Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VIII. ~ Una est columba mea, perfecta mea.

VIII. 

Averte oculos tuos a me, quia ipsi me conturbant.

Una est columba mea, perfecta mea.

Egy és tökéletes: jó 

sorban hasznos 

 tanácsadó,

ὅτι ἔσται µοι σύµβουλος ἀγαθῶν καὶ παραίνεσις φροντίδων καὶ λύπης.

öregek 

előtt holott még 

"ifjú" vagyok: becsületes

és tekintélyes - példát

mutató.

ἕξω δι’ αὐτὴν δόξαν ἐν ὄχλοις καὶ τιµὴν παρὰ πρεσβυτέροις ὁ νέος· 

 

A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.

ὀξὺς εὑρεθήσοµαι ἐν κρίσει καὶ ἐν ὄψει δυναστῶν θαυµασθήσοµαι· 

Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.

σιγῶντά µε περιµενοῦσιν καὶ φθε οµένῳ προσέξουσιν καὶ λαλοῦντος ἐπὶ πλεῖον χεῖρα ἐπιθήσουσιν ἐπὶ στόµα αὐτῶν. 

Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.

ἕξω δι’ αὐτὴν ἀθανασίαν καὶ µνήµην αἰώνιον τοῖς µετ’ ἐµὲ ἀπολείψω.

Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.

διοικήσω λαούς, καὶ ἔθνη ὑποταγήσεταί µοι·

A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.

φοβηθήσονταί µε ἀκούσαντες τύραννοι φρικτοί, ἐν πλήθει φανοῦµαι ἀγαθὸς καὶ ἐν πολέµῳ ἀνδρεῖος.

Ne nézz rám..., nem vagyok Hozzád méltó! 

 *

Nézz rám és láss meg - essen 

meg rajtam szíved. 

A  józan érintésed

Παράκλητος 

gond és a bánat 

közepette vigaszom lesz.

ὅτι ἔσται µοι σύµβουλος ἀγαθῶν καὶ παραίνεσις φροντίδων καὶ λύπης.

 

Ágyban fekve, szélére 

leülve: fejed 

lógatva - kéz leejtve... 

- úgy érzed nem vagy 

egyedül - ne félj! nem vagy 

elfelejtve:

 

- mindenki 

elment - betegségedben 

gyerekkorodban 

ki ült (le) ágyad szélére?

Ki vigasztalt a 

szomorúságodban? És

Kinek érintette forró 

homlokodat hűsítő keze? 

 

Ki súgta neked halkan?: 

Szeretlek mert társam vagy..., 

szereteted el nem hagy.

 

***

A Bölcsesség: maga a φιλία 

A Bölcsesség az 

αθανασία 

"Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.

Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon."

ταῦτα λογισάµενος ἐν ἐµαυτῷ καὶ φροντίσας ἐν καρδίᾳ µου ὅτι ἀθανασία ἐστὶν ἐν συ ενείᾳ σοφίας 

Averte oculos tuos a me, quia ipsi me conturbant.