest overcome thy pride. Learn to obey, O dust! Learn to humble thyself, O earth and clay, and to bow thyself beneath the feet of all. Learn to crush thy passions, and to yield thyself in all subjection.

3. 

“Be zealous against thyself, nor suffer pride to live within thee, but so show thyself subject and of no reputation, that all may be able to walk over thee, and tread thee down as the clay in the streets. What hast thou, O foolish man, of which to complain? What, O vile sinner, canst thou answer those who speak against thee, seeing thou hast so often offended God, and many a time hast deserved hell? But Mine eye hath spared thee, because thy soul was precious in My sight; that thou mightest know My love, and mightest be thankful for My benefits; and that thou mightest give thyself altogether to true subjection and humility, and patiently bear the contempt which thou meritest.” 

Factus sum omnium humillimus.