ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 1. ~ ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως, καὶ ὁ προστιθεὶς γνῶσιν προσθήσει ἄγηµα.

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 1. 

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai.Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.A nap fölkel, és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel.A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél.Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben.Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés.Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés.Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.

Szél hozott - és szél visz el

van Istened - de 

lehet az is csak semmi

szélkergetés az 

életed: készíted az 

Úr útját próbálod a 

görbét egyenessé tenni.

ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως, καὶ ὁ προστιθεὶς γνῶσιν προσθήσει ἄγηµα. 

Ῥήµατα Ἐκκλησιαστοῦ υἱοῦ Δαυιδ βασιλέως Ισραηλ ἐν Ιερουσαληµ.Ματαιότης µαταιοτήτων, εἶπεν ὁ Ἐκκλησιαστής, µαταιότης µαταιοτήτων, τὰ πάντα µαταιότης. τίς περισσεία τῷ ἀνθρώπῳ ἐν παντὶ µόχθῳ αὐτοῦ, ᾧ µοχθεῖ ὑπὸ τὸν ἥ ιον; 4γενεὰ πορεύεται καὶ γενεὰ ἔρχεται, καὶ ἡ γῆ εἰς τὸν αἰῶνα ἕστηκεν. καὶ ἀνατέ ει ὁ ἥ ιος καὶ δύνει ὁ ἥ ιος καὶ εἰς τὸν τόπον αὐτοῦ ἕ κει· ἀνατέ ων αὐτὸς ἐκεῖ πορεύεται πρὸς νότον καὶ κυκλοῖ πρὸς βορρᾶν· κυκλοῖ κυκλῶν, πορεύεται τὸ πνεῦµα, καὶ ἐπὶ κύκλους αὐτοῦ ἐπιστρέφει τὸ πνεῦµα. πάντες οἱ χείµαρροι, πορεύονται εἰς τὴν θάλασσαν, καὶ ἡ θάλασσα οὐκ ἔσται ἐµπιµπλαµένη· εἰς τόπον, οὗ οἱ χείµαρροι πορεύονται, ἐκεῖ αὐτοὶ ἐπιστρέφουσιν τοῦ πορευθῆναι. πάντες οἱ λόγοι ἔγκοποι· οὐ δυνήσεται ἀνὴρ τοῦ λαλεῖν, καὶ οὐκ ἐµπλησθήσεται ὀφθαλµὸς τοῦ ὁρᾶν, καὶ οὐ πληρωθήσεται οὖς ἀπὸ ἀκροάσεως. τί τὸ γεγονός, αὐτὸ τὸ γενησόµενον· καὶ τί τὸ πεποιηµένον, αὐτὸ τὸ ποιηθησόµενον· καὶ οὐκ ἔστιν πᾶν πρόσφατον ὑπὸ τὸν ἥ ιον. ὃς λαλήσει καὶ ἐρεῖ Ἰδὲ τοῦτο καινόν ἐστιν, ἤδη γέγονεν ἐν τοῖς αἰῶσιν τοῖς γενοµένοις ἀπὸ ἔµπροσθεν ἡµῶν. οὐκ ἔστιν µνήµη τοῖς πρώτοις, καί γε τοῖς ἐσχάτοις γενοµένοις οὐκ ἔσται αὐτοῖς µνήµη µετὰ τῶν γενησοµένων εἰς τὴν ἐσχάτην. Ἐγὼ Ἐκκλησιαστὴς ἐγενόµην βασιλεὺς ἐπὶ Ισραηλ ἐν Ιερουσαληµ· καὶ ἔδωκα τὴν καρδίαν µου τοῦ ἐκζητῆσαι καὶ τοῦ κατασκέψασθαι ἐν τῇ σοφίᾳ περὶ πάντων τῶν γινοµένων ὑπὸ τὸν οὐρανόν· ὅτι περισπασµὸν πονηρὸν ἔδωκεν ὁ θεὸς τοῖς υἱοῖς τοῦ ἀνθρώπου τοῦ περισπᾶσθαι ἐν αὐτῷ. εἶδον σὺν πάντα τὰ ποιήµατα τὰ πεποιηµένα ὑπὸ τὸν ἥ ιον, καὶ ἰδοὺ τὰ πάντα µαταιότης καὶ προαίρεσις πνεύµατος. διεστραµµένον οὐ δυνήσεται τοῦ ἐπικοσµηθῆναι, καὶ ὑστέρηµα οὐ δυνήσεται τοῦ ἀριθµηθῆναι. ἐλάλησα ἐγὼ ἐν καρδίᾳ µου τῷ λέγειν Ἐγὼ ἰδοὺ ἐµεγαλύνθην καὶ προσέθηκα σοφίαν ἐπὶ πᾶσιν, οἳ ἐγένοντο ἔµπροσθέν µου ἐν Ιερουσαληµ, καὶ καρδία µου εἶδεν πο ά, σοφίαν καὶ γνῶσιν. καὶ ἔδωκα καρδίαν µου τοῦ γνῶναι σοφίαν καὶ γνῶσιν, παραβολὰς καὶ ἐπιστήµην ἔγνων, ὅτι καί γε τοῦτ’ ἔστιν προαίρεσις πνεύµατος·  ὅτι ἐν πλήθει σοφίας πλῆθος γνώσεως, καὶ ὁ προστιθεὶς γνῶσιν προσθήσει ἄγηµα. 

