ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 4. ~ Φύλαξον πόδα σου, ἐν ᾧ ἐὰν πορεύῃ εἰς οἶκον τοῦ θεοῦ, καὶ ἐ ὺς τοῦ ἀκούειν· ὑπὲρ δόµα τῶν ἀφρόνων θυσία σου, ὅτι οὔκ εἰσιν εἰδότες τοῦ ποιῆσαι κακόν.

 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 4.

 

Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket.Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek.De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy.Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti.Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán!Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos.Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem!Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát.Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van?És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést.Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában.Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett.Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés!Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák, és rosszat tesznek.

 

Vigasztalásra szorul 

- erőszakos és 

áldozat:az sem boldog ki 

egyedül él: 'se kutya sem 

macska' nincs vele: végül

is lesz majdlefordítva 

címere.

 

magányos az iski azt 

nézi csak folyton: 

hova is szökhetne el

ne érezze a 

a fájó "társas magányt" 

de hova szökjön - hova? 

ἔστιν εἷς, καὶ οὐκ ἔστιν δεύτερος, καί γε υἱὸς καὶ ἀδελφὸς οὐκ ἔστιν αὐτῷ· καὶ οὐκ ἔστιν περασµὸς τῷ παντὶ µόχθῳ αὐτοῦ, καί γε ὀφθαλµὸς αὐτοῦ οὐκ ἐµπίπλαται πλούτου. 

 

Ha a Boldogság keres - 

boldogságot még

keresed a szemedet 

cseréld - s sose 

törj isteni törvényt..., és 

bárhova mégy az isten 

otthona - hallgatni menj 

oda. 

οὐκ ἔστιν περασµὸς τῷ παντὶ λαῷ, τοῖς πᾶσιν, ὅσοι ἐγένοντο ἔµπροσθεν αὐτῶν· καί γε οἱ ἔσχατοι οὐκ εὐφρανθήσονται ἐν αὐτῷ· ὅτι καί γε τοῦτο µαταιότης καὶ προαίρεσις πνεύµατος. Φύλαξον πόδα σου, ἐν ᾧ ἐὰν πορεύῃ εἰς οἶκον τοῦ θεοῦ, καὶ ἐ ὺς τοῦ ἀκούειν· ὑπὲρ δόµα τῶν ἀφρόνων θυσία σου, ὅτι οὔκ εἰσιν εἰδότες τοῦ ποιῆσαι κακόν.  

 

 

Καὶ ἐπέστρεψα ἐγὼ καὶ εἶδον σὺν πάσας τὰς συκοφαντίας τὰς γινοµένας ὑπὸ τὸν ἥ ιον· καὶ ἰδοὺ δάκρυον τῶν συκοφαντουµένων, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς παρακαλῶν, καὶ ἀπὸ χειρὸς συκοφαντούντων αὐτοὺς ἰσχύς, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς παρακαλῶν. καὶ ἐπῄνεσα ἐγὼ σὺν τοὺς τεθνηκότας τοὺς ἤδη ἀποθανόντας ὑπὲρ τοὺς ζῶντας, ὅσοι αὐτοὶ ζῶσιν ἕως τοῦ νῦν· καὶ ἀγαθὸς ὑπὲρ τοὺς δύο τούτους ὅστις οὔπω ἐγένετο, ὃς οὐκ εἶδεν σὺν τὸ ποίηµα τὸ πονηρὸν τὸ πεποιηµένον ὑπὸ τὸν ἥ ιον. Καὶ εἶδον ἐγὼ σὺν πάντα τὸν µόχθον καὶ σὺν πᾶσαν ἀνδρείαν τοῦ ποιήµατος, ὅτι αὐτὸ ζῆ ος ἀνδρὸς ἀπὸ τοῦ ἑταίρου αὐτοῦ· καί γε τοῦτο µαταιότης καὶ προαίρεσις πνεύµατος. ὁ ἄφρων περιέλαβεν τὰς χεῖρας αὐτοῦ καὶ ἔφαγεν τὰς σάρκας αὐτοῦ. ἀγαθὸν πλήρωµα δρακὸς ἀναπαύσεως ὑπὲρ πλήρωµα δύο δρακῶν µόχθου καὶ προαιρέσεως πνεύµατος. Καὶ ἐπέστρεψα ἐγὼ καὶ εἶδον µαταιότητα ὑπὸ τὸν ἥ ιον. 8ἔστιν εἷς, καὶ οὐκ ἔστιν δεύτερος, καί γε υἱὸς καὶ ἀδελφὸς οὐκ ἔστιν αὐτῷ· καὶ οὐκ ἔστιν περασµὸς τῷ παντὶ µόχθῳ αὐτοῦ, καί γε ὀφθαλµὸς αὐτοῦ οὐκ ἐµπίπλαται πλούτου. καὶ τίνι ἐγὼ µοχθῶ καὶ στερίσκω τὴν ψυχήν µου ἀπὸ ἀγαθωσύνης; καί γε τοῦτο µαταιότης καὶ περισπασµὸς πονηρός ἐστιν. ἀγαθοὶ οἱ δύο ὑπὲρ τὸν ἕνα, οἷς ἔστιν αὐτοῖς µισθὸς ἀγαθὸς ἐν µόχθῳ αὐτῶν· ὅτι ἐὰν πέσωσιν, ὁ εἷς ἐγερεῖ τὸν µέτοχον αὐτοῦ, καὶ οὐαὶ αὐτῷ τῷ ἑνί, ὅταν πέσῃ καὶ µὴ ᾖ δεύτερος τοῦ ἐγεῖραι αὐτόν. καί γε ἐὰν κοιµηθῶσιν δύο, καὶ θέρµη αὐτοῖς· καὶ ὁ εἷς πῶς θερµανθῇ; καὶ ἐὰν ἐπικραταιωθῇ ὁ εἷς, οἱ δύο στήσονται κατέναντι αὐτοῦ, καὶ τὸ σπαρτίον τὸ ἔντριτον οὐ ταχέως ἀπορραγήσεται. Ἀγαθὸς παῖς πένης καὶ σοφὸς ὑπὲρ βασιλέα πρεσβύτερον καὶ ἄφρονα, ὃς οὐκ ἔγνω τοῦ προσέχειν ἔτι· ὅτι ἐξ οἴκου τῶν δεσµίων ἐξελεύσεται τοῦ βασιλεῦσαι, ὅτι καί γε ἐν βασιλείᾳ αὐτοῦ ἐγεννήθη πένης. εἶδον σὺν πάντας τοὺς ζῶντας τοὺς περιπατοῦντας ὑπὸ τὸν ἥ ιον µετὰ τοῦ νεανίσκου τοῦ δευτέρου, ὃς στήσεται ἀντ’ αὐτοῦ, οὐκ ἔστιν περασµὸς τῷ παντὶ λαῷ, τοῖς πᾶσιν, ὅσοι ἐγένοντο ἔµπροσθεν αὐτῶν· καί γε οἱ ἔσχατοι οὐκ εὐφρανθήσονται ἐν αὐτῷ· ὅτι καί γε τοῦτο µαταιότης καὶ προαίρεσις πνεύµατος. Φύλαξον πόδα σου, ἐν ᾧ ἐὰν πορεύῃ εἰς οἶκον τοῦ θεοῦ, καὶ ἐ ὺς τοῦ ἀκούειν· ὑπὲρ δόµα τῶν ἀφρόνων θυσία σου, ὅτι οὔκ εἰσιν εἰδότες τοῦ ποιῆσαι κακόν.