Verba Ecclesiastes filii David regis Ierusalem.” “ Vanitas vanitatum, dixit Ecclesiastes, vanitas vanitatum et omnia vanitas ”. Quid lucri est homini de universo labore suo, quo laborat sub sole? Generatio praeterit, et generatio advenit, terra autem in aeternum stat. Oritur sol, et occidit sol et ad locum suum anhelat ibique renascitur. Gyrat per meridiem et flectitur ad aquilonem, lustrans universa in circuitu pergit spiritus et in circulos suos revertitur. Omnia flumina pergunt ad mare, et mare non redundat; ad locum, unde exeunt, flumina illuc revertuntur in cursu suo. Cunctae res difficiles; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur. Quod fuit, ipsum est, quod futurum est. Quod factum est, ipsum est, quod faciendum est: nihil sub sole novum. Si de quadam re dicitur: “ Ecce hoc novum est ”, iam enim praecessit in saeculis, quae fuerunt ante nos. Non est priorum memoria, sed nec eorum quidem, qui postea futuri sunt, erit recordatio apud eos,qui futuri sunt in novissimo. Ego Ecclesiastes fui rex Israel in Ierusalem et proposui in animo meo quaerere et investigare sapienter de omnibus, quae fiunt sub sole. Hanc occupationem pessimam dedit Deus filiis hominum, ut occuparentur in ea. Vidi cuncta, quae fiunt sub sole; et ecce universa vanitas et afflictio spiritus. Quod est curvum, rectum fieri non potest; et, quod deficiens est, numerari non potest. Locutus sum ego in corde meo dicens: “ Ecce ego magnificavi et apposui sapientiam super omnes, qui fuerunt ante me in Ierusalem; et mens mea contemplata est multam sapientiam et scientiam ”. Dedique cor meum, ut scirem sapientiam et scientiam, insipientiam et stultitiam. Et agnovi quod in his quoque esset afflictio spiritus, eo quod in multa sapientia multus sit maeror; et, qui addit scientiam, addit et laborem.

he words of the Teacher, the son of David, king in Jerusalem. Vanity of vanities, says theTeacher, vanity of vanities! All is vanity. What do people gain from all the toil at which they toil under the sun? A generation goes, and a generation comes, but the earth remains forever. The sun rises and the sun goes down, and hurries to the place where it rises. The wind blows to the south, and goes around to the north; round and round goes the wind, and on its circuits the wind returns. All streams run to the sea, but the sea is not full; to the place where the streams flow, there they continue to flow. All things are wearisome; more than one can express; the eye is not satisfied with seeing, or the ear filled with hearing. What has been is what will be, and what has been done is what will be done; there is nothing new under the sun. Is there a thing of which it is said, "See, this is new"? It has already been, in the ages before us. The people of long ago are not remembered, nor will there be any remembrance of people yet to come by those who come after them. I, the Teacher, when king over Israel in Jerusalem, applied my mind to seek and to search out by wisdom all that is done under heaven; it is an unhappy business that God has given to human beings to be busy with. I saw all the deeds that are done under the sun; and see, all is vanity and a chasing after wind. What is crooked cannot be made straight, and what is lacking cannot be counted. I said to myself, "I have acquired great wisdom, surpassing all who were over Jerusalem before me; and my mind has had great experience of wisdom and knowledge." And I applied my mind to know wisdom and to know madness and folly. I perceived that this also is but a chasing after wind. For in much wisdom is much vexation, and those who increase knowledge increase sorrow.